Vérehulló fecskefű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vérehulló fecskefű
Chelidonium majus - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-033.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Mákfélék (Papaveraceae)
Alcsalád: Mákformák (Papaveroideae)
Nemzetség: Chelidonium
Faj: C. majus
Tudományos név
Chelidonium majus
L.
Elterjedés
Chelidonium majus distrib.jpg
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vérehulló fecskefű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vérehulló fecskefű témájú kategóriát.

A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék (Papaveraceae) családjának Chelidonium nemzetségébe tartozó egyetlen növényfaj. Magyar népies nevei: vérehullató fecskefű, fecskefű, vereslőfű, vérrel harmatozó fű, aranyfű, arannyal versengő, cinadónia, cinandó, cinadógódric, kecsketej, gódavére, gódirc, kutyatej, mennyeiajándék, rántófű, vérrelharmatozó versellőfű, vérhullatófű. Évelő gyom, és egyben kiváló gyógynövény.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagy.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szára 30–100 cm magas, egyenes, tompán szögletes, csomós, felső részén villásan elágazó, törékeny, kékeszöld, gyéren puhaszőrű, tövén gyapjas, belül csöves. Az első évben képződött tőlevélrózsa Levelei hosszú nyelűek, szárlevelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld színűek, szőrösek, rövid nyelűek vagy ülők. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenlőtlenül durván csipkések.

Virágzata 3-8 virágú ernyős, az alsó virág alatt apró murvákkal. A virág bimbója és két csészelevele tojásdad, csónakszerű, zöldes, szőrös, már virágfakadáskor lehulló. A kinyílott virágnak 4 aranysárga színű, széles tojásdad, kb. 1-1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Termője húsos, hengeres; bibeszála rövid, bibéje elmosódottan kétlebenyű. Áprilistól októberig virágzik. Termése hosszú, hengeres, kopasz, becőszerű tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fénylő fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral.

Jellemző a növényre, hogy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt. Gyökerei rostszerűek, gyökértörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfejű és több szárat fejleszt.

Vérehulló fecskefű virága

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, szemetes törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló közönséges gyom.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású. Általában úgy tekintik, mint amely számos betegségre jó hatással van, de hatását semmilyen kutatás nem igazolja, mindamellett gyakran használt különféle oldatokban, különösen szemölcsökre.

A fecskefűnek görcsoldó, baktériumölő hatása van. Külsőleg a bőr kóros elváltozásai (ekcéma[forrás?], szemölcs, tyúkszem[forrás?]) kezelhető vele, amit a tejnedvben található kelidonin és fehérjebontó enzimek egymást erősítő hatása okoz.[1]

Erősen mérgező hatású, így használata különös óvatosságot követel, csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható.[2] Túladagolása súlyos zavarokat okoz, akár halálhoz is vezethet. Terhesség alatt fogyasztani szigorúan tilos, gyermekektől távol tartandó.

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatóanyaga: chelerythrin (sárga-vörös színű szívméreg) 0,03%, chelidonin, amelyek egyesek szerint a morfiumhoz hasonló hatású, mások szerint inkább a papaverin hatásának felel meg. Friss tejnedvében 25% gyanta van. Protopin, almasav, citromsav stb. is található benne. Nedvességtartalma 12%, hamu 10%, homok 1,2%, vizes kivonata 25%.

A chelerythrin sósavas sóját a gyógyászat fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. A főzetét máj- és epebántalmak, májduzzanat, epekő esetén sikerrel használják, fájdalomcsillapító hatása is ismeretes.[forrás?]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bern: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 240–242. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8
  • Frohne: D. Frohne and H. J. Pfander (2004): Poisonous Plants, Manson Publishing Ltd; 2nd Edition edition, ISBN 978-1-874545-94-1

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]