Empátia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Empátia az a képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet. [1] Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg, ezzel a legmélyebben átérezve azt. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy sajátunként éljük át mások érzéseit, affektív tapasztalatait. Empátiás képessége fejlett állatoknak is lehet, pl. elefánt, delfin, kutya, egyes majmok. [2]

Az empátia jelenség kutatása a 19. század végi Németországban kezdődött. [3]

A kutatók körében egyre inkább általános az egyetértés, hogy az empátia több dimenziós jelenség, [4] amely érzelmi (affektív) és gondolati (kognitív) komponenseket is tartalmaz. [5] Az affektív összetevő az átélési képességre, aggodalomra, sajnálatra, együttérzésre, a kognitív összetevő pedig más személy érdekének, nézőpontjának tudatos elfogadására vonatkozik.

Az empátiás képesség kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszik, már 8-10 hónapos kortól egyértelműek a gyenge empatikusságra utaló jelek.[6] Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek. A szülői támogatás és a gyermek empátiára való képességének kapcsolata a szociális tanuláselméleten keresztül is magyarázható: a segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak. [7] A kötödés (kapcsolódás) elmélet szerint a biztos kapcsolatot nyújtó szülői viselkedés lehetővé teszi, hogy a gyermek empatikus viselkedésre fordítsa erőforrásait az önmagával törődés helyett (hiszen a törődést megkapja szüleitől. [8]

Ugyanez megfordítva is igaz. A rideg, ingerszegény családi környezet, a családi erőszak, a rossz szülői példa a veleszületett empátiás készség elsorvadását eredményezheti. A veleszületetten jó empátiás készség elsorvadhat akár tudatos kineveléssel (pl. janicsárok, napjaink gyerekkatonái, stb.), vagy akár a családon kívüli szociális környezet által is (rossz társaság, bandázás). A családi nevelés, környezeti behatások által gyakori az olyan kettősség, amely szerint bizonyos személyek, csoportok felé mély empátia jön létre (pl. család, munkahely, barátok), míg másokkal szemben ennek akár teljes hiánya figyelhető meg (pl. idegen népek, másik sportklub hívei, stb.). Empátia, vagy annak hiánya állatokkal, de akár élettelen dolgokkal kapcsolatban is létrejöhet (pl. aggódás a pusztuló természetért).

Hasznos különbséget tenni az empatikus beleérző képesség és a mások nézőpontjának, érdekének tudatos elfogadása között, mivel a kutatások alapján az előbbit elsősorban az anyai, az utóbbit az apai nevelés fejleszti [9], hiszen a hagyományos nemi szerepek alapján az anyák a „belügyekért” (törődés a gyermek érzelmeivel), az apák pedig a „külügyekért” (segítség a világ felfedezésében) felelnek. A gyermek nemétől is függhet az empátia mértéke, pl. a nyugati kultúrkörben az empatikus viselkedést inkább a nőknek tulajdonítják.[10]

Az empátia kutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több kutatás is alátámasztotta, hogy mások érzéseivel való azonosuláskor ugyanazok idegi struktúrákat aktiválódnak, amelyeket a saját érzelmek átélésekor.[11]

Az idegi struktúrák alapvetően automatikus aktivációján kívül az empátia sok egyéb tényező függvénye: pl. kontextus, kapcsolat az empátiát kiváltó személlyel, nézőpontok, stb. Az empátia kiváltó okain túl érdekes kutatási téma, hogy az egyéni különbségek vajon stabil személyiség vonással magyarázhatók-e?[12]

Az empátiát a haraggal és az agresszív viselkedéssel összefüggésben is vizsgálták.[13] Az érzelmi kifejezőkészség és a harag helyesen bejósolják az iskolás gyermekek empatikus viselkedését. Az empátia pedig erősen előrejelzi a proszociális viselkedés mértékét. A főhatás modell szerint az empátiának főhatása van és csökkenti a haragot és az agressziót is. A közvetett modell szerint az empátia kevesebb haraghoz, amely pedig kevesebb agresszióhoz vezet.[14] A kutatási eredmények inkább a főhatás modellt támasztották alá. Megfigyelhetők voltak nemi különbségek is. A kutatásban 24 5 éves kisgyermek vett részt, akik összesen 6 emberke nemek szerinti csapatot alakított ki. A kísérletek során a kisgyermekek (5 évesek) összesen az idő 2/3-ban mosolyognak. A nemek közti különbségek beváltak: a fiúk nagyobb arányban mutattak agresszív viselkedést, míg a lányok több proszociális dologba kezdenek. Az összesített eredmények szerint az empátia a harag és agresszió varianciájának 18%-át magyarázza, míg a proszociális magatartások varianciájának mindössze 8%-át jósolja be az empátia. [15] Bizonytalanság a kutatással kapcsolatban, hogy az agresszió és a harag közti korreláció nagyon magas volt, így elképzelhető, hogy nem mérték pontosan a fogalmakat. Egy másik nem várt eredmény, hogy előfordult, hogy a harag csökkent a longitudinális kutatás (4 alkalom) során, ám az agresszió nőtt.[16]

Az empátiától különbözik a szimpátia, amelynek lényege, hogy valaki például egy számára rokonszenves panaszkodó beszámolóját elfogadja, emiatt esetleg segít rajta, de nem feltétlenül éli meg sajátjaként a másik fél problémáit.

Az empátia hiánya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az empátia a társadalmi vélekedés szintjén inkább a nőkre jellemző tulajdonság, míg a hagyományos férfiszerepek esetében (harc, agresszió, vadászat, stb.) kevésbé fontosak, vagy egyenesen nem kívánatosak. Ennek megfelelően a nők átlagos empátiás képessége magasabb, mint a férfiaké.

Noha az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett és egészséges személyiségnek, nagyon nagy a szórás az egyes emberek között. Az átlagosnál magasabb, teljes körű és mély empátiás készségre az embereknek csak kisebb része képes, ez a képesség azonban sok lelki szenvedést okozhat számukra. Napjaink felgyorsult világába az empátia sok tekintetben nem fér bele, az egyént érzelmileg sakkban tartja, esetenként tetteiben, karrierjében korlátozza, ezért bizonyos szempontból „divatjamúlt”. Sokan rossz, az önmegvalósítást gátló, férfiatlan tulajdonságnak, afféle leküzdendő gyengeségnek tartják.

Az empátia jelentősen csökkent szintje, vagy teljes hiánya mindkét nemnél súlyos szociális zavarokat okoz. Az empátiára való képtelenség többek között az Asperger-szindróma, pszichopátia, nárcizmus, borderline személyiségzavar és az autizmus kísérőjelensége is lehet.

Hosszantartó, vagy kivételesen súlyos, a személyiséget ért stressz hatására (frontszolgálat, fogság, kínzás, börtön, láger, posztraumás stressz, stb.) sok egyéb mellett az empátiás készség is eltompulhat időlegesen, esetenként akár véglegesen. Ugyanez a jelenség, az eltompulás fenyegeti a munkájukból adódóan túl sok szenvedést látó személyeket.

Az empátiára képtelen személyek sokszor nem érzik kórosnak saját állapotukat, gondolkodásuk (egyéb zavar híján) logikus, érzelemmentes. Ebben az állapotban ugyan kognitive értik és felfogják más emberek, vagy állatok örömét, vagy szenvedését, de azt átérezni, vagy azzal azonosulni nem tudnak. Enyhébb esetben (pl. Asperger-szindróma) csak a külvilág számára tűnnek hidegnek és érzéketlennek, viszont amennyiben pszichopátia résztünete, az eredménye a minden emberi érzés nélküli háborús bűnös, vagy gátlástalan bűnöző is lehet.

Empátia és foglalkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos foglalkozásoknál mély empátiás érzésre van szükség (pl. lelkipásztor, szociális segítő, állatmenhelyes, stb.). Szintén magas empátiát követel a legtöbb alkotóművészet. [17]

Másoknál a hatékony segítéshez, a rengeteg szenvedés látásához és elviseléséhez tudatosan korlátozni kell a meglévő empátiát (pl. orvos). Statisztikusan alacsonyabb empátiaszint jellemző a köztisztviselőkre, különféle ellenőrökre, rendőrökre, sikeres cégvezetőkre, politikusokra, jogászokra, ügyvédekre, bírókra, sebészekre, bolti eladókra, sportolókra. [18]

Megint más foglalkozásokat többnyire eleve empátiás készség nélküli emberek vállalnak (pl. börtönőr, hóhér, stb.).

Néhány példa az empátiás készségre és annak hiányára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az empátiás készség a mindent átérezni képes altruista és a minden érzésre képtelen pszichopata között széles skálán mozog. Lentebbi néhány egyszerű példa az átlagnál kissé magasabb és kissé csökkentebb empátiás készséget mutatja be. A teljeskörű empátiás készséggel rendelkezők, illetve a teljes hiányban szenvedők szélsőségesebben is reagálhatnak az egyes helyzetekre.

  • Kéregetőnek pénzt ad, mert elképzeli, hogy milyen könnyen bárki az utcára kerülhet, valamint milyen rossz lehet éhesen kéregetni az utcasarkon. Empátia nélkül jelenlegi jó helyzetéből adódóan nem képes átérezni a kéregető sanyarú helyzetét.
  • Megsajnálja az utcán a kóbor kutyát, mert elképzeli, milyen érzés lehet neki kiverten, reménytelenül, éhesen kóborolnia. Empátia nélkül esetleg csak elzavarja.
  • Súlyos beteget látván elképzeli, milyen lenne neki feküdni ágyhozkötötten. Empátia nélkül erre egészségesen nem képes.
  • Nem megy külföldre dolgozni, mert idős, beteg szüleit – átérezvén azok helyzetét – nem hagyja magára. Empátia nélkül minden további nélkül elmegy külföldre, szülei magányába és kiszolgáltatottságába nem képes beleérezni.
  • Hivatalos személyként eltekint egy apró büntetéstől, mert átérzi, hogy nem szándékosság, hanem apró figyelmetlenség állt mögötte. Empátia nélkül gépiesen büntet, csak a szabályzatra gondolva.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Simon Baron-Cohen: Zero Degrees of Empathy (angol nyelvű)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Singer, T., Lamm, C. (2009). The Social Neuroscience of Empathy. The Year in Cognitive Neuroscience, Ann. N.Y. Acad. Sci., 1156, 81–96. https://web.archive.org/web/20120114031659/http://conscience.risc.cnrs.fr/articles_pdf/Singer_2009.pdf
  2. http://news.nationalgeographic.com/news/2013/08/130808-yawning-dogs-contagious-animals-empathy-science/
  3. Depew, D. (2005). Empathy, Psychology, and Aesthetics: Reflections on a Repair Concept. Assorted Articles Plus two Poroi Symposia on Emoticons, 4(1), 99-107. http://ir.uiowa.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1033&context=poroi&sei-redir=1&referer=http%3A%2F%2Fscholar.google.hu%2Fscholar%3Fhl%3Dhu%26q%3Dempathy%2Bpsychology%26btnG%3D#search=%22empathy%20psychology%22
  4. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  5. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  6. Roth-Hanania, R., Davidov, M., Zahn-Waxler, C. (2011). Empathy development from 8 to 16 months: Early signs of concern for others. Infant Behavior and Development, 34(3), 447–458. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0163638311000506
  7. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  8. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  9. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  10. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B.(2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  11. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  12. Singer, T., Lamm, C. (2009). The Social Neuroscience of Empathy. The Year in Cognitive Neuroscience, Ann. N.Y. Acad. Sci., 1156, 81–96. https://web.archive.org/web/20120114031659/http://conscience.risc.cnrs.fr/articles_pdf/Singer_2009.pdf
  13. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  14. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  15. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  16. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  17. http://work.chron.com/careers-empathetic-people-7809.html
  18. http://www.forbes.com/sites/kellyclay/2013/01/05/the-top-10-jobs-that-attract-psychopaths/