Anozmia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az anozmia a funkcionális szaglás hiánya, azaz a szagérzékelés képességének meg nem léte. Az anozmia lehet ideiglenes vagy állandó. Egy ehhez kapcsolódó fogalom, a hipozmia a gyengébb szaglóképességre utal, míg a hiperozmia az átlagosnál fejlettebb szaglást jelenti. Néhány ember egy bizonyos szagot nem képes érzékelni. Ezt „specifikus anozmiának” nevezik, és lehetnek genetikai alapjai.

Diagnózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosok az ún. „scratch-n-sniff” teszttel diagnosztizálják az anozmiát; az egyik általánosan használt módszer például a Pennsylvaniai Egyetem Szagazonosító Tesztje (UPSIT) [1], vagy a mindenki számára elérhető illatok használata, úgymint a mogyorókrém, kávé, citrom, szőlő, fokhagyma, vanília és fahéj.

Az anozmia jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az öt érzék közül a szaglás a negyedik legfontosabb helyet foglalja el az emberek esetében, habár más állatok szaglása sokkal fejlettebb. A vérebek például ezerszer gyengébb szagokat is képesek érzékelni, mint az emberek. Az ízlelés, amelyet az ötödik érzéknek tartanak, leginkább az étel illata a szájban. A szagérzékelés az első agyidegekből ered (olfaktoriális idegek), amelyek a homloklebeny alján találhatóak pontosan a szemek mögött és az orr felett. A levegőben lévő belélegzett vegyületek stimulálják ezeket az idegeket.

Léteznek egyéb szaglási rendellenességek is. Szagok eltorzulhatnak, felerősödhetnek vagy akár hallucinálhatjuk őket. Ezek általában agyi meghibásodásokra utalnak.[2] Az anozmiának számos hátránya lehet. Azok a betegek, akiknek hirtelen anozmiás rohamuk van, kevésbé találják ízletesnek az ételeket, habár az anozmiával született emberek nem nagyon panaszkodnak ezzel kapcsolatban. A szaglás elvesztése veszélyes is lehet, mivel gátolják a tüzek, gázszivárgások és a romlott ételek felismerését. Az anozmiával kapcsolatos általános nézet olyan mértékben állítja be triviálisnak a problémát, hogy az ettől szenvedő betegek számára nagyobb mértékben nehezíti meg a megfelelő orvosi ellátáshoz való hozzáférést, mint azok számára, akik egyéb érzékeiket vesztették el, mint például a látás vagy a hallás. Az illatok megalapozott és érzelmi memóriájának elvesztése (pl.: a fűnek, a nagyszülők padlásának, egy bizonyos könyvnek, szeretteinknek vagy saját magunk szaga) depresszióhoz vezethet.[3] A szaglás elvesztése együtt járhat a libidó elvesztésével, habár ez a születésüktől anozmiás betegekre nem jellemző.[3]

Gyakran az anozmiával született betegek arról számolnak be, hogy azt színlelték, hogy képesek a szagok érzékelésére, mert úgy gondolták, hogy a szaglás valami olyasmi, amire csak az idősebbek/érettebbek képesek, vagy nem fogták fel a szaglás fogalmát, viszont nem akarták, hogy megkülönböztessék őket társaiktól. Amikor a gyermekek felnőnek, gyakran jönnek rá, és tájékoztatják szüleiket, hogy nem képesek szagokat érezni, gyakran meglepve a szülőket.[3]

Okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaglás ideiglenes elvesztését okozhatja az eldugult orr, vagy fertőzés. Ezzel szemben a maradandó szaglásvesztést okozhatja az orrban található szagló receptorok elhalása vagy olyan agysérülés, amelynél sérülnek a szaglóidegek vagy az agy azon részei, amelyek a szagokat dolgozzák fel. A szaglás születéstől eredendő hiányát kongenitális anozmiának nevezzük. Az anozmia nagyon ritkán korai jele lehet degeneratív agyi betegségeknek, úgymint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór.

Egy másik oka lehet a tartós szaglásvesztésnek a szagló receptorok bizonyos típusú orrspray-k használata során bekövetkező felsértése (azok, amelyek érszűkületet okoznak az orr mikrokeringésében). Hogy elkerüljük az efféle sérüléseket és az ebből következő szaglásvesztés kockázatát, csakis abban az esetben használjuk az érszűkítő orrspray-ket, ha feltétlenül szükséges, és akkor is csak rövid ideig. Az érszűkülést nem okozó orrspray-k, mint például azok, amelyeket a megfázás okozta orrdugulások kezelésére szolgálnak, biztonsággal használhatóak hosszabb időn keresztül is.[4] Ugyancsak anozmiát okozhat az orrpolip is. Ezek a polipok olyan embereknél jelenhetnek meg, akik allergiával vagy orrmelléküreg gyulladással rendelkeznek, esetleg a családjukban előfordult már hasonló eset. A cisztás fibrózis gyakran szerepet játszhat az orrpolip fejlődésében.

Kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dohányzás befejezése az első lépés. Nagyon sok dohányos, aki leszokik, annyira lelkessé válik az újonnan felfedezett ízek iránt, hogy nagyon rövid időn belül meghízik. Ezen felül figyelmet kell fordítani arra, hogy ne tegyük ki orrunkat irritációnak, illetve a légúti allergiák és krónikus felső légúti betegségek kezelése is nagy jelentőséggel bír.[2]

Alternatív kezelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaglás hiányának kutatása és kezelése az első megközelítés a természetgyógyászatban. Ha a kiváltó ok a rhinitis (az orrnyálkahártya gyulladása), akkor az akut rhinitis gyógynövényi hízósejt stabilizátorokkal és dekongesztánsokkal történő kezelése nyújthat némi megkönnyebbülést, ahogyan a test gyógyul. A krónikus rhinitis viszont egy környezeti ingerlő hatású anyaghoz vagy ételallergiához köthető. Az ezeket okozó tényezők eltávolítása az első lépés a gyógyulás felé. Az illóolajok belélegzése segíthet az elzáródott és tonifikált membránokon. Az elzáródások gyakran megoldhatóak naso-specifikus terápiával (az orrüregek átrendezése). A polip okozta elzáródásra megoldás lehet a botanikai gyógyszeres kezelés, csakúgy, mint az orrüregek hidroterápiás úton történő átrendezése. A sérült szaglóidegek nem regenerálhatóak. Néhány olfaktoriális rendellenesség, mint a fokozott szagérzékelés, kezelhető homeopátiás módszerekkel.[2] A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát azonban tudományos és klinikai tények nem támasztják alá, ezért áltudománynak is tartják.[5][6][7][8]

Prognózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha az anozmia oka az orr nyálkahártyájának gyulladása, akkor igen nagy esély van a felépülésre. Mindazonáltal, ha a problémát az idegek sérülése okozza, a gyógyulás sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://jnnp.bmj.com/content/75/9/1334.abstract
  2. ^ a b c d http://medical-dictionary.thefreedictionary.com/anosmia
  3. ^ a b c "Sense and scent ability". BBC News. December 27, 2006. Retrieved April 25, 2010.
  4. http://web.archive.org/web/20060101000005/http://www.coldcure.com/anosmia/anosmia.html
  5. Ernst E (2002.). „A systematic review of systematic reviews of homeopathy”. Br J Clin Pharmacol 54 (6), 577–82. o. PMID 12492603. Hozzáférés ideje: 2008. február 12.  
  6. McCarney RW, Linde K, Lasserson TJ (2004.). „Homeopathy for chronic asthma”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1), CD000353. o. DOI:10.1002/14651858.CD000353.pub2. PMID 14973954.  
  7. McCarney R, Warner J, Fisher P, Van Haselen R (2003.). „Homeopathy for dementia”. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1), CD003803. o. DOI:10.1002/14651858.CD003803. PMID 12535487.  
    Homeopathy results. National Health Service. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  8. Report 12 of the Council on Scientific Affairs (A–97). American Medical Association. (Hozzáférés: 2007. július 25.)
    Linde K, Jonas WB, Melchart D, Willich S (2001.). „The methodological quality of randomized controlled trials of homeopathy, herbal medicines and acupuncture”. International journal of epidemiology 30 (3), 526–531. o. DOI:10.1093/ije/30.3.526. PMID 11416076.  
    Altunç U, Pittler MH, Ernst E (2007.). „Homeopathy for childhood and adolescence ailments: systematic review of randomized clinical trials”. Mayo Clin Proc. 82 (1), 69–75. o. PMID 17285788.  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]