Veteménybab
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Phaseolus vulgaris |
| Bab (nyers) Tápanyagtartalom 100 g-ban |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Energia 330 kcal 1390 kJ | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| A százalékos értékek az amerikai felnőtt javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis |
||||||||||||||||||||||
A veteménybab latin neve: (Phaseolus vulgaris), népies megnevezése: paszuly, paszulyka, fuszulyka.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fajtái és története
Nagyon sok fajtája van, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Amerikában őshonos, az indiánok már kb. 5000 éve termesztik. Európába először az 1530-as években került; Franciaországban 1548-ben említik először. Ezután az európaiak közvetítésével került át később Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába.
Táplálkozási értéke nagy, magvai 40-50% keményítő mellett feltűnően sok, 22-35% fehérjét (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmazhatók. A szárazbab fehérje tartalma tízszerese a burgonyáénak, háromszorosa a kenyérének, de magas ásványi anyag tartalma is. Zöldbabként a fehérje értéke kisebb, de még így is jelentős. A kevésbé szálkásodó fajtákat részesítjük előnyben.
A hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja. Ide tartozik a cukorborsó, a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó stb.
[szerkesztés] Felhasználása
Mind a száraz-, és zöldbab is elkészíthető főzeléknek, salátának, levesnek, de mélyhűtésre és konzerválásra is alkalmasak. Fogyasztása a magas tápértéke és fehérjetartalma miatt elsősorban télen javasolt. A sok fajta közül érdemes a családi ízlésnek megfelelőt kiválasztani.
[szerkesztés] Gyógyhatása
Az őrölt bab lisztjét borogatásra is használják gyulladások, kelések esetén. Hatóanyagai: 50% keményítő, gumi, dextrin. Érdekessége, hogy a fehérbab hajának (hüvelyrész) komoly gyógyhatása van. A víz- és vizelethajtó, vesetisztító hatása mellett jelentős az inulintartalma, ezért elsősorban a cukorbetegek részére ajánlott. A hatás fokozása érdekében szokták kukoricabajusszal, fekete ürömmel, kecskerutaval, cickafarkkal, csalánlevéllel összekeverni és keverékként fogyasztani.
[szerkesztés] Termesztése
Növénytermelési tekintetben nem csak a bab, de más hüvelyesek jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképp az altalajból táplálkoznak, dús levélzetükkel a talajt sűrün beárnyékolják, így azt gyommentesen hagyják vissza. A hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonafélék, jól diszlenek. Kiváló fontosságú pedig az a jelenség, hogy a hüvelyesek a nitrogén szükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezik, így feltrágyázásukkor a nitrogéntartalmú műtrágya kihagyható. A babszalma is felhasználható takarmányként.
[szerkesztés] Betegségei
.jpg&filetimestamp=20051022150830)
Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, vörösbarna, később sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák.
Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat keletkezik, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók. Az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenként elszáradnak. Ezt a betegséget két lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezéssel, kéntartalmú szerekkel védekezhetünk.
Ragya. (Peronoszpóra) A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, mig a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. Ezt a betegséget, a (Peronospora Viciae De By) nevü gomba okozza, ellene a "bordeauxi" bordói-lével védekezhetünk.
A szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) polifág gombafaj, amely egyes évjáratokban csökkentheti a termést. Szántóföldi növényeink (napraforgó, szója), a zöldségfélék (bab, paradicsom, uborka), és gyümölcsök szamóca (földieper), szőlő egyik legismertebb és legsúlyosabb betegsége. A kórokozó, különösen párás, nedves időben, fertőzi a fiatal csíranövényeket, a szárat, becőt és magokat is.
A (Colletotrichium Lindemuthianum Sacc.) nevü gomba a bab hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz. A betegséget antracnose-nak nevezik ez a bab legveszedelmesebb betegsége. Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük más növény, – szőlő, kukorica – közé, hogy a levegő jól hozzáférjen, de javasolt, a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. viz, 42. g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniákkal) való 1 órai csávázását.
Legtöbbet szenved ebben betegségben az úgynevezett guggolós, vagy gyalogbab, a futó babot ritkábban támadja meg, de ez utóbbi a termesztése során, több anyagi és munkaerő-ráfordítást igényel.
A (Sclerotinia Libertiana Fckl.) nevü gomba a növény szárát támadja meg, amely elhalaványodik, és levelestől elhal. A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg.
aranka amely egy élősködő növény. Leírását lásd ott.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.(2005 augusztusából) |
|
|||||||
