Csipkebogyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Vadrózsa érett csipkebogyókkal
Hagebutten am Strauch.JPG

A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa (rosa canina) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecsepecs).

[szerkesztés] Hatóanyagai

A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

[szerkesztés] Felhasználása

A csipkebogyót (Cynosbati pseudofructus (cum seminibus) gyógytea, gyümölcsbor szörp, vagy lekvár készítésére használjuk. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére.

[szerkesztés] Lásd még

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csipkebogyó témájú médiaállományokat.