Garat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orrüreg, szájüreg, gége és a garat sagittalis metszete.

A garat a légzőrendszer és az emésztőrendszer részben közös része. A külső koponyaalapra felfüggesztett, elölről hátra lelapított üreg. A koponyaalap alatti rövid szakaszon fala kötőszövetes hártya (fascia pharyngobasilaris) , amely lefelé a nyálkahártya alatt tovább folytatódik. Lentebb, ezen kívüli rétegben, lapos harántcsíkolt izmok alkotják a fal meghatározó alkotórészét. Belülről nyálkahártya béleli, amelynek nincs saját izomrétege. Három része közül a felső, az orrgarat (pars nasalis pharyngis; nasopharynx; epipharinx) az orrüreg, a középső, a szájgarat (pars oralis pharyngis; oropharynx; mesopharinx) a szájüreg, alsó része a gégei garat (pars laryngea pharyngis; laryngopharynx, hypopharynx) a gégebemenet mögött helyezkedik el. Felső része csak a légzőrendszerhez tartozik. A garat alsó részéből előre a gégebemenet (aditus laryngis) indul ki, hátsó részéből pedig az 5. 6. (nyakcsigolya magasságában) a nyelőcső (esophagus). A belégzett levegő és a lenyelt falat útja a garatban kereszteződik. Elöl - a belé nyíló orr- és szájüreg, ill. a belőle kiinduló gégebemenet miatt garatfal lényegében nincs.

A garat részei, összeköttetéseik és fontosabb képződményeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat hátulról feltárva.

Orrgarat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orrüregek garati nyílásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétoldali orrüreg két tág, szimmetrikus hátsó nyilással, a choanákkal nyílik be a garat felső részébe.

Fülkürt garati nyílása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat felső részébe nyílik be a kétoldali fülkürt (tuba auditiva) nyílása is (ostium pharyngeum tubae) . A fülkürt összeköti a dobüreget a garattal, nyeléskor megnyílik és így biztosítja a dobüreg légterének nyomáskiegyenlítődését. A fülkürt garati nyílása kissé beemelkedik a garatba és róla redők indulnak el a garatfal és a lágy szájpad felé. A redőket izmok emelik ki. (A fülkürt garati nyílásának környezetében csoportos nyiroktüszők csoportja található, ezeket szokták fülkürti manduláknak (tonsilla tubaria) is nevezni.)

Garatboltozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hátsó garatfal felső részének nyálkahártyája előre fordul az ékcsont testére, ahonnan folytatódik az orrüreg nyálkahártyájába. Ez az áthajlás a garatboltozat (fornix pharyngis).

Garatmandula[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garatboltozatban található a nyiroktüszők összefüggő csoportjából álló garatmandula (tonsilla pharyngea).

Garatredők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fülkürt garati nyilásának hátsó és elülső széléről egy-egy nyálkahártyaredő húzódik a garatfalhoz és a lágy szájpadhoz (plica salpingopharyngea et salpingopalatina). A redőket a bennük lefutó izmok emelik ki. A garathoz húzódó redő és a hátsó garatfal között egy lefelé húzódó résszerű bemélyedés van (recessus pharyngis.)

Szájgarat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szájgarat (pars oralis pharyngis) a garat szájüreg mögötti része. A szájüreg a szájpadívek és a nyelvcsap által határolt torokszorossal (isthmus faucium) nyílik be a garatnak ezen részébe.

Gégegarat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gégegarat (pars laryngea pharyngis) a garatnak az alsó, a gége mögötti része. Előre nyílik belőle a gégebenet (aditus laryngis) , izmos falának folytatása lefelé a nyelőcső. A gégebement két oldalán két hosszúkás, „körteképű” bemélyedés van (recessus piriformis) , amelyeknek az a szerepe, hogy a lenyelt falatot a gégebemenet megkerülésével a nyelőcsőbe vezessék. Folyadékok, pépes ételek és kisebb falatok így anélkül is át tudnak haladni a garat ezen szakaszán, hogy szükségessé válna a gégebemenet záródása.

A garat izmai oldalnézetben.

A garat izmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Garatemelő izmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garatemelő izmok (musculus levator pharyngis), viszonylag kicsi, páros harántcsikolt izmok, amelyek nevüknek megfelelően a garat emelésére szolgálnak.

A stílusnyúlványról garatba sugárzó izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A stílustnyúlványról eredő (musculus stylopharyngeus) lefelé futva a garatfalban tapad.

A fülkürtről garatba sugárzó izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A (musculus salpingopharingeus) nagyrészt a fülkürtről eredve sugárzik be a garatba.

A szájpadról a garatba sugárzó izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szájpad-garat izom (musculus palatopharyngeus) - nevének megfelelően a lágy szájpadot köti össze a garattal. Részt vesz a szájpadmandula árkának (fossa tonsillaris) képzésében. (A garatemelő izmok áthaladnak a garatfűző izmok közötti réseken és a garat izomzatának belső rétegében tapadnak.)

Garatfűző izmok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat izomzatának messze túlnyomó többségét a a garatfűző izmok (musculus costrictor pharyngis) teszik ki. Ezek is lényegében páros, lapos harántcsikolt izmok, de a két oldalt eredő részeik hátul egy izomvarratban (raphe) összekapcsolódnak, így a kétoldali rész lényegében egységes izomként működik. Eredésük sok képletről történik. A garat működéseiben a garatfűző izmok játsszák a meghatározó szerepet.

Felső garatfűző izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felső garatfűző izmok az ékcsont röpnyúlványától a nyelv gyökéig terjedő képleteken szélesen erednek.

Középső garatfűző izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középső garatfűző izmok a nyelvcsont részeiről erednek.

Az alsó garatfűző izom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alsó garatfőző izom részei a gégeporcokról erednek.

A garatfal és a garat menti rés (spatium parapharyngeum) hátulnézetben.

Beidegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garatot egy idegfonat (plexus pharyngeus) látja el, amelynek rostjai a nyelv-garat idegből [IX.], a bolygóidegből [X.] és a szimpatikus dúclánc nyaki szakaszából származnak.

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Artériái a külső fejverőér ágrendszeréhez tartoznak. Vénái fonatot képeznek, és a nyak különböző vénáiba ömlenek.

Nyirokelvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat nyirolkelvezetése a mély nyaki nyirokcsomók felé történik.

A garat körüli rések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat mögötti rés (spatium retropharingeum) páratlan, a nyaki gerincet elülről borító kötőszövetes lemez előtt található lapos kötőszövetes tér, benne néhány nyirokcsomóval. Fontosabb képleteket nem tartalmaz, a gartafalból kiinduló gyulladásos folyamatok terjedési útja lehet. A garat menti és garat mögötti rések határát a stílusnyulványról eredő izmok, és kötőszövetes lemezek képezik. Az elhatárolódás azonban nem teljes. A garat menti rés (spatium parapharyngeum) a páros, a garat két oldalán található kötőszövetes tér, amelyben nagyon fontos képletek futnak. Ezek a következők: A belső fejverőér és a mély nyaki véna közös kötőszövetes hüvelyben,a [IX.], [X.], [XI.], [XII.] agyidegek, a szimpatikus dúclánc felső nyaki dúca, és a dúcnak a fejhez felszálló ágai.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A garat működése igen sokrétű. Alapvető szerepe van a nyelésben, nyeléskor a - lágy szájpaddal együtt - az orrgarat lezárásában, a légzésben, a hangképzésben és számos - ezekhez kapcsolódó bonyolult működési és védekező reflexben. Működésében a reflexes mechanizmusok dominálnak, csak bizonyos működések beindítása történik akaratlagosan.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Ganong, William F.: Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Ormai S.: Élettan-kórélettan (Semmelweis Kiadó, 1999) ISBN 963-9214-04-3
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
  • McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A humán anatómia színes atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963-242-366-6
  • Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]