Görögdinnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Görögdinnye
Citrullus lanatus
Citrullus lanatus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Citrullus
Faj: C. lanatus
Tudományos név
Citrullus lanatus
(Thunb.) Matsum. & Nakai
Elterjedés
2005watermelon.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Görögdinnye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Görögdinnye témájú kategóriát.

Görögdinnye (nyers, ehető rész)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 30 kcal   130 kJ
Szénhidrátok     7,55 g
- Cukrok  6,2 g
- Rost  0,4 g  
Zsír 0,15 g
Fehérje 0,61 g
Tiamin (B1-vitamin)  0,033 mg   3%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,021 mg   1%
Niacin (B3-vitamin)  0,178 mg   1%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,221 mg  4%
B6-vitamin  0,045 mg 3%
Folsav (B9-vitamin)  3 μg  1%
C-vitamin  8,1 mg 14%
Kalcium  7 mg 1%
Vas  0,24 mg 2%
Magnézium  10 mg 3% 
Foszfor  11 mg 2%
Kálium  112 mg   2%
Cink  0,10 mg 1%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A görögdinnye (Citrullus lanatus) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Afrika déli részéről származó növényfaj, illetve annak termésének a neve. Sokan édes íze miatt gyümölcsnek tartják, de termesztéstechnikailag zöldségnek számít. [1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. Nem ismert, hol termesztették először, de a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra.

A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be Európába.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeletelt dinnyék

Formája gömbölyű vagy hosszúkás, héjának színe sötétzöld vagy világos zöld csíkos, húsának színe piros vagy sárga.

Elsősorban kitűnő íze és cukortartalma miatt kedveljük, mert a benne lévő vitaminok nem jelentősek. Víztartalma 90-95%, így fogyasztásával a szervezetbe jutó víz a veseműködést előnyösen befolyásolja. Régebben vizelethajtó tulajdonsága miatt gyógynövényként is emlegették.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős mennyiségű cukrot tartalmaz. A kémiai elemek közül elsősorban kálium, nátrium, kalcium, vas és foszfor található benne. Táplálkozási érteke a könnyű emészthetőségeben, a gyomor-és bélműködést serkentő, valamint vízhajtó hatásában rejlik. Ugyanakkor nem elhanyagolható a benne lévő víztartalom sem. Napjainkban a biológiailag tiszta víz egyre fontosabb az emberi szervezet számára. Fontos a dinnyék nyersrosttartalma is, mely elősegíti a vastagbél működését, javítja az emberek közérzetét.

Erős, fejlett főgyökere, a sárgadinnyéénél erőteljesebb és mélyebbre hatoló gyökérzetének nagy része a talaj felső 20–25 cm-es rétegében helyezkedik el.

Hajtásrendszere a növekedési típustól függően változó. Megkülönböztetünk hosszú, közepes és rövid hajtásokat fejlesztő csoportokat. A hajtást 1 m-ig rövidnek, 1,1–1,5 m között közepesnek, 1,6–2,0 m-ig nagynak, 2,1 m felett igen nagynak mondjuk. Egy-egy növényen 3–7 db hajtás is kifejlődhet.

A szár lehet ritkán és sűrűn szőrözött. Az étkezési fajták hajtáscsúcsa kevésbé, a takarmánydinnyéké erősen szőrözött. Erről is megkülönböztethetőek.

A kacsok lehetnek elágazás nélküliek, vagy 2–3 irányban elágazódóak.

A levelek 5–10 cm-es levélnyélen ülnek. A levéllemez gyengén vagy erősebben szeldelt, többszörösen tagolt. A levél (a legnagyobb átmérőnél mérve) 12 cm-ig kicsi, 13–18 cm-ig közepes, 19 cm-től nagy. Színe zöld, sötétzöld, ezüstös zöld. A lemez felületét viaszréteg borítja.

A virágok kicsik, zöldessárgák. A három virágtípus: hím, hímnős, nő itt is megtalálható. A termesztett fajták zöme monoikus, andromonoikus virágzáshabitusú. A termős virágok zöme idegenmegtermékenyülő. A termékenyítést méhek és rovarok végzik.

A termés alakja igen változatos, a gömbtől, a megnyúlt gömbtől a megnyúlt hengeres formáig változik. Egy-egy termés tömege 2–15 kg. A héj színe fehéres, világoszöld, közép zöld, kékeszöld, feketés zöld lehet. Felülete sima vagy enyhén barázdált, rajzolata lehet csíkozott, márványozott.

A héja 1–2 cm vastag. A hús színe fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, rózsaszínű, piros, vérvörös. (A fehér és a sárga színűek elsősorban takarmánydinnyék.)

A belső húsos ehető rész a placentából fejlődik, eltérően a sárgadinnyétől, melynek a perikarpium alkotja a terméshúsát.

A magok a perikarpiumban elszórtan helyezkednek el. A mag mérete 0,5–2,0 cm között változik. Színe fehér, krémszínű, barnás, szürke, fekete stb. lehet. Egy-egy növényben 300–600 db mag található. Csírázóképességét 6–8 évig megtartja. Ezermagtömege: 20–150 g.

Az éghajlat hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország egész területén megfelelő az éghajlati és talajadottságok a termesztés feltételeinek. Az időjárás elemei közül a fény ugyan elegendő a növény számára, de az elégtelen hőmérséklet veszélyezteti a csírázás és a kelés folyamatát. Kelés után a magas hőmérséklet a szik alatti szár megnyúlásával jár. Később, a hajtásnövekedés, majd a virágzás idején, a növényen jól észlelhető a számára kedvező vagy kedvezőtlen hőmérséklet hatása.

A sok csapadék és az alacsony hőmérséklet késlelteti az érést, ilyenkor a termés héja megvastagszik, színe tompul, íze kevésbé élvezhető. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dinnyét nem szabad öntözni. Az elégtelen vízellátás szintén terméscsökkentő és minőségrontó tényező.

A talajigénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajtípusigényét tekintve a dinnye is a legjobb minőségű, tápanyaggal jól ellátott talajban terem a legjobban. Sajnos hazai gyakorlatunk megítélése e vonatkozásban is eltérő. A dinnye zömét – sokszor rossz minőségű, szerkezet nélküli – homoktalajokon termesztik, elsősorban a koraiság fokozása végett. A lazább homoktalajoknak a kötött talajokéhoz viszonyított koraiságnövelő hatása közismert. A technológia más elemeinek igénybevételével viszont a kötött talajon termesztett dinnye élvez elsőbbséget (például Medgyesegyháza, Vajszló, Sellye stb.)

A termőterület kiválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görögdinnye termőterületének kijelölésekor is a gyorsan melegedő, szélvédett területeket válasszuk. 4–5 évig ne kerüljön kobakos növény után. Ajánlatos meggyőződni arról is, hogy a dinnyének szánt területen az előző növény termesztéséből nem halmozódott-e fel valamilyen káros hatású gyomirtó szer vagy egyéb kémiai anyag.

A görögdinnye a kombinált szántóföldi vetésforgó növénye. Búza vagy hüvelyes növények után fejlődik legjobban. A gabonaféléktől, repülőgépes növényvédelmet feltételezve, térben távolabb, az uralkodó széliránnyal ellenkező irányban helyezzük el, különben a hormonbázisú szerek használatakor sok-sok nehézség adódik.

Magyarországon termesztett fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évszázadokkal ezelőtt kialakult a sajátos magyar igény a kiváló minőségű, vékony héjú, vérvörös hússzínű, apró magvú fajták iránt. Sokat vitatott kérdés a termés nagysága. Korábban a nagy termésű fajták (Hevesi, Csányi, Marsowszky stb.) voltak divatosak. Az 1960-as évektől a kisebb terméseket fejlesztő fajtatípusok kerültek előtérbe (Szigetcsépi 51 F1, Hevesi FUTO F1 stb.) A jelenleg termesztésben lévő fajták választéka általában megfelel a különböző termesztéstechnológiai változatok diktálta igényeknek. Hiányoznak az egészen kis testű (1–2 kg/db), hajtatható fajták.


A Magyarországon termesztett, fontosabb fajták jellemző adatai:
Fajta neve Növekedési
típusa
Virágzás
habitusa
Tenyészidő Termés
alakja
Hússzíne átlag-tömege
(kg)
Termelési
mód
Korai kincs középerős monoikus + andromonoikus rövid gömb piros 3–4 hajtatás, szabadföldi
Sugár Baby gyenge monoikus rövid gömb sötét rózsaszín 3–4 fóliaalagút, korai szabadföldi
Szigetcsépi 51 F1 középerős monoikus + andromonoikus középkorai nyújtott gömb vérvörös 4–6 fóliaalagút, szabadföldi
Hevesi FUTO F1 középerős monoikus középkorai tojásdad sötétpiros 4–6 szabadföldi
Gömb FUTO F1 középerős andromonoikus középkorai gömbölyű élénkpiros 3–5 szabadföldi
Kecskeméti vöröshúsú középerős monoikus középkorai gömb vérvörös 3–5 szabadföldi
Sárgahúsú (Szentesi) középerős monoikus középhosszú kissé megnyúlt gömb világossárga 3–5 szabadföldi
Marsowszky erős monoikus hosszú megnyúlt gömb piros 8–12 szabadföldi
Hevesi (Csányi) erős monoikus hosszú megnyúlt gömb vérvörös 8–10 szabadföldi
Crimson S. középerős,erős monoikus + andromonoikus hosszú megnyúlt gömb pirosas rózsaszín 6–8 szabadföldi
Charleston–H erős andromonoikus hosszú ovális rózsaszín 6–8 szabadföldi
Hungaria–8 középerős monoikus rövid gömb élénkvörös 3–4 hajtatás, szabadföldi
Napsugár középerős monoikus középérésű gömb sárga 4–5 szabadföldi
Orosházi F1 erős monoikus + andromonoikus rövid tojásdad sötétrózsaszín 6–7 hajtatás, szabadföldi
Ideál középerős andromonoikus középérésű megnyúlt középrózsaszín 5–6 szabadföldi
Favorit F1 középerős monoikus középkorai gömb élénkpiros 5–6 hajtatás, szabadföldi
Kobalt F1 erős monoikus középkorai ovális gömb élénkpiros 5–6 szabadföldi

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]