Szentágothai János

Szentágothai János (ered. Schimert, Budapest, 1912. október 31. – Budapest, 1994. szeptember 8.) Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Antal Géza orvos unokája és Lumniczer Sándor orvos dédunokája.

Fiatalkora

Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon székely származású orvoscsalád második gyermekeként született. A budapesti Német Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Ugyanitt tanult három testvére is. 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Már egyetemista korában az anatómia tanszék munkatársa lett Lenhossék Mihály alatt.

Családja

1938-ban kötött házasságot Biberauer Alice-szal, akitől három leánya született: Katalin (1939), Klára (1941) és Mária Krisztina (1951); mindhárman az orvosi pályát választották. Szentágothai János orvos fivérei az Egyesült Államokban és Németországban éltek, gyermekeik közül egy választotta az orvosi pályát.

Tudományos pályafutása

Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. Egy évet Bázelben tanult posztgraduális képzés keretében. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború alatt honvéd volt, hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért haza. Ekkor a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. A tanszék háború utáni újraindítása után a vesztibuláris rendszer és a neuroendokrinológia témakörével foglalkozott. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1948-ban az MTA levelező tagjává választották.

1963-ban visszatért Budapestre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését vette át. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott. Emellett többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal is foglalkozott, kutatott. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották. A tanszéket 1977-ig vezette, majd 1986-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, de a tanítást nem hagyta abba. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv volt, melyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg.

Közéleti pályafutása

1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. A közéletbe majd csak 1973-ben tért vissza, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé választották. Négy évvel később a tudományos köztestület elnöke lett, emiatt távozott tanszékvezetői pozíciójáról. 1985-ben távozott onnan, amikor országgyűlési képviselő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lett (utóbbinak annak megszüntetéséig tagja volt).

Szentágothai János és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/2-1-111/112.

A rendszerváltás során bekapcsolódott a Magyar Demokrata Fórum munkájába. Az 1990-es országgyűlési választáson már a rendszerváltó párt színeiben, annak országos listájáról szerzett mandátumot. A külügyi bizottság tagjaként dolgozott. A ciklus lejárta után pár hónappal hunyt el.

Főbb művei

• Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel, 1946)
• A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (társszerző, 1962)
• The Cerebellum as a Neuronal Machine (1968)
• Funkcionális anatómia (három kötet, 1971)

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (1950)
• Állami díj I. fokozat (1970) – Az idegrendszer funkcionális struktúrakutatásában elért eredményeiért.
• Akadémiai Aranyérem (1985)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1992)

Származása

Szentágothai János családfája

Szentágothai János 1940-ig: Schimert János (Budapest, 1912. okt. 31.– Budapest, 1994. szept. 8.) anatómus, az MTA elnöke	Apja: Schimert János Gusztáv (Erdélyszerdahely, 1877. máj. 29.– Stuttgart, 1955. aug. 15.) orvos	Apai nagyapja: Christian Friedrich Schimert (Erdélyszerdahely, 1822 – 1888)	Apai nagyapai dédapja: Daniel Samuel Schimert (1785–1858)
			Apai nagyapai dédanyja: Johanna Regina Gundhart (1786–1829)
		Apai nagyanyja: Caroline Luisa Bock (1837–1895)	Apai nagyanyai dédapja: n.a.
			Apai nagyanyai dédanyja: n.a.
	Anyja: Antal Margit (Budapest, 1888. jan. 17.– Stuttgart, 1977. máj. 29.)	Anyai nagyapja: Antal Géza Nagyenyed, 1846. szept. 11.– Budapest, 1889. dec. 20.) orvos	Anyai nagyapai dédapja: nagydellői Antal László (Marosvásárhely, 1808. jún. 27.– Marosvásárhely, 1884. dec. 28.) orvos
			Anyai nagyapai dédanyja: Görög Erzsébet
		Anyai nagyanyja: Lumniczer Ilona (1863 – Budapest, 1940. febr. 29.)	Anyai nagyanyai dédapja: dolbergi és randeneggi Lumniczer Sándor (Kapuvár, 1821. márc. 29.– Budapest, 1892. jan. 30.) orvos
			Anyai nagyanyai dédanyja: Radnótfáy Kata (1834 körül– Budapest, 1893. szept. 5.)

Források

• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 762–764. o. ISBN 963-85433-5-3
• Halász Béla: Szentágothai János (1912–1994). In: Híres magyar orvosok. Szerk.: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000. 126–131.
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 644. o. ISBN 963-9257-15-X
• Szabadon választott – Parlamenti almanach 1990, Bp.: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1990, 233. old.

Külső hivatkozások

• Ulyssesként az agy körül
• Halász Béla: Szentágothai János
• Rövid életrajz
• Magyarország a XX. században – Neurobiológia