Vadrózsa
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Virágzó vadrózsa |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rosa canina L. |
A vadrózsa (Rosa canina), gyepűrózsa vagy csipkerózsa őshonos[1]f [2] gyógy- és fűszernövény, magyar népies elnevezései: bicskefa, ebcsipke, gyepű-, parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa. Termése a csipkebogyó, amelyet egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is neveznek, ezért itt a növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak, vagy hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel bemosott virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet.
Tartalomjegyzék |
Elnevezése[szerkesztés]
A latin név szó szerint „kutyarózsát” jelent, melyet több európai nyelv használ köznyelvi megnevezésére. Ez onnnan ered, hogy a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére javasolták a növényt (ennek hatékonyságát a tudomány később nem igazolta). [3]f [4] Magyarországon mint vadon termő gyógynövényt gyűjtéskor a R. canina-t egy fajként kezelik, de botanikailag megkülönböztethetők önálló elterjedésű kisfajok (microspecies), alfajok (subspecies). Mint gyűjtőfajként értelmezve (species aggregatum), az elkülöníthető fajok:
-
- Rosa canina L.,
- R. dumalis Bechst.,
- R. subcanina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.,
- R.obtusifolia Desv.,
- R. corymbifera Borkh.,
- R. caesia Sm.,
- R. subcollina (Christ) Dalla Torre et Sarnth.[5]
Gyümölcse[szerkesztés]
A növény termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamin-t tartalmaz, amely a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz.[forrás?]
Felhasználása[szerkesztés]
Virágának illatos szirmai salátákba, pitékbe valók. Szörpöt, ecetet, szörbetet, édességeket ízesíthetünk vele.
Gyümölcse, a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: a belső tüskés magoktól megtisztítva és szárítva gyógytea, de nyersen gyógybor, szörp és dzsem, lekvár készítésére használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával növelik a szervezet ellenállóképességét. A csipkebogyó 60°C alatt őrzi meg C-vitamintartalmát.[forrás?]
Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére.
Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea. Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották.[forrás?] Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A magjában E-vitamin van, ezért a belőle készített csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bor vitaminpótló, enyhe gyulladáscsökkentő, és vesekőoldó, enyhén vizelethajtó és gyulladásgátló hatású. Ezt a tulajdonságát főzetében vagy speciális vese- és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják. Mellékhatása nincs.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nemesvitai Botanikus Kert
- ↑ Vermeulen 2005 249.oldal
- ↑ Howard, M.: Traditional Folk Remedies Century, 1987 p.133
- ↑ Vermeulen 2005 249. oldal
- ↑ Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000 (3. átdolgozott és bővített kiadás) ISBN 963 9239 96 8 497-498. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Vermeulen 2005: N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5
