Közönséges vadgesztenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges vadgesztenye
Vadgesztenye egy parkban
Vadgesztenye egy parkban
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Vadgesztenye (Aesculus)
Faj: A. hippocastanum
Tudományos név
Aesculus hippocastanum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges vadgesztenye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vadgesztenye témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges vadgesztenye témájú kategóriát.

Termése

A közönséges vadgesztenye vagy vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjában a vadgesztenye (Aesculus) nemzetség legismertebb faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balkán-félszigetről, Albánia és Görögország hegyvidékeiről terjedt el főleg a különböző kertépítő divatoknak köszönhetően. Magyarországra a törökök hozták be.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy termetű, 30–35 m magasra növő lombhullató fa, koronája árnyékot adó, díszfaként is közkedvelt. Levele összetett, fogazott. Makktermése, a vadgesztenye kupacsa zöld, a gesztenyénél kevésbé tövises, magja fényes, vörösesbarna – nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.

Egy ismert fajtája a teltvirágú vadgesztenye (Aesculus hippocastanum ‘Baumannii’).[1]

Vadgesztenyefa virágzata

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a vadgesztenye magja és kérge különféle hatóanyagokat tartalmaz, kiegészítő kezelésként egyaránt hatásos vénás keringési elégtelenség és hajszálérgyengeség esetén. Az újabb kutatások igazolták az eszcin – a magból kivont érszűkítő – gyulladásgátló és a vénák tónusát fokozó hatását. A kéregben lévő eszkulin csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét, és növeli ellenállásukat.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint például a nagylevelű csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita.

Homeopátiás felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aesculus hippocastanum a vadgesztenye friss magjából készült homeopátiás szer. Gyakran használják aranyér gyógyítására.[2]

Figyelmeztetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadgesztenye termése mérgező, még ha a szaponinok mérgező hatása igen csekély is. Kisgyerekeknek, terhes és szoptató nőknek nem ajánlott, émelygést és gyomorpanaszokat okozhat. A kezelés mindig rövid ideig tartson! Külsőleg semmilyen kellemetlen hatása nincs, eltekintve attól, hogy ritkán allergiát okoz.[3]

Kártevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában. 2000-ben már Közép- és Kelet-Európában általánosan elterjedt. Különösen a városi faállományok fertőzöttsége gyakori.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Priszter 1999, 292. o.
  2. Phatak, Dr. S. R.. Homeopátiás gyógyszertan. Remedium. ISBN 9634080294 
  3. A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]