Hegyi árnika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hegyi árnika
Arnica montana.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN3.1[1]
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Árnika (Arnica)
Faj: A. montana
Tudományos név
Arnica montana
L.
Elterjedés
Location of Arnica montana.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hegyi árnika témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi árnika témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi árnika témájú kategóriát.

A hegyi árnika vagy egyszerűen csak árnika[2] (Arnica montana) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Az árnika nemzetségnek közel harminc faja közül csak kettő él Európában; ezek közül az egyik a hegyi árnika, Európa, Ázsia és Észak-Amerika magasabb hegyvidékeinek gyógynövénye. Magyarországon védett[3], bár 1999-re kipusztult.[4] Újabban szaporításával és a természetes élőhelyére való visszatelepítésével Markovics Tibor foglalkozik.[5]

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diószegi Sámuelnél kappanőr, Tompa Mihálynál árnyékfű, Benkőnél olasz utifű, Horvátországban az anyagyökeret a nép is Aster montanus-nak nevezi. Népies nevei: angyalital, anyagyökér, kappanfű, máriafű, olaszútifű, angyalital-gyökér, Szent János virága, lúgfű, máriafű, luciánfű, hájvirág.[forrás?]

Élőhelye, előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyi árnika mészkerülő faj, hegyi réteken, erdőszéleken, szőrfű-gyepekben nő. Magyarországon a Soproni-hegység területén a Hidegvíz-völgyben (Soproni Tájvédelmi Körzet), a Kőszegi-hegységben (Kőszegi Tájvédelmi Körzet) és a Vendvidéken Szakonyfalu, Kétvölgy és Alsószölnök mellett (Őrségi Nemzeti Park) ismerték előfordulásait, azonban ezekről a helyekről 1999-re kipusztult.[4] Markovics Tibor a Kőszegi-hegységbe telepített vissza példányokat, melyek közül 2011-re mintegy tíz egyed megmaradt.[5]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyári növény, magassága 30–60 cm, gyöktörzzsel tenyészik. Az alsóbb levelek 5–15 cm hosszúak, 2–5 cm szélesek, visszás-tojásdad alakúak és tőlevélrózsát alkotnak. A felsőbb szárlevelek ülők, a száron átellenesen helyezkednek el, hosszúkás-lándzsás vagy elliptikus alakúak, tompák, kissé húsosak, csaknem kopaszak, épek, szélük többnyire ép vagy ritkán kissé fogazott. A száron fejlődő, összességében sárga–narancssárga színű, 1–5 fészekvirágzat májustól júliusig virít, az esetleges másodvirágzás augusztusig eltart. A fészkek átmérője a sugárvirágok nélkül 1,5–4 cm. A fészek belső részét alkotó fészekpikkelyek és kocsányok többnyire vörösessárga színűek, rövid és puha, mirigyes szőrökkel bozontosak. A bibék felfelé megvastagodnak és kúp alakú csúccsal végződnek. A sugárvirágok szálas-hosszúkásak és sötétsárgák. Szőrös kaszattermés fejlődik a termőkből.

A rokon nemzetségek hozzá hasonló megjelenésű fajainak, mint például a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) vagy a fűzlevelű ökörszem (Buphthalmum salicifolium) szárlevelei szórt állásúak, így könnyen megkülönböztethetők tőle.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény arnicint, szeszkviterpén-laktonokat (helenalint, dihidrohelenalint), flavonoidokat, illóolajat, cserzősavat tartalmaz.

Gyűjtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadon növő példányainak gyűjtése tilos, mert védett! Termesztése és a szaporítóanyag beszerzése az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélyével lehetséges. A növény virágzatát használják gyógyteakészítésre. A növény a magasabb hegyvidékeken június, július folyamán virágzik, ekkor a legnagyobb a hatóanyag-tartalma.

Arnica montana

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fűszer- és gyógynövény. Az árnikából már a XVI. században előállítottak olyan kivonatokat, amelyeket egyaránt használtak külsőleg és belsőleg különféle betegségek kezelésére.

Orvosilag azelőtt leginkább mint izgató szert használták, főleg lázas bántalmak miatt kimerült embereknél, gyakran, háziszerül használják zúzott, enyhén gyógyuló, vagy üszkös sebek borogatására, leginkább a belőle készült tea vagy tinktura alakjában.

A hegyi réteknek dísze, de hasznos orvosi növény, azért néhol kertben is tartják. Virága (flores Arnicae) és a gyökere (radix Arnicae) erős és kellemetlen fűszerszagú, keserű-csípős ízű. Régebben idegbetegség ellen hathatós izgató szernek használták, sőt külsőleg köszvény, törés, bénulás, általában minden mechanikai ok következtében támadt baj (lelki megrázkodtatás stb.) ellen, de belsőleg ma már nem használatos. Ellenben az Arnicae-tinctura régebben sok betegség ellen nagyrabecsült orvosság volt, a vidéki lakosok még most is gyakran használják.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatásos gyulladás- és fájdalomcsökkentőként ismert, külsőleg fertőtlenítő, sebgyógyító hatású, kelések, vérömlenyek, csonttörések okozta ödémák, zúzódások, rándulások kezelésére ajánlott. Enyhíti a rovarcsípések okozta viszketéseket, de ismeretes fertőtlenítő hatása is. Reumatikus panaszokra is kiváló gyógyír. A homeopátia a túlerőltetés okozta izomfájdalmak kezelésére alkalmazza. A belőle készült homeopátiás szer sebgyógyító hatású. Az árnika segít a felületi visszérgyulladás gyógyulási folyamatában.

Borogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reumatikus panaszok, valamint rovarcsípések helyén kialakult gyulladások kezelésére. Borogatószerként, illetve tinktúra formájában, zúzódások, törések kezelésén kívül rovarok csípésére, ízületi gyulladásokra, izomfájdalmakra is alkalmazható. Sérülésekre elsősorban kenőcsként népszerű

Kivonat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kivonatként a hígított tinktúrát alkalmazzák a szájüreg nyálkahártya-gyulladásai esetén.

Tinktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évszázadok óta használták sebek, zúzódások, fagysérülések kezelésére, valamint reumatikus fájdalmak gyógyítására.

Homeopátiás felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leggyakrabban vérzéscsillapításra, véraláfutások, zúzódások kezelésére használják. Hasznos szer emiatt fogászati kezeléseknél, szülés után és műtéteknél,

Ellenjavallat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belsőleges alkalmazása kerülendő, mert nagyobb adagokban szívmegállást okozhat. A szekszviterpén laktonok az arra érzékeny egyénekben allergiás bőrreakciókat válthatnak ki, ilyenkor az árnika virágzatából készült készítmények további használata nem javasolt.

A faj védelme és fenntartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Markovics Tibor az Őrségi Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó Chernel-kertben több hazai védett növényfaj szaporításával is foglalkozik, így a hegyi árnikával is. Az árnikamagokat az ausztriai Pinkafőről szerzi be. 2011-ig mintegy 15 példányt telepített ki a Kőszegi-hegységbe, s a kétharmaduk életben maradt. Virágoznak, s bár magjaik csíraképesek, szaporodásukat mindeddig nem tapasztalta. A Chernel-kertbe ültetett példányok egy részének gyökérzetét, egy rágcsáló elpusztította. A megmaradt példányok gyökérzetét védőhálóval vették körbe. Azóta nem történt további pusztulás.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Falniowski, A., Bazos, I., Hodálová, I., Lansdown, R. & Petrova, A.: Arnica montana. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2013. július 30.)
  2. Priszter 1999
  3. nmhh.hu
  4. ^ a b MVN 241.o.
  5. ^ a b c Baranyai 2011, 57.o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]