Szagos müge

Szagos müge
Virágzó szagos müge
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales) Család: Buzérfélék (Rubiaceae) Nemzetség: Galium Faj: G. odoratum
Tudományos név
Galium odoratum (L.) Scop.
Szinonimák
Asperula odorata

A szagos müge (Galium odoratum) kis termetű, évelő, lágy szárú növény. Európa és Ázsia bükkös és gyertyános tölgyeseiben fordul elő.

Jellemzése

Négyélű, sima, zöldes szárán minden csomónál 2 tojásdad alakú, kocsánytalan levél helyezkedik el átellenesen, 4-6 a levelekkel azonos méretű pálhalevéllel együtt. Fehér virágai a szár végén sátorozó bogernyőt alkotnak. Apró, gömb alakú iker kaszattermését horgas szőrök borítják.

Felhasználása

Hatóanyagai melitozoid, aszperulozid és egyéb iridoid-glikozidok, kumarin. Föld feletti részeit a népi gyógyászatban neurotikus állapotok (idegesség, álmatlanság, fokozott ingerlékenység) és görcsök, valamint emésztési zavarok (renyhe emésztés, felfúvódás, böfögés) tüneti kezelésére alkalmazzák. Szárított hajtásait teakeverékekben ízjavítóként is alkalmazzák. Az orvostudomány vénás megbetegedéseknél használja kivonatait, a kumarin gyulladáscsökkentő, keringésjavító hatásai miatt. Klasszikus ízesítője számos alkoholos italnak, például a német nyelvterületen népszerű "májusi bor"-nak nevezett bólénak, ipari felhasználását kimutatott toxicitása miatt ma már korlátozzák.

Gyógyhatása

A szagos mügének görcsoldó és idegnyugtató hatása van.

A belőle készült teaforrázat gyermekeknek is adható, túladagolva azonban szédülést és mérgezéses tüneteket okozhat.

Toxicitása

A növény illatát is okozó kumarin mérsékelten máj és vesekárosító hatású. Fokozottan mérgező a rágcsálókra, mert a szervezetükben 3,4-kumarin epoxiddá metabolizálódik. Ennek a 4-hidroxikumarin származékokhoz hasonlóan véralvadásgátló hatása van, és nagy mennyiségebn belső vérzést okoz, K-vitamin antagonista hatása miatt. (Több 4-hidroxikumarin származékot gyógyszerként, illetve patkányméregként is alkalmaznak, lásd még: acenokumarol, warfarin) Az emberi szervezetben a lebomlása kevésbé toxikus anyagokhoz vezet. Mindazonáltal keringési zavarok vagy terhesség esetén, illetve véralvadásgátló gyógyszerek mellett használata nem ajánlott.

Naponta 0,1 mg/testsúly-kg kumarin mindenki által rendszeresen fogyasztható a májkárosodás kockázata nélkül, és ezen adag rövidtávú, mérsékelt túllépése is veszélytelen.. A szagos mügében 0,6% kumarin található, tehát 60 kg testsúllyal napi 1 g szagos müge hosszú távon sem jelent veszélyt. (Túladagolása esetén fejfájás, szédülés jelentkezhet.)

Forrás

• A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 
• Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
• szerk.: Tőke László, Szeghy Lajos: Gyógyszerkémia. Tankönyvkiadó. ISBN 963-184-355-6 (1991) 
• Magyar, Elek.szerk.: Magyar Pál, Siklós Olga: Az ínyesmester éléskamrája. Mezőgazdasági Kiadó. ISBN 963-230-201-x (1974)