Aorta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az aorta szkematikus ábrázolása

Az aorta az emberi szervezet legnagyobb verőere, mely a szív bal kamrájából lép ki és ellátja az egész szervezetet oxigéndús vérrel. Embernél kb. 2,5–3,5 cm átmérőjű és 30–40 cm hosszú. Alakja egy sétabothoz hasonló egy felszálló ággal (aorta ascendens), ívvel (arcus aortae) és egy hosszú leszálló ággal (aorta descendens).

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aortát az alább felsorolt részekre osztjuk:

  • bal kamrából eredő kezdeti szakasza zöldhagymaszerűen tágult (bulbus aortae)
  • előbbi éles határ nélküli folytatása a felszálló aorta (aorta ascendens): amely a szívtől az aortaívig terjed
  • aortaív (arcus aortae): amely egy fordított U betűhöz hasonlít
  • leszálló aorta (aorta descendens): az aorta oszlásáig tart, ahol két részre válva a két közös csípőverőérre oszlik (arteria iliaca communis)
    • leszálló aorta mellkasi szakasza (aorta thoracica), amely a rekeszizom (diaphragma) feletti része
    • leszálló aorta hasi szakasza (aorta abdominalis), amely az aorta rekeszizom alatti része

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aorta a szervezet egyetlen elasztikus típusú nagy artériája. Rugalmassága fontos a véráramlás folyamatossága szempontjából. A szív összehúzódása során 120 Hgmm nyomással vért pumpál az aortába, ami rugalmasságánál fogva kitágul, majd a bal kamra elernyedésével, ahogy a nyomás csökken, a rostok ismét megrövidülnek, ezáltal a bennmaradt vért mintegy továbbpumpálva.

Az aorta fala, a többi verőérhez hasonlóan három rétegből áll:

  • tunica intima: Az érfal legbelsőbb rétege. Az ér lumenét egy sejtrétegből álló endothel béleli, ami alatt rugalmas rostokat valamint kollagént tartalmazó kötőszövet van.
  • tunica media: Az érfal középső rétege, mely kb. 60-70 körkörös elrendeződésű lemezből áll. Ezek között rugalmas rostok valamint simaizomsejtek található.
  • tunica adventitia: A legkülső finom kötőszövetes réteg, rugalmas rostokkal és magát az érfalat tápláló apró erekkel (vasa vasorum).

Pathológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atherosclerosis
  • Aorta aneurysma
  • Erdheim-féle cysticus media necrosis
  • Aorta dissectio
  • Fejlődési rendellenességek:
    • Coarctatio aortae
    • Jobb oldali aortaív
    • Kettős aortaív
    • Nagyerek transzpozíciója
    • Megszakított aortaív

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Réthelyi Miklós (szerk.): Funkcionális anatómia, Medicina kiadó, 2006, ISBN 963-242-564-2