Uborka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uborka
Uborka
Uborka
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Cucumis
Faj: C. sativus
Tudományos név
Cucumis sativus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uborka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uborka témájú médiaállományokat és Uborka témájú kategóriát.

Az uborka vagy népiesen ugorka (Cucumis sativus) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe, a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó növényfaj. Ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint a sárgadinnye. Számos nemesített változata létezik. Termését fogyasztják.

Az uborka lédús és sok ásványi anyagot (főként káliumot, foszfort, nátriumot, magnéziumot és vasat) tartalmaz, ezáltal kitűnő szomjoltó és kalóriatartalma is különösen alacsony: 10 kcal (42 kJ) 100 g-ban. Sokféle vitamint tartalmaz (a B-csoport összes vitaminját, C-vitamint (8 mg 100 g-ban), némi A-elővitamint és E-vitamint). Rostjai könnyebben emészthetők, ha fogyasztás előtt kissé lesózzuk, vagy egyszerűen alaposan megrágjuk.

Az éhgyomorra fogyasztott uborkalének tisztító és étvágyjavító hatása van. A bőrgyógyászatban puhításra használják (maszk vagy lemosó formájában), így segít a pirosodás, a viszketés és a hámlás gyógyulásában. Fajtától függően az uborka több vagy kevesebb keserű aromás anyagot tartalmaz (amely a szárhoz közeli részben koncentrálódik). A fajtaválogatás során a cél a nem keserű, finom, gyenge és ropogós húsú, kevés magot tartalmazó uborkák termesztése.

Táplálkozási értékét azzal növeli, hogy kedvező hatású a gyomor működésére, nagy káliumtartalma vízhajtó hatású.

Levét reumatikus fájdalmak ellen is jó hatásúnak tartják, illetve kozmetikumként az uborkakrém, -szesz üdébbé teszi a bőrt, így fiatalító hatású. Szilícium-dioxid tartalmának köszönhetően erősíti a kötőszöveteket, sárgarépalével keverve csökkenti a szervezetben lévő húgysavszintet, így enyhítheti az ízületi és köszvényes fájdalmakat.

Főként salátaként, dunsztolva téli savanyúságként, vagy nyersen fogyasztják.

Eredete[szerkesztés]

Modern genetikai vizsgálatok szerint Dél-Ázsiából, a Himalája déli lejtőiről származik, de már nagyon régen, az i. e. 10. évezredben is termesztették.

Víztartalma a 97 százalékot is elérheti, a belsejében mért hőmérséklet akár 6 °C fokkal is hűvösebb lehet, mint a környező levegőé, ezért száraz és forró területeken nagy népszerűségnek örvend. A régi Egyiptomban szomjoltó uborkát kaptak a kőfejtő rabszolgák, Tiberius császár gyógyszerként fogyasztotta. Régen még sokkal keserűbb volt az uborka, ezen hosszas nemesítéssel javítottak. Az ókori görögök és rómaiak is szívesen fogyasztották. Termesztéséhez a császári kertekben a melegházak elődjét használták: szekérre ültették az ágyásokat, s ezeket – időjárástól függően – hol a napra gurították, hol mély gödrökbe, ahol csillámpalával fedték le őket. A hordozható ágyásokat Tiberius még hadjárataira is elvitte, mert orvosa az év minden napjára előírta neki egy darab uborka elfogyasztását. Európában hivatalos említést először a 9. században találunk róla, amikor Nagy Károly elrendelte, hogy birtokain termesszenek uborkát. XIV. Lajos francia király nagy kedvelője volt az uborkás leveseknek és salátáknak. Az Újvilágba Kolumbusz Kristóf vitte át, 1494-ben már bőségesen ültetett belőle Haitin.

Magyarországon valószínűleg a 13. században jelent meg, és főúri és kolostorkertekből került a paraszti termesztésbe. Legfontosabb termőtája Nagykőrös és Kecskemét környéke, ahol termesztése a kertészkedő parasztságnak fontos jövedelmi forrása. Nagykőrösön már a múlt század első felében jelentős volt az uborkatermesztés. A két világháború között a hagyma után az uborka a második helyen állt a magyar zöldségkivitelben.

A piacot uraló hosszú, egyenes, sima és nem keserű kígyóuborkát a második világháború után Hollandiában kezdték termeszteni.

Termesztése[szerkesztés]

Legnagyobb uborkatermelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.  Kína 75
2.  Törökország 1,8
3.  Oroszország 1,6
4.  Ukrajna 1
5.  Bolívia 1
6.  Mexikó 1
7.  Üzbegisztán 0,8
8.  Spanyolország 0,7
9.  USA 0,6
10.  Kazahsztán 0,5
76.  Magyarország 0,02
..
Föld összesen 95
Forrás: FAO[1]

Az uborka a világ számos részén termesztett növény, és fontos szerepet tölt be az élelmiszer-termelésben és fogyasztásban. 2021-ben az uborkát több mint 130 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 95 millió tonnát.

A világ legnagyobb uborka termelői közé tartozik Kína, Törökország, Oroszország, Ukrajna és Bolívia. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína az éves világ uborka termésének a 79%-át adta.


Uborka (héjas, nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 16 kcal   65 kJ
Szénhidrátok3.63 g
- Cukrok  1.67 g
- Étkezési rostok  0.5 g
Zsír0.11 g
Fehérje 0.65 g
Tiamin (B1-vitamin)  0.027 mg2%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.033 mg3%
Niacin (B3-vitamin)  0.098 mg1%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.259 mg5%
B6-vitamin  0.040 mg3%
Folsav (B9-vitamin)  7 μg2%
C-vitamin  2.8 mg3%
Kalcium  16 mg2%
Vas  0.28 mg2%
Magnézium  13 mg4% 
Foszfor  24 mg3%
Kálium  147 mg3%
Cink  0.20 mg2%

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. FAOSTAT. United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

  • Uborka – televíziós bábkabaré-műsor