B6-vitamin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A B6-vitamin egy vízben oldódó vitamin. Aktív formája a piridoxál-foszfát (PLP), mely az aminosavanyagcsere számos reakciójában kofaktorként vesz részt. Ezek közé a reakciók közé tartozik egymásba történő átalakítása és a karbonsavak lebontása. A PLP fontos szerepet játszik a glükóznak a glikogénből való kinyerésében is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B6-vitamin olyan vitamin, melyet az 1930-as években a patkányok táplálkozásának tanulmányozásakor fedeztek fel. Hogy a nevében is jelezzék a piridinhez hasonló felépítését, piridoxinnak nevezték el. Később kimutatták, hogy a B6-vitamin még két másik, teljesen eltérő kémiai alakban is létezik Ezeket piridoxálnak és piridoxaminnak nevezték el. A B6-vitamin mindhárom kémiai alakja a piridoxál-5-foszfát működéséhez szükséges, ezen folyamatokat előre jelző anyag. A PLP az emberi szervezetben fontos szerepet játszó enzimek működéséhez elengedhetetlen kofaktor szerepét tölti be.

A PLP meglététől függ számos enzim működése, melyek egy sor – leginkább az aminosavakat is érintő – kémiai folyamatban vesznek részt. Az aminosavakkal kapcsolatba hozható, a PLP jelenlététől függően működő enzimek által létrehozott reakciók közé tartozik az aminocsoportba tartozó anyagok szállítása, a karbonsavak lebontása, valamint a béta- és gamma anyagok eltávolítása. Ez a sokoldalúság abból adódik, hogy a PLP képes kovalens kötést létrehozni, s így katalizátorként képes működni, melynek következtében számos széntartalmú anyag közti reakció közbenső elemét képes stabilizálni.

Az Enzyme Commission (Enzim Bizottság) (EC; http://www.chem.qmul.ac.uk/iubmb/enzyme/ ) több mint 140 olyan reakciót gyűjtött össze, melyek nem játszódnak le a PLP jelenléte nélkül. Ez az összes besorolt reakció 4%-a.

A premenstruációs szindrómával, a premenstruális dysphoriás betegséggel (PMDD) és a klinikai depresszióval kapcsolatban kifejtett hatásossága kétséges.[1]

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vitaminnak hét fajtája ismert. Ezek:

A PA kivételével az összes között lehetséges átalakítás.

Funkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piridoxál-foszfát, a B6-vitamin emésztéssel előállítható formája nagy szerepet játszik a tápanyag-feldolgozásban, az ingerületátvivő rendszerben, a hisztagén és a hemoglobin előállításában, az utóbbi működésében és a génekben tárolt parancsok kibontásában értelmezésében. A piridoxál-foszfor számos reakcióban koenzimnként vesz részt, segít a karbonsavak lebontásában, az aminosavak átalakításában, egyes anyagok eltüntetésében, átalakításában és a béta-csoportok közti egymásba átalakító reakciókban.[2]

Aminosav-anyagcsere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piridoxál-foszfát (PLP) az aminosavak közti átalakításban szereppel bíró kofaktor. A PLP ezen felül két olyan enzim nélkülözhetetlen összegtevője, mely a metionint két lépésben ciszteinné alakítja. Ha alacsony a B6 vitamin aránya, akkor ezek a tevékenységek mértéke lecsökken. Szintén nélkülözhetetlen kofaktor a szelenometioninnak szelenohomociszteinné, majd hidrogén-szeleniddé alakításában. Szintén kell a B6-vitamin, hogy triptofánból létrejöjjön a niacin. Ha alacsony a vitaminszint, akkor ez a reakció megsérül.[2] A PLP az aminosavakból elvonja a karbonsavakat, s így hoz létre belőlük fiziológiailag aktív aminokat. Néhány nevezetesebb példa erre a hisztadinhisztamin, a triptofánszerotonin, a glutamátGABA és a dihidroxifenilalanin–dopamin átalakítás.

Glukogenezis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B6-vitamin a glukogenezisben is szerepet játszik. A piridoxál foszfor katalizálja a tranzamino-reakciókat, mely létrehozza a glukogenezis lejátszódásához nélkülözhetetlen aminosavakat. A glikogén foszforil létrehozásához is nélkülözhetetlen koenzim a B6 vitamin.[2] Ez az enzim szükséges a glukogenolízis lejátszódásához.

Lipidek metabolizmusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B6 vitamin a szfingolipid létrehozásáért felelős enzimek nélkülözhetetlen összetevője.[2] Lányegében a ceramid előállításához kell PLP. Ebben a folyamatban a szerinből kinyerik a karbonos részeket, majd palmitoyl CoA-val kombinálva szfinganint állítanak elő, ami a zsíros CoA acillal vegyülve dihdiroceramidet állít elő. A dihidroceramidet telítik, s így jön létre a ceranid. Mindezen felül mivel a szfingozin-1-foszfát lebontásáért felelős SÍP Lysae enzim működése szintén a B6-vitamintól függ, ezért ennek az anyagnak a jelenlétéhez is nélkülözhetetlen a vitamin.

Táplálkozási beviteli javallat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életkor RDA/AI* UL
Csecsemők
0-6 hónap
7-12 hónap
(mg/nap)
0.1*
0.3*
(mg/nap)
ND
ND
Gyermekek
1-3 év
4-8 év

0.5
0.6

30
40
Férfiak
9-13 év
14-18 év
19-50 év
50- >70 év

1.0
1.3
1.3
1.7

60
80
100
100
Nők
9-13 év
13-18 év
19-50 év
50- >70 év

1.0
1.2
1.3
1.5

60
80
100
100
Terhesség
<18 év
19-50 év

1.9
1.9

80
100
Szoptatás
<18 év
19-50 év

2.0
2.0

80
100

Az Institute of Medicine megjegyzi, hogy "nem mutat semmi jel sem arra, hogy az étellel bevitt B6-vitaminnak káros hatása lenne. Ez nem azt jelenti, hogy a magas vitaminbevitelnek ne lehetnének káros következményei. Mivel korlátozottak a B6 vitaminnal kapcsolatos negatív következményeket leíró esetek, még elővigyázattal kell ezt is fogyasztani. A kiegészítő formák túlzott bevitele a periferikus idegeket károsíthatja".[3][2]

Forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A B6-vitamin az ételekben nagyon gyakran előfordul. Mind szabad, mind kötött állapotban lehet vele találkozni. Jó forrásnak tekinthetőek a húsok, az összes gabonatermék, növények és olajos magvak. A főzés, tartósítás és feldolgozás során akár a vitamintartalom 50%-a is elveszhet.[4] Ez az arány attól függ, milyen fajtája van benn az ételben. Mivel a növények piridoxint tartalmaznak, mely sokkal ellenállóbb, mint az állati eredetű ételekben fellelhető piridoxál és piridoxin, ezért kevesebb vitamin veszik el belőlük a feldolgozás során. Például a tej vitamintartalmának 30–70%-a elveszik a feldolgozás során.[2]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vitamin Supplements: Popping Too Many? [1]
  2. ^ a b c d e Combs, G.F. The Vitamins: Fundamental Aspects in Nutrition and Health. 2008. San Diego: Elsevier
  3. Food and Nutrition Board. Institute of Medicine. "Dietary Reference Intakes: Vitamins". National Academies, 2001.
  4. McCormick, D. B. Vitamin B6 In: Present Knowledge in Nutrition (Bowman, B. A. and Russell, R. M., eds), 9th edition, vol. 2, p.270. Washington, D.C.: International Life Sciences Institute, 2006.