Görögdinnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Görögdinnye
Citrullus lanatus
Citrullus lanatus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Alcsalád: Cucurbitoideae
Nemzetség-
csoport
:
Benincaseae
Alnemzetség-
csoport
:
Benincasinae
Nemzetség: Citrullus
Faj: C. lanatus
Tudományos név
Citrullus lanatus
(Thunb.) Matsum. & Nakai
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Görögdinnye témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Görögdinnye témájú médiaállományokat és Görögdinnye témájú kategóriát.

A görögdinnye (Citrullus lanatus) a tökfélék vagy más néven kabakosok (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Afrika déli részéről származó növényfaj, illetve annak termésének a neve. Sokan gyümölcsnek tartják, de termesztéstechnikailag zöldségnek számít.[1]

Története[szerkesztés]

David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. A legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra.

A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be Európába.

2021-es genetikai kutatások szerint a görögdinnye őse a szudáni Kordofan dinnye, mely Dárfúrban terem.[2]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Dinnyeszeletek

Főgyökere a sárgadinnyéénél erőteljesebb és mélyebbre hatol, de nagy része még így is a talaj felső 20–25 cm-ében marad.

Hajtásrendszere a növekedési típustól függően változó. Megkülönböztetünk hosszú, közepes és rövid hajtású csoportokat. A hajtást 1 m-ig rövidnek, 1,1–1,5 m között közepesnek, 1,5-től 2,0 m-ig nagynak, 2 m felett igen nagynak mondjuk. Egy-egy növény 3–7 hajtást növeszthet.

Szára ritkásan vagy sűrűn szőrös. Az étkezési fajták hajtáscsúcsa kevésbé szőrös mint a takarmánydinnyéké; ez megkülönböztető ismérv.

A kacsok lehetnek el nem ágazók vagy szétseprűzhetnek 2–3 felé.

A levelek 5–10 cm-es levélnyélen ülnek. A levéllemez gyengén vagy erősebben szeldelt, többszörösen tagolt. A levél (a legnagyobb átmérőnél mérve) 12 cm-ig kicsi, 12–18 cm között közepes, 18 cm-től nagy. Színe zöld, sötétzöld, ezüstös zöld. A lemez felületét viaszréteg borítja.

A virágok kicsik, zöldessárgák. Mindhárom virágtípus: hím, hímnős és nő is előfordul. A termesztett fajták zöme monoikus, illetve andromonoikus. A termős virágok zöme idegenmegtermékenyülő; méhek és más rovarok termékenyítik.

A termés alakja igen változatos: a gömbtől a tojásdadon át a megnyúlt hengeresig. Egy-egy dinnye tömege 2–15 kg. 1–2 cm vastag héja lehet fehéres, világoszöld, középzöld, kékeszöld vagy feketészöld. Felülete sima vagy enyhén barázdált, rajzolata lehet csíkos vagy márványos.

A gyümölcshús fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, rózsaszínű, piros vagy vérvörös. (A fehérek és a sárgák többnyire takarmánydinnyék.)

A belső, ehető rész a placentából fejlődik — eltérően a sárgadinnyétől, amelyé a perikarpiumból.

A 0,5–2,0 cm-es magok elszórtan helyezkednek el a perikarpiumban; leggyakrabban fehérek, krémszínűek, barnásak, szürkék vagy feketék. Egy-egy dinnyében 300–600 magot találhatunk; ezek 6–8 évig csírázóképesek. Ezermagtömege: 20–150 g.

A gyümölcshúsban sok a cukor. Ásványi anyagtartalma csekély; leginkább kálium, nátrium, kalcium, vas és foszfor van benne. Táplálkozási értéke könnyű emészthetőségében, a gyomor- és bélműködést serkentő és vízhajtó hatásában rejlik. Nyersrosttartalma segíti a vastagbél működését, javítja a közérzetet.

Termesztése[szerkesztés]

Legnagyobb görögdinnye-termelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.  Kína 61
2.  Törökország 3,4
3.  India 3,2
4.  Brazília 2,1
5.  Algéria 2
6.  Oroszország 1,8
7.  Szenegál 1,6
8.  USA 1,5
9.  Vietnám 1,5
10.  Kazahsztán 1,3
55.  Magyarország 0,1
..
Föld összesen 101
Forrás: FAO[3]

A görögdinnye az egyik legnagyobb termőterülettel rendelkező egynyári növény a világon. 2021-ben a görögdinnyét több mint 120 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 101 millió tonnát.

A világ legnagyobb görögdinnye termelői közé tartozik Kína, Törökország, India, Brazília és Algéria. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína az éves világ görögdinnye termésének az 59%-át adta.

Felhasználása[szerkesztés]

Görögdinnye (nyers, ehető rész)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 30 kcal   127 kJ
Szénhidrátok7.55 g
- Cukrok  6.2 g
- Étkezési rostok  0.4 g
Zsír0.15 g
Fehérje 0.61 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.033 mg3%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.021 mg2%
Niacin (B3-vitamin)  0.178 mg1%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.221 mg4%
B6-vitamin  0.045 mg3%
Folsav (B9-vitamin)  3 μg1%
C-vitamin  8.1 mg10%
Kalcium  7 mg1%
Vas  0.24 mg2%
Magnézium  10 mg3% 
Foszfor  11 mg2%
Kálium  112 mg2%
Cink  0.10 mg1%

Főleg íze és cukortartalma miatt termesztik; viszonylag kevés benne a C-vitamin. Víztartalma 90-95%, a fogyasztásával a szervezetbe jutó víz előnyösen befolyásolja a veseműködést. Vizelethajtó tulajdonsága miatt régebben gyógynövényként is emlegették.

Az éghajlat hatásai[szerkesztés]

Magyarország egész területén megfelelő az éghajlati és talajadottságok a termesztés feltételeinek. Az időjárás elemei közül a fény ugyan elegendő a növény számára, de az elégtelen hőmérséklet veszélyezteti a csírázás és a kelés folyamatát. Kelés után a magas hőmérséklet a szik alatti szár megnyúlásával jár. Később, a hajtásnövekedés, majd a virágzás idején, a növényen jól észlelhető a számára kedvező vagy kedvezőtlen hőmérséklet hatása.

A sok csapadék és az alacsony hőmérséklet késlelteti az érést, ilyenkor a termés héja megvastagszik, színe tompul, íze kevésbé élvezhető. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dinnyét nem szabad öntözni. Az elégtelen vízellátás szintén terméscsökkentő és minőségrontó tényező.

A talajigénye[szerkesztés]

A talajtípusigényét tekintve a dinnye is a legjobb minőségű, tápanyaggal jól ellátott talajban terem a legjobban. A magyarországi gyakorlatmegítélése e vonatkozásban is eltérő. A dinnye zömét – sokszor rossz minőségű, szerkezet nélküli – homoktalajokon termesztik, elsősorban a koraiság fokozása végett. A lazább homoktalajoknak a kötött talajokéhoz viszonyított koraiságnövelő hatása közismert. A technológia más elemeinek igénybevételével viszont a kötött talajon termesztett dinnye élvez elsőbbséget (például Medgyesegyháza, Vajszló, Sellye stb.)

A termőterület kiválasztása[szerkesztés]

A görögdinnye termőterületének kijelölésekor is a gyorsan melegedő, szélvédett területeket válasszuk. 4–5 évig ne kerüljön kabakos növény után. Ajánlatos meggyőződni arról is, hogy a dinnyének szánt területen az előző növény termesztéséből nem halmozódott-e fel valamilyen káros hatású gyomirtó szer vagy egyéb kémiai anyag.

A görögdinnye a kombinált szántóföldi vetésforgó növénye. Búza vagy hüvelyes növények után fejlődik legjobban. A gabonaféléktől, repülőgépes növényvédelmet feltételezve, térben távolabb, az uralkodó széliránnyal ellenkező irányban helyezzük el, különben a hormonbázisú szerek használatakor sok-sok nehézség adódik.

Magyarországon termesztett fajtái[szerkesztés]

Évszázadokkal ezelőtt kialakult a sajátos magyar igény a kiváló minőségű, vékony héjú, vérvörös hússzínű, apró magvú fajták iránt. Sokat vitatott kérdés a termés nagysága. Korábban a nagy termésű fajták (Hevesi, Csányi, Marsowszky stb.) voltak divatosak. Az 1960-as évektől a kisebb terméseket fejlesztő fajtatípusok kerültek előtérbe (Szigetcsépi 51 F1, Hevesi FUTO F1 stb.) A jelenleg termesztésben lévő fajták választéka általában megfelel a különböző termesztéstechnológiai változatok diktálta igényeknek. Hiányoznak az egészen kis testű (1–2 kg/db), hajtatható fajták.

A Magyarországon termesztett, fontosabb fajták jellemző adatai
Fajta neve Növekedési típusa Virágzás habitusa Tenyészidő Termés alakja Hússzíne Átlag­tömege (kg) Termelési mód
Charleston–H erős andromonoikus hosszú ovális rózsaszín 6–8 szabadföldi
Crimson S. középerős, erős monoikus + andromonoikus hosszú megnyúlt gömb pirosas rózsaszín 6–8 szabadföldi
Favorit F1 középerős monoikus középkorai gömb élénkpiros 5–6 hajtatás, szabadföldi
Gömb FUTO F1 középerős andromonoikus középkorai gömbölyű élénkpiros 3–5 szabadföldi
Hevesi (Csányi) erős monoikus hosszú megnyúlt gömb vérvörös 8–10 szabadföldi
Hevesi FUTO F1 középerős monoikus középkorai tojásdad sötétpiros 4–6 szabadföldi
Hungaria–8 középerős monoikus rövid gömb élénkvörös 3–4 hajtatás, szabadföldi
Ideál középerős andromonoikus középérésű megnyúlt középrózsaszín 5–6 szabadföldi
Kecskeméti vöröshúsú középerős monoikus középkorai gömb vérvörös 3–5 szabadföldi
Kobalt F1 erős monoikus középkorai ovális gömb élénkpiros 5–6 szabadföldi
Korai kincs középerős monoikus + andromonoikus rövid gömb piros 3–4 hajtatás, szabadföldi
Marsowszky erős monoikus hosszú megnyúlt gömb piros 8–12 szabadföldi
Napsugár középerős monoikus középérésű gömb sárga 4–5 szabadföldi
Orosházi F1 erős monoikus + andromonoikus rövid tojásdad sötétrózsaszín 6–7 hajtatás, szabadföldi
Sugár Baby gyenge monoikus rövid gömb sötét rózsaszín 3–4 fóliaalagút, korai szabadföldi
Szigetcsépi 51 F1 középerős monoikus + andromonoikus középkorai nyújtott gömb vérvörös 4–6 fóliaalagút, szabadföldi
Sárgahúsú (Szentesi) középerős monoikus középhosszú kissé megnyúlt gömb világossárga 3–5 szabadföldi

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balázs Sándor: Zöldségtermesztők kézikönyve a tankonyvtar.hu-n
  2. The origin of watermelons. The Economist, 2021. június 3. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
  3. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

További információk[szerkesztés]