Borágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Borágó
Borágó
Borágó
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Borago
Faj: B. officinalis
Tudományos név
Borago officinalis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Borágó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borágó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borágó témájú kategóriát.

A borágó (Borago officinalis L.) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó fűszernövény; a magyar népnyelv uborkaszagú fűnek is nevezi. További népies nevei: borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág. Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában őshonos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerti borágó

30–160 cm-re növő, egynyári növény. Főgyökere répaszerű, erősen elágazó oldalgyökerekkel. Szára üreges, bokrosodó. Levelei szórt állásúak, tojásdad alakúak, az alsóknak hosszú nyelük van. Könnyen szaporodik, a házikertekben magról állandóan felújul. Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virágzata kevés virágú forgó. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. A magház négy részre tagolódik, mindegyikben 1-1 résztermés fejlődik. Ezek kb. 4-6 mm hosszúak, ovális alakúak, sötétbarna színűek, 2-3 évig csíraképesek.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillag alakú virágait akkor hullatja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.

Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz és sószegény diétához alkalmas; azonban kis mennyiségű pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt májproblémák esetén ajánlatosabb kerülni a fogyasztását.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitűnő tulajdonságai főleg kalcium- kálium- és egyéb ásványi só-tartalmának köszönhetők.

Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét, gyógyszerek alkotórésze.

Virágát fűszerként salátákba, köretek és sütemények díszítésére használják, akár szárítva is. Teának főzve jó vizelethajtó; főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására.

Borogatásként: Gyulladt bőrfelületre, toroköblítésre, naponta többször alkalmazható.

Borágó olaj: A gyulladt és száraz bőr ápolására alkalmas.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bernáth J. (szerk.). Gyógy- és aromanövények. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 216. o (2000) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]