Oroszország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oroszország
Oroszországi Föderáció
Российская Федерация
Oroszország zászlaja
Oroszország zászlaja
Oroszország címere
Oroszország címere
Nemzeti himnusz: : Oroszország himnusza
LocationRussia.svg

Fővárosa Moszkva
é. sz. 55° 45′, k. h. 37° 37′
Államforma szövetségi köztársaság
Vezetők
Államfő Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Miniszterelnök Dmitrij Anatoljevics Medvegyev
Hivatalos nyelv orosz
függetlenség Szovjetunió
megszűnése 1991. december 25.

Tagság ENSZ, Duna Bizottság, FÁK, BSEC, APEC, IMF, EBESZ
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 9
Becsült 146 068 400[1] [2] fő (2014. június)
Rangsorban 9
Népsűrűség 8,3 fő/km²
GDP 2012 (forrás: IMF)
Összes 2117 milliárd USD (8)
Egy főre jutó 13 237 USD
Földrajzi adatok
Terület 17 075 480 (becsült) km²
Rangsorban 1
Víz 0,5%
Egyéb adatok
Pénznem Orosz rubel (RUB)
Nemzetközi gépkocsijel RUS
Hívószám 7
Internet TLD .ru

Az Oroszországi Föderáció[3] (oroszul: Российская Федерация, Rosszijszkaja Fegyeracija) vagy röviden Oroszország (Россия, Rosszija) Európa keleti részétől Észak-Ázsia (Szibéria) keleti partjáig, a Csendes-óceánig terjedő ország. A Föld legnagyobb területű állama, atomhatalom. Fővárosa Moszkva.

Tartalomjegyzék

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

17 075 400 km²-es területével a világ legnagyobb országának számít, majdnem kétszer beleférne Kanada vagy az USA; Magyarország területének több mint 180-szorosa. Lakóinak száma szerint a kilencedik legnépesebb (Kína, India, az USA, Indonézia, Brazília, Pakisztán, Banglades és Nigéria után). Fennhatósága alá tartozik a Kalinyingrádi terület nevű exklávé is.

Szárazföldi szomszédai: Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Fehéroroszország, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Észak-Korea, Kalinyingrádi területének pedig Litvánia és Lengyelország.

térkép szerkesztése

Oroszország legtávolabbi pontjai 8000 km-re vannak egymástól (a Föld felszínén mérve). Ezek a pontok: északnyugaton a Lengyelországgal közös határt képező (60 km) földnyelv, amely elválasztja a Gdanski-öblöt a Visztulától; és a délkeleti Kuril-szigetek, néhány kilométerre a japán Hokkaidó-szigettől.

Oroszország 11 időzónát fed le.[4]

Északon végignyúlik Eurázsia legnagyobb részén, ezenkívül sarki terület is tartozik hozzá. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kis népsűrűséggel, viszonylag kis gazdasági szereppel, de nagy méretei miatt hihetetlen éghajlati változékonysággal rendelkezik.

Különleges pontok

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország domborzati térképe
A Bajkál-tó az Olhon szigetnél

A hatalmas távolságok miatt változatos a domborzat, az éghajlat, a növényzet és a talaj. A kelet-európai síkságon északról délre egymást váltják sorban a tundra, tűlevelű erdők (tajga), vegyes és lombhullató erdők, sztyeppe, és félsivatag a Kaszpi-tenger vidékén, mivel a növényzet változása tükrözi az éghajlat változását. Szibériában hasonló sorozat van.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partjai, szigetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárazföldi területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamcsatka, Klucsevszkoj-vulkán
Az Elbrusz hegye, a Kaukázus és egyben Oroszország legmagasabb pontja
Szibériai tajga

Oroszország felszíne nagyon változatos. Területének nagy részét óriási síkságok borítják. Fő tájegységei:

  • Az Urál-hegység: választja el Európát Ázsiától, keleti lábánál van a kontinensek határa. A Jeges-tengertől a Kazah-sztyeppéig, észak-déli irányban 2000 km hosszan magasodik. Szélessége 50–170 km között mozog. A hegységet 300-400 méteres hátságok tagolják. Átlagos magassága 600 méter körül alakul, legmagasabb hegye az 1894 méter magas Narodnaja Gora a hegység északi részén. Sok ásványkincslelő hellyel rendelkezik. Négy kisebb tájegységre osztható: a Poláris-Urál, az Észak-Urál, a Közép-Urál vagy Érces-Urál és Dél-Urál.
  • A Kaukázus: Oroszország déli vidékét a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig fiatal lánchegység foglalja el, mely két nagyobb vonulatból áll: a Nagy-Kaukázus és az Elő-Kaukázus vagy Kis-Kaukázus. Hatalmas kiterjedésű, Oroszország legnagyobb területű hegysége kb. 440 000 km²-rel. Komplikált geológiai struktúrája van. A Nagy-Kaukázus ma is gyűrődik, mozgását vulkáni tevékenység és földrengések követik. Központi részén kialudt tűzhányók sorakoznak, mint az Elbrusz, Oroszország legmagasabb pontja (5633 m), a Kazbek (5043 m), vagy a Dih-Tau (5198 m). Centruma kristályos kőzetekből épül fel, külső vonulatai pedig inkább üledékes kőzetekből állnak. Három nagyobb vonulata a Nyugati-Kaukázus, a Magas-Kaukázus és a Keleti-Kaukázus. A Kaukázus láncai főleg nyersanyagokat és kőszenet rejtenek.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Volga, és torkolata a Kaszpi-tengernél
Tájkép Moszkva környékén

Tavai:

Oroszországban mintegy 200 000 tó van. Legnagyobb tavai: a Bajkál-tó (31 500 km²) , a Ladoga-tó (18 400 km²) és az Onyega-tó (9890 km²).

A Kelet-európai-síkság északi táján, a Nyugat-szibériai-alföld egyes részein és Északkelet-Szibéria területén hatalmas mocsárvilágot láthatunk.

Folyói:

Leghosszabb folyói Szibériában és a Távol-Keleten húzódnak, a fő folyók nagyság szerinti sorrendben: Ob, Amur, Léna, Volga, Jenyiszej. Több folyója fontos szerepet játszik mint víziút vagy energiaforrás, így a Don, a Narva, a Daugava, a Pecsora, a Kubány és a Tyerek.

A Jeges-tenger felé haladnak:

A Kaszpi-tenger felé haladnak:

A Fekete-tenger irányába haladnak:

  • a Dnyeper (2285 km), a Don (1970 km)

A Csendes-óceánba ömlik:

Csatornái:

Mesterséges csatornarendszere, víziút-hálózata a Szovjetunió korszakában épült fel, az 1930-as évektől kezdődően. Moszkvát ezért 5 tengerről is el lehet érni vízi úton. Legfontosabb hajózható csatornái:

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oroszországi Föderáció éghajlatának kialakulására néhány meghatározó tényező volt hatással. A hatalmas méretek, sok területnek a tengertől való jelentős távolsága miatt a kontinentális éghajlat az uralkodó. Északon szubarktikus éghajlat a jellemző. Az ország déli részének hegységei megakadályozzák a meleg légtömegek beáramlását az Indiai-óceán felől, a nyugat és észak felé nyitott síkságok kiteszik az országot az arktikus (sarkvidéki) és az óceáni befolyásoknak. Emiatt az ország nagy részén csak két évszak különül el világosan: a tél és a nyár; a tavasz és az ősz rövid ideig tart. A leghidegebb hónap a január (a tengerparton a február), a legmelegebb általában a július.

Oroszország négy éghajlati övezetben fekszik: arktikus, szubarktikus, mérsékelt és szubtropikus; a legkiterjedtebb a mérsékelt övezet. Szubtropikus éghajlata egy kis területnek van a Fekete-tenger partján, Szocsi környékén.

Télen a hideg szárazföldi légtömegek miatt magas légnyomású területek alakulnak ki az ország belső területein; a január közepi légnyomás Szibéria déli részén 1040 millibar; ettől a területtől nyugatra terjed Oroszország határai mentén Kazahsztántól Ukrajnáig. A magas légnyomású területeken Oroszország európai részén a délnyugati szelek dominálnak, Szibéria nagy részén a déli szelek, a Távol-Keleten az északnyugati szelek uralkodnak. Nyáron fordított a helyzet; a szárazföld belsejében a légtömegek felmelegszenek, és az ország ázsiai részén alacsony légnyomású területek alakulnak ki, ezért a nyári szélirány a téli ellentéte; Oroszország európai részén nyáron általában északnyugati szelek fújnak, Szibériában északi, a Távol-Keleten délkeleti az uralkodó szélirány.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barna medve, az ország nemzeti állata

Növény- és állatvilága övezetes, északról délre haladva:

  • sarkvidéki: A jégvilág élőlényei a különféle moszatok;
  • tundra: Főként mohák,zuzmók nőnek, de a déli részen már a törpe cserjék (nyír, fűz) is megjelennek. Nyáron madárseregek lepik el a tundrát. Jellegzetes állatai a rénszarvasok és a lemmingek;
  • erdős tundra: A Föld legnagyobb kiterjedésű fenyő-őserdeje. Itt él a hóbagoly és a sarki róka;
  • tűlevelű erdők (tajga) és lombos erdők: lucfenyő, szibériai lucfenyő, kamcsatkai jegenyefenyő, szibériai jegenyefenyő, vörösfenyő stb. Ligetszerű foltokat alkot a fenyők között a nyír- és a nyárfa. A fenyők között hatalmas tőzegmoha lápok alakulnak ki. Nyáron szúnyogok milliárdjai élnek itt. Az erdők állatvilága gazdag: prémes állatok (coboly, nyérc, hermelin, vidra, hód), ragadozók (barna medve, hiúz, farkas) és rágcsálók egyaránt élnek itt;
  • erdős sztyepp: északon a vegyes erdő, délebbre a lombhullató erdő a természetes növénytakaró. Állatai a rágcsálók, az őz, a vaddisznó és a védett területeken az európai bölény;
  • sztyepp: Növényzete a füves puszta. Az állatvilágot sokféle rágcsáló (egér, pocok, ürge, hörcsög, mormota), a madarak (daru, túzok) és a ragadozók (róka, farkas) képviseli;
  • félsivatagi: szárazságtűrő gyér növényzet tengődik: például a sótűrő üröm, a tevetövis. Az állatvilág is alkalmazkodik a szárazsághoz és a hőséghez (hüllők, sivatagi ugróegér).
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Oroszország állatvilága

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszországban súlyos gondot okoznak a szovjet típusú iparosítás máig ható következményei. Az egykori ipari területek igen szennyezettek, veszélyeztetve az ott élők egészségét.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Parkokat a Természeti Erőforrások Minisztériuma kezeli.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeréves Oroszország emlékműve Novgorodban

Az orosz történelem korszakai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kijevi Rusz és előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Oroszország) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.

A kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.

A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volga vidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet. [5].

A moszkvai állam[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem került minden orosz fejedelemség tatár uralom alá. Kijev bukásával egy időben Novgorod képes volt visszaverni a Német Lovagrend támadását, és a tatár uralmat is elkerülte. Mégsem Novgorod lett az újkori orosz állam bölcsője, hanem Moszkva. Pedig Moszkva fejedelme az Arany Horda kánjának vazallusa volt még sokáig. Lassanként mégis képes volt saját uralma alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket.

Elterjedt felfogás szerint a tatár uralom torzította el az orosz fejlődést, akkor tért el az általános európai fejlődési úttól. A korábbi időszakok kezdetleges önkormányzatai megsemmisültek, a személy jogának fogalma értelmezhetetlen volt abban a társadalomban.

Oroszország első cárja (királya) Rettegett Iván volt. Sokat tett az ország katonai erejének növelése érdekében és megkezdte azt a külpolitikát, amely a legújabb korig folyamatosan kimutatható: kijutni a meleg, jégmentes tengerre. Ez a törekvés hajtotta a szibériai terjeszkedést is. Rettegett Iván halála után egy hosszú, zavaros korszak következett. Ekkor foglalták el Moszkvát többször a lengyelek.

A cári birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, melynek egyik legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Oroszország a napóleoni háborúk idejében lett vitathatatlanul európai nagyhatalom. Napóleon császár bukásának közvetlen oka oroszországi hadjáratának kudarca. A 19. század folyamán ugyan jelentős ipar épült ki Oroszországban, de a feudális viszonyok sokáig fennmaradtak és azok lebontása után sem volt képes az ország korszerű demokráciává válni. A 20. század elejére Oroszország katonailag is meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az első világháborúban is.

Szovjetunió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917-ben megdöntötték a cárizmust, és a bolsevikok vették át a hatalmat. A bolsevikok hatalomra kerülése után 1918-ban a szovjetek (tanácsok) összoroszországi kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és e három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. A későbbi tagköztársaságok az 1930-as években a 19. századtól Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai területeken szerveződtek meg, majd az 1940-es években a Szovjetunió nyugati terjeszkedését követően.

A Sztálinról elnevezett sztálinizmus idején a rettegés uralta az országot. Senki sem volt biztonságban, a kommunista párttagok sem. Rendkívül erőltetett ütemű iparosítás folyt, ennek mellékhatásaként éhínség pusztított Ukrajnában. A második világháború alatt a háborús erőfeszítés kivéreztette a lakosságot. 26 millió állampolgára halt meg a Szovjetuniónak a harcok következtében. Az anyagi kár is rettenetes volt. De a háború végén a Szovjetunió volt a világ két szuperhatalma közül az egyik.

A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm (1977-ig nemzetiségi) körzet alkotta, amelyeket összesen 120 területre és határterületre, továbbá több mint 3000 járásra osztottak. A különböző szintű autonómiák formálisak voltak, valójában mindent Moszkvából irányítottak. A Szovjetunió majdnem 70 éves fennállása alatt jelentős hatalommá vált. 1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és meghirdetett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) politikájának hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor egy sikertelen puccskísérletet követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg, a jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben.

Oroszország ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir Putyin államfő

A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.

A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.

2011. május 20-án a parlament megszavazta, hogy eltörlik a téli időszámítást.[6]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A moszkvai Kreml, Oroszország elnökének hivatalos székhelye
A Szövetségi Tanács ülésterme
Szövetségi körzetek

Az Oroszországi Föderáció elnöki szövetségi köztársaság, az 1993-as alkotmány szerint.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az államfőt a nép közvetlenül választja, 6 éves mandátummal rendelkezik. Az állam elnöke a fegyveres erők főparancsnoka, vétójoga van a parlamentben, hatalma van a törvényhozás területén is. Ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyét illetően.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Föderáció alanyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oroszországi Föderációnak 83 egyenjogú alanya (szubjektuma) van 2008. január 1-jén:

  • 21 köztársaság (республика)
  • 9 határterület (край)
  • 46 terület (область)
  • 2 szövetségi jelentőségű város (город федерального значения)
  • 1 autonóm terület (автономная область)
  • 4 autonóm körzet (автономный округ)

Önkormányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is. 2003-ban új törvényt fogadtak el "A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban" címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott három éves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok jöttek létre.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egységes Oroszország (Единая Россия, Jegyinaja Rosszija)
  • Orosz Kommunista párt (Коммунистическая партия Российской Федерации, Kommunisztyicseszkaja Partyija Rosszijszkoj Fegyeracii)
  • Orosz Liberális-Demokratikus Párt (Либерально-Демократическая Партия России (ЛДПР), Liberalno-Gyemokratyicseszkaja Partyija Rosszii (LDPR))
  • Igazságos Oroszország (Справедливая Россия: Родина/Пенсионеры/Жизнь, Szpravedlivaja Rosszija: Rogyina/Penszionyeri/Zsizny)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország katonai költségvetése : 528 milliárd rubel, azaz 18 milliárd USD, a GDP 2,6-2,7%-a 2005-ben. Az orosz haderőben is jelentős átalakulások mennek végbe. Új fegyverekkel, hiperszonikus sebességű precíziós stratégiai rakétákkal szereli fel az orosz haderőket, modernizálják a fegyverzetet és a haditengerészetet is. Teljes személyi állomány: 3 037 000 fő, ebből 1 037 000 aktív. Tartalék: 1 500 000 fő. Mozgósítható lakosság: 35 247 049 (2005), amiből 20 000 000 fő alkalmas katonai szolgálatra.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Moszkva-City", Moszkva nemzetközi üzleti központja. Moszkva egyike a világ legdrágább városainak.[7]
Oroszország a világ második legnagyobb kőolaj-kitermelője és -exportőre
Hőerőmű Moszkva közelében
Szuhoj Superjet 100 orosz gyártmányú utasszállító repülőgép

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. július elsejétől vámuniót alkot Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal.[8]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipar jelentősebb ágazatai a vas-, alumínium- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, járműgyártás, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, építőipar, fa- és papíripar, textilipar és élelmiszeripar.

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország fűtőanyagtermelése nagyméretű:

  • kőszén: a Föld szénkészletének nagy része az országból származik. Legnagyobb szénmedencéi: Kuznyecki szénmedence, Pecsorai szénmedence, Kanszk-Irkutszk medence (Kelet-Szibéria, Cseremhovó), Moszkvai barnaszénmedence, Acsinszk vidéke
  • kőolajmezők: készleteit tekintve a világon a leggazdagabb. A kitermelés területei: Közép-Volga melléke, Baskíria, Kaukázus előtere – Groznij és Majkop, Szahalin-sziget, kőolajfinomítás: Omszk, Perm, Volga melléke, Nyizsnyij Novgorod
  • földgázmezők: az egész világon a legjelentősebb készletek, előfordulása: Volga-vidék, Észak-Kaukázus, Közép-Ázsia
  • földgázvezetékek: Szaratov-Moszkva, Dasava-Brjanszk-Moszkva, Tula-Moszkva, Omszk-Novoszibirszk
  • tőzegkitermelés: Szentpétervár, Moszkva, Kalinyin

Energiatermelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Energiatermelés megoszlása

  • Hőenergia: 67,77%
  • Vízenergia: 19,49%
  • Atomenergia: 12,74%
Oroszországból jövő létező és tervezett főbb gázvezetékek

Feldolgozó ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külkereskedelem:

Legfőbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[9]:

  • Export: Hollandia 14,4%, Kína 6,4%, Olaszország 5,3%, Németország 4,5%
  • Import: Kína 15,5%, Németország 9,5%, Ukrajna 5,5%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főút Volgodonszk mellett, a Rosztovi területen
Vasút és vonat a kínai határon, Manzsuli

Általános adatok [10][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oroszország vasúthálózatának hossza 86 000 km, ebből elektromos vontatású 43 000 km.
  • Oroszország szilárd burkolatú úthálózatának hossza (a magán utakkal együtt) 754 000 km.
  • Oroszország hajózható folyóinak és csatornáinak összhosszúsága 102 000 km.
  • Oroszország olaj, gáz és szénhidrogén szállításra használt csőhálózatának hossza 63 000 km.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közúthálózat hossza 952 000 km, melyből burkolt 652 500 km. A legfontosabb kikötők: Szentpétervár, Murmanszk, Arhangelszk, Vlagyivosztok.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország vasúthálózatának hossza 87 157 km, mely széles nyomtávú (1520 mm) 40 300 km villamosított. Az ország vasúthálózata a 2. leghosszabb a világon. Elsősorban teherszállítás zajlik a vonalakon a nagy bányákból a gyárakba és a kikötők felé. Továbbá kb. 30 000 km iparvasúttal is rendelkezik.[11]

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 471 repülőtér van, a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Moszkva, Szentpétervár.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség alakulása 1950 és 2011 között (FAO)
Oroszország népsűrűsége (2010)
  • Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142 905 208 fő volt. A népesség 73,7%-a városi lakos; a nők aránya 53,7%, a férfiaké 46,3% volt. A népesség alakulása az utolsó három népszámlálás adatai szerint (a 2010. évi előzetes adat):[12][13]
Év Népesség
2010 142 905 208
2002 145 166 731
1989 147 021 869

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnépesebb települések sorrendben, 1 millió feletti lakossággal[14]:

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizsi Preobarzsenszkij-temploma
Orosz stílusú mecset Csecsenföldön, Dzsalka

2002-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • orosz: 115 819 107 fő (79,8%),
  • tatár: 5 554 601 fő (3,8%),
  • ukrán: 2 942 961 fő (2%),
  • baskír: 1 673 389 fő (1,2%),
  • csuvas: 1 637 094 fő (1,1%),
  • csecsen:1 360 253 fő (0,9%),
  • örmény: 1 130 491 fő (0,8%),
  • avar: 814 473 fő (0,6%),
  • egyéb népcsoportok: 9,8%

2010-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben tovább csökkent az ország lakossága, amelynek megoszlása az alábbi volt:[15]

  • orosz: 111 016 896 fő (77,7%) (csökkenő tendencia),
  • tatár: 5 310 649 fő (3,7%) (enyhén csökkenő tendencia),
  • ukrán: 1 927 988 fő (1,35%)(erősen csökkenő tendencia),
  • baskír: 1 584 554 fő (1,1%) (enyhén csökkenő tendencia),
  • csuvas: 1 435 872 fő (1%) (csökkenő tendencia),
  • csecsen:1 431 360 fő (1%) (növekvő tendencia),
  • örmény: 1 182 388 fő (0,8%)(növekvő tendencia),
  • avar: 912 090 fő (0,6%)(növekvő tendencia),
  • egyéb népcsoportok: 10,8%
  • A finnugor népek száma 2010-ben:
    • mordvin: 744 237 fő (0,5%) (csökkenő tendencia, számuk Mordvinföldön növekedett),
    • udmurt: 552 299 fő (0,4%) (csökkenő tendencia),
    • mari: 547 605 fő (0,4%) (csökkenő tendencia),
    • komi: 228 235 fő (0,2%) (erősen csökkenő tendencia),
    • komi-permják: 94 456 fő (0,1%) (erősen csökkenő tendencia),
    • karjalai: 60 815 fő (erősen csökkenő tendencia),
    • nyenyec: 44 640 fő (növekvő tendencia),
    • osztják: 30 943 fő (növekvő tendencia),
    • finn: 20 267 fő (erősen csökkenő tendencia),
    • észt: 17 875 fő (erősen csökkenő tendencia),
    • vogul: 12 269 fő (növekvő tendencia).
    • vepsz: 5 936 fő (erősen csökkenő tendencia),
    • A többi finnugor nép 5000 fő alatt.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Bazil-székesegyház és a Kreml Szpasszkaja-tornya, a Vörös téren, Moszkvában
A szentpétervári metró egyik állomása
Balett-táncosok
A balalajka népi hangszer

Az orosz oktatási rendszert és kulturális intézményeket közel 70 éven keresztül az SZKP irányította és felügyelte. A glasznoszty és peresztrojka politikájának keretében Mihail Gorbacsov időszakától kezdődően liberalizálódott az oroszországi kultúra helyzete, de az állami támogatások összege is szűkült.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudományos kutatás vezető színhelye az Orosz Tudományos Akadémia, melyet 1724-ben I. Péter cár alapított.

Az iskolai rendszer alap, fő és felső fokozatból áll. A diákok 6-7 éves korban kezdik meg az alapiskolát, majd 7 évet eltöltenek itt. A főiskolában (középiskola nálunk) 4 évet töltenek el, majd ezután jelentkeznek a felsőbb iskolákba.

Egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország legrégebben alapított egyetemei:

További fontos egyetemek találhatók Nyizsnij Novgorod, Novoszibirszk, Tomszk, Vlagyivosztok és Voronyezs városában.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország számtalan könyvtára közül különösen figyelmet érdemelnek:

  • az Orosz Állami Könyvtár (Moszkva): több mint 30 millió kötet, 250 nyelven áll az olvasók rendelkezésére. Egyike a világ leggazdagabb könyvtárainak.

Oroszország legismertebb kulturális intézményei ugyancsak főleg Moszkvában és Szentpéterváron koncentrálódnak. Leggazdagabb múzeumai:

  • Ermitázs (Szentpétervár): egyike a világ legnagyobb múzeumainak
  • Állami Tretyjakov Galéria (Moszkva): az orosz képzőművészet múzeuma
  • Puskin Múzeum: képzőművészeti és néprajzi múzeum
  • Moszkvától északnyugati irányban fekszik az "Arany Gyűrű", az óorosz városok alkotta kulturális útvonal

Legismertebb színházai: a Moszkvai Nagyszínház, a Malij Színház (Moszkva), a Moszkvai Művészszínház. A Bolsoj Balett és az Operaház darabjait a Kremlben, a Kongresszusi Palotában is sokszor műsorra tűzik, mivel itt 6 ezer néző számára jut hely.

További neves színházak:

  • Moszkva: Központi Moszkvai Gyermekszínház, Központi Moszkvai Állami Bábszínház, az Akadémiai Musicalszínház, az Operett Színház és a Színházművészeti Intézet.
  • Szentpétervár: a Marininszkij Balett (korábban: Kirov Akadémiai Opera- és Balettszínház vagy Kirov Balett), a Malij-Operaszínház és a Puskin Színház.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszországi helyszínek az UNESCO világörökség-listáján:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden vallás temploma, Kazán. Az építmény a világ fő vallásainak építészeti stílusait olvasztja egybe
Puskin
(1799–1837)
Gogol
(1809–1852)
Turgenyev
(1818–1883)
Dosztojevszkij
(1821–1881)
Tolsztoj
(1828–1910)
Csehov
(1860–1904)
Bulgakov
(1891–1940)
Kiprensky Pushkin.jpg Портрет Гоголя.jpg Turgenev Perov scanned.JPG Dostoevskij 1872.jpg Leon tolstoi.jpg ChekhovGl 1.jpg Bułhakow.jpg
Glinka
(1804–1857)
Muszorgszkij
(1839–1881)
Csajkovszkij
(1840–1893)
Rimszkij-Korszakov
(1844–1908)
Rachmaninov
(1873–1943)
Stravinsky
(1882–1971)
Sosztakovics
(1906–1975)
Glinka1850s.jpg Modest Musorgskiy, 1870.jpg Porträt des Komponisten Pjotr I. Tschaikowski (1840-1893).jpg Nikolay A Rimsky Korsakov 1897.jpg Sergei Rachmaninoff LOC 33968 Cropped.jpg Igor Stravinsky Essays.jpg Dmitri1.jpg

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matrjoska babák

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz konyha alapja a bizánci udvar étkezési, ételkészítési szokásaira vezethető vissza. Ez a régi tradíció ötvöződött a francia konyha finomságaival. A cári udvar és az orosz nemesség előszeretettel használta a francia nyelvet, így a francia kultúra, műveltség és vele együtt a francia konyha is hatott. – írja egy gasztronómiai kalauz.

Az orosz konyha valóban megismertetett néhány ételt – italt a világgal. Az étkezést az előétellel kezdik, ez a zakuszki. Az előétel általában vegyes ízelítő halból, zöldség- és salátaféléből, húsból, felvágottakból. Tálalását tekintve mennyiségi szabály nincs. Kedvelt előételek az ínyencek asztalának dísze, a vörös vagy fekete kaviár vagy ismert mindenütt az orosz hússaláta és a kijevi jércemell.

A levesek legelterjedtebbike a sokszor emlegetett scsí (káposztaleves), a szoljánka, hideg (zöldségleves) és a borscs (céklás káposztás leves) és a hagyományos buljon (erőleves). A húsételek közül orosz finomság a saslik (rablóhús birkából, sertésből), különleges csemege pedig a bifsztek. Desszertként az édességek közül a krémes tortafélék terjedtek el, viszont az (orosz krémtorta, valójában magyar édesség, egy Oroszi nevű, magyar cukrász nevét őrizte meg). Az utcán akár mínusz 10 fokban is kapható a tejszínes morozsenoje, azaz fagylalt. A sült tésztafélék (pirog, bulocski) is igen népszerűek.

Minden étkezésnél szívesen tesznek asztalukra nyers zöldségeket, például paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát, retket.

Oroszországról az alkoholtartalmú italok tekintetében először a vodka juthat eszünkbe, melyet sokszor reggeli előtt is akár szívesen fogyasztanak. Kitűnőnek tartják az orosz pezsgőt (sampanszkoje) is. Elterjedtek a különféle borpárlatok, pálinkafélék.

Alkoholmentes italok közül az oroszok kedvence a csáj, azaz a tea, illetve az igen erős feketekávé, amely dupla adag kávémennyiséggel és fele adag vízzel készül. Az üdítőnek készült, főleg rozskenyérből erjesztve előállított kvasz ugyancsak orosz specialitás.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandy, egy jégpályán játszott nemzeti sport

Oroszországban népszerű valamennyi küzdősport, a labdarúgás, a jéghoki, a vívás, de a kézi- és a kosárlabda is.

Oroszország könnyűatlétái, birkózói, téli sportolói, vívói, tornászai világklasszisok.

1980-ban Moszkvában rendezték meg a nyári olimpiát és 2014-ben Szocsiban rendezté meg a téli olimpiát, illetve itt rendezik 2014-ben az első orosz Formula–1-es nagydíjat is. Oroszország eddigi Formula–1-es pilótái Vitalij Petrov, Danyiil Kvjat és Szergej Szirotkin.

A 2018-as labdarúgó-világbajnokságot is Oroszország rendezheti.[16]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a lista a Német Szövetségi Köztársaság Külügyiminisztériumi, a Brit Hírcsatorna (BBC), a mediaatlas.ru, a Brémai Egyetem adatait mutatja.[17][18]

Hírügynökségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ITAR-TASSZ (állami)
  • RIA Novosztyi (Az állami WGTRK tagja)
  • Interfax (magán)

Televízióállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Első csatorna (A lakosság 86,2%-a nézi, az állam a többségi tulajdonos)
  • Rosszija (79,1%; WGTRK tagja)
  • NTW (60,8%; az állam a többségi tulajdonos)
  • Ren TV (31,2%; Lukoil a tulajdonos)
  • STS (55%)
  • TNT (38,9%; Gasprom-Media) [19]

Regionális[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • TWZ (19,4%; Moszkva városában van)
  • Kultura (18,6%; WGTRK tagja)

Rádióadók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ragyio Rosszii (állami)
  • Ragyio Majak (állami)
  • Eho Moszkvi (Gazprom-Megyija a tulajdonos)
  • Ragyio Szvoboda

Ezenkívül több kisebb helyi és regionális rádió is működik.

Napilapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Moszkovszkij Komszomolec
  • Komszomolszkaja Pravda
  • Trud
  • Rosszijszkaja Gazeta
  • Izvesztyija
  • Kommerszant
  • Vremja Novosztyej
  • Gazeta
  • Vedomosztyi
  • Nezaviszimaja Gazeta
  • The Moscow Times

Hetilapok és magazinok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Argumenti i Fakti
  • Novaja Gazeta
  • Moszkovszkije Novosztyi
  • Ogonyok
  • Kommerszant-Vlaszty
  • Itogi
  • Expert
  • Novoje Vremja
  • Gyenygi
  • Russki Newsweek
  • Moskauer Deutsche Zeitung
  • St. Petersburg Times

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1-5. – újév (Новогодние каникулы)
  • január 7. – karácsony (Рождество Христово)
  • február 23. – az anyaország védői (День защитника Отечества)
  • március 8. – nőnap (Международный женский день)
  • május 1. – a tavasz és a munka ünnepe (Праздник Весны и Труда)
  • május 9. – a győzelem napja (День Победы)
  • június 12. – Oroszország (függetlenség) napja (День России)
  • november 4. – a nemzeti egység napja (День народного единства)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az orosz Szövetségi Statisztikai szolgálat becslése Oroszország állandó lakosságáról, 2012. szeptember 1-jei állapot szerint (oroszul)
  2. A Krími Köztársasággal (ez utóbbi lakossága 1 959 795) és Szevasztopol várossal (384 035) együtt. E kettőt Oroszország a saját föderációjához csatolta, így lakosságuk át lett vezetve oda Ukrajna adatából
  3. http://www.fvm.hu/doc/upload/200901/orszagnevjegyzek_090127.pdf
  4. Russian State Duma votes to abandon permanent summer time 2014-07-09
  5. Kljucsevszkij 16-17. előadás
  6. időzóna
  7. City Mayors: Cost of living - The world's most expensive cities
  8. vámunió
  9. CIA World Factbook
  10. Oroszország statisztikai évkönyve 2009. gks.ru. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
  11. CIA - The World Factbook. cia.gov. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
  12. A 2010. évi oroszországi népszámlálás előzetes összesített adatai. Oroszország statisztikai hivatala. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
  13. Az Oroszországi Föderáció városi és falusi lakosságának számadatai (gif). A Rosszijszkaja Gazeta melléklete. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
  14. Численность населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2012 года (таблица 31-34-12). Федеральная служба статистики Российской Федерации, 2012. augusztus 3. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
  15. Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года
  16. Brazília után Oroszország és Katar lesz a foci-vb házigazdája”, origo.hu, 2010. december 2. (Hozzáférés ideje: 2010. december 2.) 
  17. Liste auf der Homepage des Auswärtigen Amtes
  18. BBC: Country Profile Russia; Media 2006. december 3.
  19. mediaatlas.ru

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszország témájú médiaállományokat.

Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]