Fehér akác
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A fehér akác virágzata |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Robinia pseudoacacia L. |
||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Fehér akác témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér akác témájú médiaállományokat. |
A fehér akác (Robinia pseudoacacia, L.) a Fabaceae család Faboideae alcsaládjába tartozó fa. Az Egyesült Államok délkeleti részén honos, de megtalálható a mérsékelt övön belül Észak-Amerika, Európa, Dél-Afrika és Ázsia területén is, és számos területen károsan terjedő növényként tartják számon. Angliába 1636-ban került.
Tartalomjegyzék |
Habitus [szerkesztés]
- nagy termetű fa (12–20 m, ritkán 25–35 m)
- törzse térgörbe, állományban jól feltisztul; mérgező kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett
- pillangós virágai (Robiniae pseudoacaciae flos) levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, tokjuk zöldessárga
- termése vörösesbarna színű hüvely, mérgező magjai vese alakúak. Tél és tavasz során a hüvely felnyílik, a magok a talajra hullanak. A talajba kerülve évtizedekig megőrzik csírázóképességüket. Csirázásokhoz a maghéj megsértése, vagy hőhatás szükséges. Az erdészeti gyakorlatban a talajról felgyűjtve rostálják, majd koptatják.
Biológiai jellemzői [szerkesztés]
- hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő (Magyarországon az akácerdők többségét kb. 30 éves korukig tartják fenn)
- lombfakadás után, május második felében virágzik
- termése októberben érik
Ökológiai jellemzők [szerkesztés]
- melegigényes, fagyérzékeny
- fényigényes
- xeromezofil (jól bírja a szárazságot)
- neutrofil, gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével képes megkötni a levegőből az életfontosságú tápelemet, ezzel javítja talajának tápanyag szintjét.
- allelopatikus hatása van [1]
Előfordulás, élőhely [szerkesztés]
- Észak-Amerikában honos, nálunk a XVIII. században telepítették a futóhomok megkötésére.
- hazánkban területaránya: 22,5% az összes erdőterületet tekintve, azonban fatömeget tekintve "csak" 12,5% a részaránya (a bükk 5%-os területarányához 11,7%-os fatömeg-arány tartozik!) Az évi folyónövedéknek a bükk 7%-át, az akác 23%-át adja. (2004. január elsejei állapot, MGSZH)
- elsősorban az Alföldön és dombvidékeinken elterjedt
Hatóanyagai [szerkesztés]
A levelében flavonok, úgymint acacetin, apigenin, diosmetin, luteolin mutathatók ki nagyobb mennyiségben, amelyek 7-O-β-D-glükuronopiranozil-(1 → 2)[α-L-ramnopiranozil-(1 → 6)]-β-D-glükopiranozid formájában vannak megkötve[2]. Virágában robinin nevű flavonol fordul elő[3]. A növény magja és hüvelye hőre elbomló toxalbumint, robint tartalmaz.
Egyéb [szerkesztés]
- gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek (Rhizobium leguminosarum)
- nehéz, kemény, tartós fája van, felhasználják vezetékoszlopok, szőlőkarók, talpfák készítésére, épületfának, tűzifának is kiváló
- jó mézelő, 18-30 éves kora között adja a legtöbb nektárt
- virágának főzete köhögéscsillapító; palacsintatésztába mártva, kirántva, porcukorral hintve különleges csemege, de akácbort is készítenek belőle.
- kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszeralapanyag
- lovak számára mérgező
- méztermelése nemzetgazdasági jelentőséggel bír
- Magyar neve ("akác") valójában téves: ahogy a latin "pseudoacacia" név is utal rá, ez a növény nem "valódi" akác, hanem a Robinia nemzetség tagja (ezért egyébként "hamisakácnak" is hívják). A "valódi" akácokat (Acacia nemzetség) a magyarban akáciának hívjuk.
- Magyarország egyik legjobb mézelő növénye, 800 kg/ha nektár terméssel, megtermelt méze jelentős export termék.
- Méze világos, áttetsző, nem hajlamos a kristályosodásra.
Képek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Csiszár Ágnes: Allelopathic Effects of Invasive Woody Plant Species in Hungary, ACTA SILVATICA ET LIGNARIA HUNGARICA 2009: (5) pp. 9-17.
- ↑ Flavonoid glycosides of the black locust tree, Robinia pseudoacacia (Leguminosae). Nigel C. Veitch, Peter C. Elliott, Geoffrey C. Kite and Gwilym P. Lewis, Phytochemistry, Volume 71, Issue 4, March 2010, Pages 479-486, DOI:10.1016/j.phytochem.2009.10.024
- ↑ The plant coloring matter, robinin
Charles E. Sando, 1931
Külső hivatkozások [szerkesztés]

