A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A tüdő a gerincesek légzőszerveinek egyik legfontosabb része. A szerepe a belélegzett légköri oxigén véráramba juttatása és a vérben szállított szén-dioxid légkörbe juttatása a kilégzés által. A gázcsere specializálódott sejteken keresztül történik. A tüdő páros és lebenyes szerv. Az embernél a bal tüdő 2 lebenyből, a jobb pedig 3 lebenyből áll. A tüdőnek nincs saját izomzata, ezért a mellkas és a rekeszizom mozgása hozza létre a légcserét. A hörgők a tüdőlebenyekbe vezetik a levegőt. Két főhörgő van, amelyek egyre kisebb csövecskékre ágaznak el.
[szerkesztés] Az emberi tüdő működése
Belégzéskor a mellkas izmai összehúzódnak a bordák megemelkednek, a rekeszizom ellaposodik, a mellüreg és a tüdő térfogata megnő és a tüdőben lévő nyomás csökken. Kilégzéskor a mellkas izmai elernyednek a bordák visszahúzódnak eredeti helyükre, a rekeszizom megemelkedik, a mellüreg és a tüdő térfogata csökken és a tüdőben lévő nyomás pedig nő.
Nyugodt légzéskor egy egészséges felnőtt ember 1 perc alatt 16-szor vesz levegőt ekkor 0,5 liter levegőt szívunk be és lélegzünk ki. Kilégzéskor a tüdő léghólyagjainak feszülése indítja el a folyamatot. Erőltetett légzéskor akár 2 liter levegőt is szívhatunk be, kilégzéskor viszont 1-1,5 litert lélegzünk ki. Edzéssel növelhető a befogadóképesség. Ennek eredménye a gazdaságosabb légzés.
A magas szén-dioxidtartalmú levegőben gyakrabban lélegzünk.
|
A légzőrendszer anatómiája |
|
|
|
|
|
A tüdő és kapcsolódó struktúrák anatómiája |
|
| Tüdő |
|
|
| Vezetési zóna |
|
|
| Légzési zóna |
|
|
| Mellhártyák |
|
|
