Tünet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A migrénes fájdalom megsemmisítő érzés
Heveny tüdővizenyő röntgenképe.

Tünetnek (szimptóma)[1] nevezik azokat a betegségre utaló, a normális testi vagy szellemi működéstől eltérő jelenségeket, amelyekről vagy a beteg számol be, vagy azokat az orvos a beteg kikérdezése, fizikális, eszközös vagy laboratóriumi eredménye alapján észlel és a betegség felismerhető.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehát a tünet kétféle lehet: szubjektív (ezek a panaszok), vagy objektív, ez utóbbiakat az orvos a betegen történő megfigyelése, fizikális vizsgálata, vagy különböző vizsgálati módszerekkel mutatja ki.

Ezek lehetnek általános tünetek, mint pl. a láz, a fájdalom, a fáradékonyság, viszketés, magas vérnyomás, fehérjevizelés, a köhögés, sárgaság a tüsszentés illetve egy adott betegségre inkább jellemző, mint a hirtelen jelentkező rendkívül erős szegycsont táji fájdalom (pl. Szívinfarktus), kitapintható fájdalmas, jobboldali alsó hasfali izomfeszülés (pl. Heveny féregnyúlvány-gyulladás) (Appendicitis acuta), hirtelen jelentkező, általános a szemhéjra is kiterjedő vizenyő (pl. Heveny vesegyulladás) (Glomerulonephritis acuta), laboratóriumi vizsgálattal azonosított kórokozó a vérből vagy valamelyik testváladékból.

A beteg által nem észlelt jelenséget nem tünetnek, hanem jelnek nevezik. Az eszközös vagy laboratóriumi vizsgálatok során feltárt, normálistól eltérő sajátosságokra inkább a lelet elnevezést alkalmazzák. A kettő között lényegében nincs éles határ.

Egyes betegségekre meghatározott tünetek együttes előfordulása[2] lehet jellemző, ezt tünetegyüttesnek (szindróma) nevezzük. A tünetek összegzése, a kórismeret felállítása az orvos egyik legjelentősebb feladata.

Tüneti kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tüneti kezelés az, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék. A betegségek kísérő tünete lehet a láz, fájdalom[3], rossz közérzet,émelygés hányinger[4] stb. ami a beteg számára rendkívül kellemetlen is lehet, megszüntetésekor a beteg közérzete javul.

Néha a betegség oka nem küszöbölhető ki, ilyenkor az ok megszüntetése nélkül - tüneti kezelést alkalmaznak. Az orvosi gyakorlatban a tüneti kezelésnek sebészi formáját palliativ kezelésnek nevezik[5][6] Ha a betegség alapját műtétileg sem lehet megszüntetni, akkor a műtéttel, csak a betegség tüneteit szüntetik meg. Pl.: Nyelőcsőszűkület esetén (sav-, vagy lúgmérgezést követően), vagy végbélrák esetén a hasfalon keresztül mesterséges testnyílást (stoma) készítenek és a beteget ezen keresztül táplálják, vagy végbélrák esetén a mesterséges testnyílás a széklet elvezetésére szolgál[7]. Vagyis a betegség tüneteit enyhítő, de a betegség lényegét meg nem szüntető pallatív műtéttel segítik a beteg életműködéseit.

Oki kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oki kezelésnél[8] a betegséget kiváltó tényező(k) ellen küzdenek, pl. baktériumfertőzéseknél antibiotikumokkal a baktériumok elpusztíthatók.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petrányi, Gyula: Belgyógyászati diagnosztika. Medicina Könyvkiadó, 1983. ISBN 963-241-103-X
  • Szarvas, Ferenc - Csanády, Miklós: A belgyógyászat fizikális diagnosztikai alapjai 3. kiadás, 2002.
  • Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó Budapest, 1974. ISBN 963-240-705-9