Orr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az orr a gerincesek fején található testrész, amely a felső légutak első szakaszát alkotja. Az orr teszi lehetővé a légzést. Az emlősöknél egyúttal a szaglásra szolgáló érzékszervet, a szaglószervet is tartalmazza.

Tartalomjegyzék 1 Az emlősök orra 2 Az emberi orr 3 Az orrhoz kötődő eszmék (Pallas) 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az emlősök orra

Az emlősök orra két részből áll: a külső és belső orrból. A szaglószerv az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező. A szaglósejtek speciális neuronok, amelyek dendritjei a szaglóhám felé néznek, axonjaik pedig a szaglóidegnek átadva ingerületeiket, az agy szaglóközpontja felé viszik azokat. a receptotok csak azokra az anyagokra reagálnak, amelyek a szaglóhámra kerülnek és oldódnak a nyálkarétegben. A folyamatosan ható, még a nagyon kellemetlen szaginger által keltett szagérzet is hamarosan csökken, sőt meg is szűnik. Ennek magyarázata a szaglósejtek rendkívül gyors adaptációja. Az adaptáció mindig az éppen ható szagingerre vonatkozik csak, más szagok ingerküszöbe nem változik.

[szerkesztés] Az emberi orr

Az emberi orr (latinul nasus) az arc közepén helyezkedik el. Felépítése megegyezik az emlősökével: külső és belső orrból áll. Az orrüreg felső részének nyálkahártyájában elhelyezkedő szaglómező kb. 2 cm² nagyságú terület. Színe sárga, jól elkülönül a rózsaszínű nyálkahártyától. Az ember közel 4000 szag megkülönböztetésére képes.

[szerkesztés] Az orrhoz kötődő eszmék (Pallas)

A nagy orrot már a rómaiak nagyra becsülték: azt hitték, hogy csak okos embereknek lehet nagy orruk, s ha valakinek kis orra volt, annak észbeli tehetségére nem sokat adtak, és azt mondták: nincs is orra, vagyis hogy ostoba (nullum nasum habere). Mások az orralakulásból a jellemre következtettek. Így a hegyes orrot pikáns, csipkedő jelleműnek szokták tartani, hegyes állal pedig a fösvénység jelének. A tompa orrot a durvaság, a fitos orrot, különösen vastag ajkakkal, az érzékiség jelképének, a vékony orrot a könnyelműség, a hajlott orrot a szellemesség jelképeinek mondják. A görög orr alatt azt értjük, amelynél az egyenes homlok az orrgyöknél megtöretlenül megy át az orr hátába. Ilyen orrok a görög antik szobrokon láthatók.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

m · v · sz A légzőrendszer anatómiája
orr • orrüreg • garat • gége • trachea • tüdő • bronchi • alveoli • conducting zone • respiratory zone

m · v · sz A fej és a nyak általános anatómiája

fej homlok • szem • fül • halánték • arc • áll orr orrlyuk • orrsövény • porcok (accessory nasal, of the septum, greater alar, lateral nasal, lesser alar, vomeronasal) • olfactory glands orrüreg choana • turbinate • sphenoethmoidal recess • ethmoid bulla • hiatus semilunaris • ostium maxillare • inferior meatus • vomeronasal organ • orrmelléküregek száj ajak • philtrum • állkapocs • pterygomandibular raphe fogak permanent (incisor, szemfog, premolar, őrlőfog) • deciduous nyelv plica fimbriata • median sulcus • foramen cecum • terminal sulcus • frenulum linguae • anterior tongue • posterior tongue szájpad kemény szájpadlás • lágy szájpadlás • palatine raphe • incisive papilla • uvula • pharyngeal recess • arches (palatoglossal, palatopharyngeal) nyálmirigyek parotid gland • parotid duct • submandibular gland • submandibular duct • sublingual gland • major sublingual duct egyéb fascia (masseteric fascia, temporal fascia, galea aponeurotica) • scalp