Közönséges bojtorján
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Arctium lappa L. |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges bojtorján témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bojtorján témájú médiaállományokat. |
A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) a őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket alkotva – de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el.
Ismert még mint „bojtorvány” (hasonló képzésnek látszik a tátorján növény neve), lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű is. Mezőkövesden és környékén csibirka néven is emlegetik.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jellemzői
Kétnyári növény. Tipikusan 60–150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30–60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba; húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan. Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos – ekkor kell begyűjteni –; a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak; felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek; fonákuk szürkén gyapjas. Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés.
[szerkesztés] Hatóanyagai
Inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.
[szerkesztés] Felhasználása
Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre; Japánban gobō (牛蒡 vagy ゴボウ), Koreában ueong (우엉), Olaszországban és Portugáliában bardana néven ismerik.
Szárított gyökerét használják fel. A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajokkal előállított kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, de hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.
A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.
[szerkesztés] A nemzetség fajai
- Közönséges bojtorján (Arctium lappa)
- Kis bojtorján (Arctium minus) – fészkei lilásak, szára üreges
- Berki bojtorján (Arctium nemorosum = Arctium vulgare)
- Erdei bojtorján (Arctium pubens)
- Pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum)
Nem tartozik a nemzetségbe, de igen hasonlít a bojtorjánra a szúrós levelű közönséges aszat (Cirsium vulgare).
[szerkesztés] Források
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349
- Shvoong
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Jegyzetek
|
|||||||
