Szerotonin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerotonin
Serotonin-skeletal.png Serotonin-3D-vdW.png
IUPAC-név 5-hidroxitriptamin vagy
3-(2-aminoetil)-1H-indol-5-ol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 50-67-9
PubChem 5202
MeSH Serotonin
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet N2OC10H12
Moláris tömeg 176,215 g/mol
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R20/21/22, R36/37/38[1]
S mondatok S26[1]
LD50 60 mg/kg (egér, szájon át)
81 mg/kg (egér, intravénás)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A szerotonin (5-hidroxi-triptamin [angol: 5-hydroxy-tryptamine], rövidítve: 5-HT) egy monoamin neurotranszmitter, amit a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtjei állítanak elő.

Magyarázat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maurice M. Rapport, Arda Green és Irvine Page izolálta és nevezte el 1948-ban. A farmakológia 5-HT-nek nevezi.

A szerotoninnal kapcsolatos tudásunk meglehetősen hiányos, de úgy hisszük, hogy fontos szerepet játszik a testhőmérséklet, hangulat, hányinger, szexualitás, alvás, valamint az étvágy szabályozásában. Az alacsony szerotonin-szint minden bizonnyal közrejátszik a depresszió, migrén, fülzúgás, fibromyalgia (krónikus, egész testben szétterjedő fájdalom), bipoláris zavar, valamint idegi zavarok kialakulásában. Ha az agytörzsi neuronok, amelyek szerotonint (szerotonerg idegsejtek) állítanak elő, abnormálisan fejlődnek, fennáll a hirtelen csecsemőhalál (SIDS – Sudden Infant Death Syndrome) bekövetkezése – értelemszerűen csak csecsemőknél.

Biokémia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerotonint főként a gyomor-bél rendszer állítja elő, nagyjából 90%-os elsőbbséggel, és legnagyobb része a vérlemezkékben és az agyban (főként a hipotalamuszban) tárolódik.

A triptofán nevű aminosavból jön létre, rövid metabolizációs folyamat révén, melyben két enzim vesz részt, név szerint a triptofán hidroxiláz (TPH), és a DOPA-dekarboxiláz (DDC). A TPH két formában létezik (TPH1, TPH2), és bizonyított, hogy kapcsolatban áll az idegességgel, depresszióval és a premenstruációs szindrómával (PMS).

A szájon át bevitt szerotonin nem fejt ki közvetlen hatást a központi idegrendszerre, mivel nem képes átlépni az érfalon, bár a TPH és metabolitja, az 5-Hidroxi-triptofán (5-HTP), amiből a szerotonin (5-HT) létrejön, képes erre. Intravénásan adva is hatástalan, mert nem jut át a vér-agy gáton.

Bomlástermékei közül az egyik az 5-hidroxiindolecetsav (5-HIAA, angolul: 5-Hidroxyindoleacetic acid), mely a vizelettel távozik a testből. A szerotonin és az 5-HIAA bizonyos tumornál és ráknál extrém mértékben távozik a vizelettel, s így közvetetten alkalmas e betegségek teszteléséhez.

Farmakológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerotonin farmakológiája hihetetlenül komplex, és legalább 7 szerotonin-receptor családot ismerünk, melyek mind a test különböző részeiben helyezkednek el, és különböző válaszreakciókért felelnek. Mint a többi neurotranszmitternél, az 5-HT-nél is nehéz pontosan behatárolni, hogy miként hat a hangulatra, tudatállapotra, és a tudatosságra.

Az egyik út a megértéshez az MDMA (ecstasy), mely masszív szerotonin-kibocsátást idéz elő, valószínűleg a visszavételt gátolva.

Az MDMA hatásai, a szinapszisba áramló szerotonin által:

Az MDMA emellett noradrenalin-kibocsátást, és kis mennyiségben dopamin-kibocsátást is előidéz. A szerkezetileg hasonló MDEA hatására látszólag csak szerotonin-kibocsátásra készteti az agyat, és hiányzik az erős stimuláns hatás. Az MDMA egyébként hatékony a Parkinson-kór tüneteinek enyhítésében, jóllehet ezt a hatását valószínűleg a dopaminnak köszönheti, mintsem a szerotoninnak.

Receptorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5-HT1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csökkenti a cAMP szintjét. Aktivációja hatására vazokonstrikció, neuronális gátlás, vazomotor központ gátlása figyelhető meg.

5-HT2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emeli az IP3 és a DAG szintjét. Aktivációja hatására simaizmok kontrakciója (bronchusok, méh, belek), vérlemezkék aktivációja/aggregációja, NO-mediált értágulat (vázizomzat, agyhártyák) figyelhető meg.

  • 5-HT2A/2C-receptor parciális agonistája:
    • LSD (lizergsav-dietilamid): hallucinogén hatású abúzusszer

5-HT3[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem-szelektív kationcsatornákat szabályoz. Az úgynevezett kemoszenzitív-triggerzóna ingerlésében (közvetve: hányás), érző idegvégződések aktivációjában (pl.: fájdalom, viszketés) játszik szerepet.

5-HT4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növeli a cAMP szintjét. Aktivációja hatására neuronális serkentés, poztív kronotrop és inotrop hatás figyelhető meg.

5-HT5,6,7[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevésbé karakterizált receptorcsaládok.

Szerotonin szindróma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életveszélyes állapot, az 5-HT1A, és valószínűleg az 5-HT2 szerotonin-receptor túlingerlése váltja ki! Tünetei: A szindróma zavarodottsággal, hasmenéssel, lázzal, mozgáskoordinációs zavarokkal, nyugtalansággal, hidegrázással, izzadással, kontrollálhatatlan izgatottsággal, reszketéssel vagy remegéssel, rángatózással járhat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Serotonin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.