Közönséges bojtorján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges bojtorján
ArctiumLappa1.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cardueae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Arctium
Faj: A. lappa
Tudományos név
Arctium lappa
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges bojtorján témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bojtorján témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bojtorján témájú kategóriát.

A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) a őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Hibásan bogáncsnak is nevezik, de a bogáncs (Carduus) nemzetség fajainak minden része szúrós.

Elterjedés, élőhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszéleken, folyópartokon, nitrogénben gazdag, megbolygatott talajokon nő, időnként kiterjedt telepeket alkotva – de zöldségként is termesztik. A sötét, árnyékos helyeket nem viseli el.

Ismert még mint „bojtorvány” (hasonló képzésnek látszik a tátorján növény neve), lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlevelű fű is. Mezőkövesden és környékén csibirka néven is emlegetik.[1]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétnyári növény. Tipikusan 60–150 cm magasra nő. Karószerű gyökere 30–60 cm hosszú, 2-3 ujj vastag, függőlegesen, alig elágazva hatol a talajba; húsos, belül fehér, kívül szürkésbarna, rosszízű, szagtalan. Az első éves egyed gyökere még tömör, húsos – ekkor kell begyűjteni –; a virágot hozó (másodéves) egyedek gyökere szivacsosodik, később üreges, pudvás szerkezetűvé válik. Erősen elágazó, pelyhes, szúrós szárán a barázdált tőlevelek igen nagyra nőnek, az első évben tőrózsát alkotnak. A szárlevelek szórt állásúak, nyelesek, szíves formájúak; felfelé haladva kisebbedők és rövidülő nyelűek; fonákuk szürkén gyapjas. Július-szeptember környékén nyíló, 3-4,5 cm hosszú, bíbor vagy rózsaszínű, kizárólag csöves, ötcimpájú virágai hosszú kocsányon ülnek, ernyős fürtben álló fészkeket alkotnak. A horgos végű, hátragörbülő fészekpikkelyek a virágokkal megegyező hosszúak vagy hosszabbak, gömbszerűvé nagyobbítva a virágzatot. A pikkelyek egymással is összetapadva könnyen beleakadnak a juhok, kutyák szőrébe vagy a ruhába. Termése sárga szőrbóbitás, bordázott kaszattermés.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyökér inulint, nyálkaanyagokat, nyomokban illóolajakat, szeszkviterpén-lakton keserűanyagot, poliineket, kávésavszármazékokat, triterpéneket tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, ám csak kevés helyen használják fel erre; Japánban gobō (牛蒡 vagy ゴボウ), Koreában uong (우엉), Olaszországban és Portugáliában bardana néven ismerik.

Gyógyászati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogként szárított gyökerét használják fel (Bardanae radix) (gyűjthető fajok ezen kívül az A. minus és az A. tomentosum). A népi gyógyászat vértisztító orvosságnak használta, vizelethajtó és izzasztószerként teakeverékek alkotórészeként. Serkenti az epe elválasztását, reuma és bőrbetegségek kezelésére is felhasználják. Olajos vagy szeszes kivonatait bedörzsölőszerként, fürdőolajként használják reumatikus fájdalmak ellen, illetve hajhullás, korpásodás kezelésére is alkalmazzák.

A homeopátiában alkalmazzák reuma, méhelőesés és nedves bőrkiütések ellen.

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tartozik a nemzetségbe, de igen hasonlít a bojtorjánra a szúrós levelű közönséges aszat (Cirsium vulgare).

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó;(hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349  
  • Shvoong
  • Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 178. o (2001). ISBN 963 19 2183 2 
  • Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 190-192. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8
  • A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]