Empátia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Empátia az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. [1] Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is. Az empátia téma előtérbe kerülése a 19. század végi Németországra vezethető vissza.[2]

Az elméletalkotók körében egyre inkább általános az egyetértés, hogy az empátia több dimenziós fogalom, jelenség [3] amely affektív és kognitív komponenseket is tartalmaz. [4] Az affektív összetevő az empatikus törődésre, aggodalomra (vagy szimpátiára), a kognitív összetevő pedig más nézőpont felvételére vonatkozik. Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszik; már 8-10 hónapos kortól egyértelműek a gyenge empatikusságra utaló jelek.[5] Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek. A szülői támogatás és a gyermek empátiára való képességének kapcsolata a szociális tanuláselméleten keresztül is magyarázható: A segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak. [6] A kötödés (kapcsolódás) elmélet szerint a biztos kapcsolatot nyújtó szülői viselkedés lehetővé teszi, hogy a gyermek empatikus viselkedésre fordítsa erőforrásait az önmagával törődés helyett (hiszen a törődést megkapja szüleitől.[7] Hasznos különbséget tenni az empatikus törődés és a más nézőpont felvétele között, mivel a kutatások alapján az előbbit elsősorban az anyai, az utóbbit az apai nevelés fejleszti [8], hiszen a hagyományos nemi szerepek alapján az anyák a „belügyekért” (törődés a gyermek érzelmeivel), az apák pedig a „külügyekért” (segítség a világ felfedezésében) felelnek. A gyermek nemétől is függhet az empátia mértéke, pl. a nyugati kultúrkörben az empatikus viselkedést inkább a nőknek tulajdonítják.[9]

Több kutatás is alátámasztja, hogy az mások érzelmeit átélni, „átérezni” azokat az idegi struktúrákat aktiválja, amelyeket a saját érzelmek átélése.[10] Az idegi struktúrák alapvetően automatikus aktivációján kívül az empátia sok egyéb tényező függvénye: pl. kontextus, kapcsolat az empátiát kiváltó személlyel, nézőpontok, stb. Az empátia kiváltó okain túl érdekes kutatási téma, hogy az egyéni különbségek vajon stabil személyiség vonással magyarázhatók-e?[11]

Az empátiát a haraggal és az agresszív viselkedéssel összefüggésben is vizsgálták.[12] Az érzelmi kifejezőkészség és a harag helyesen bejósolják az iskolás gyermekek empatikus viselkedését. AZ empátia pedig erősen előrejelzi a proszociális viselkedés mértékét. A főhatás modell szerint az empátiának főhatása van és csökkenti a haragot és az agressziót is. A közvetett modell szerint az empátia kevesebb haraghoz, amely pedig kevesebb agresszióhoz vezet.[13] A kutatási eredmények inkább a főhatás modellt támasztották alá. Megfigyelhetők voltak nemi különbségek is. A kutatásban 24 5 éves kisgyermek vett részt, akik összesen 6 emberke nemek szerinti csapatot alakított ki. A kísérletek során a kisgyermekek (5 évesek) összesen az idő 2/3-ban mosolyognak. A nemek közti különbségek beváltak: a fiúk nagyobb arányban mutattak agresszív viselkedést, míg a lányok több proszociális dologba kezdenek. Az összesített eredmények szerint az empátia a harag és agresszió varianciájának 18%-át magyarázza, míg a proszociális magatartások varianciájának mindössze 8%-át jósolja be az empátia. [14] Bizonytalanság a kutatással kapcsolatban, hogy az agresszió és a harag közti korreláció nagyon magas volt, így elképzelhető, hogy nem mérték pontosan a fogalmakat. Egy másik nem várt eredmény, hogy előfordult, hogy a harag csökkent a longitudinális kutatás (4 alkalom) során, ám az agresszió nőtt.[15]


Az empátiától különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.


Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Singer, T., Lamm, C. (2009). The Social Neuroscience of Empathy. The Year in Cognitive Neuroscience, Ann. N.Y. Acad. Sci., 1156, 81–96. http://conscience.risc.cnrs.fr/articles_pdf/Singer_2009.pdf
  2. Depew, D. (2005). Empathy, Psychology, and Aesthetics: Reflections on a Repair Concept. Assorted Articles Plus two Poroi Symposia on Emoticons, 4(1), 99-107. http://ir.uiowa.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1033&context=poroi&sei-redir=1&referer=http%3A%2F%2Fscholar.google.hu%2Fscholar%3Fhl%3Dhu%26q%3Dempathy%2Bpsychology%26btnG%3D#search=%22empathy%20psychology%22
  3. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  4. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  5. Roth-Hanania, R., Davidov, M., Zahn-Waxler, C. (2011). Empathy development from 8 to 16 months: Early signs of concern for others. Infant Behavior and Development, 34(3), 447–458. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0163638311000506
  6. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  7. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  8. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B. (2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  9. Miklikowska, M., Duriez, B., Soenens, B.(2011). Family Roots of Empathy-Related Characteristics: The Role of Perceived Maternal and Paternal Need Support in Adolescence. Developmental Psychology, 47(5), 1342–1352. https://perswww.kuleuven.be/~u0016732/bartduriez/Documents/Webofscience/2011_Miklikowska_etal.pdf
  10. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  11. Singer, T., Lamm, C. (2009). The Social Neuroscience of Empathy. The Year in Cognitive Neuroscience, Ann. N.Y. Acad. Sci., 1156, 81–96. http://conscience.risc.cnrs.fr/articles_pdf/Singer_2009.pdf
  12. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  13. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  14. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf
  15. Strayer, J., Roberts, W. (2004). Empathy and Observed Anger and Aggression in Five-Year-Olds. Social Development, 13(1), 1-13. http://www.tru.ca/faculty/wlroberts/empathy%26aggression.pdf