Szentágothai János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentágothai János
Életrajzi adatok
Született 1912. október 31.
Pestújhely
Elhunyt 1994. szeptember 8. (81 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Házastárs Biberauer Alice
Gyermekek Katalin (1939), Klára (1941) és Mária Krisztina (1951)
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület anatómia
Kutatási terület kisagy- és nagyagykéreg működése
Munkahelyek
Pécsi Orvostudományi Egyetem az anatómiai tanszék vezetője
Semmelweis Orvostudományi Egyetem az anatómia tanszék vezetője
Más munkahelyek országgyűlési képviselő (1985-1994), Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja (1985-1989)
Jelentős munkái Az ember anatómiájának atlasza
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (1948: levelező, 1967: rendes tag)
Szentágothai János mellszobra a róla elnevezett téren (Freund Éva alkotása)

Szentágothai János (ered. Schimert, Pestújhely, 1912. október 31.Budapest, 1994. szeptember 8.) Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Antal Géza orvos unokája és Lumniczer Sándor (akinek nagybátyja Schöpf-Merei Ágost volt) orvos dédunokája.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apai ágon erdélyi szász, anyai ágon székely származású, evangélikus orvosdinasztia második gyermekeként született[1]. A budapesti Német Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Ugyanitt tanult négy fiútestvére is. 1936-ban avatták orvosdoktorrá. Már egyetemista korában az anatómia tanszék munkatársa lett Lenhossék Mihály alatt, aki nagyra becsülte némettudását. Az Anschluss Bécsben érte, majd a háború után fölkérték az ottani orvosegyetem tanszékvezetőjének, de ő a pécsi katedrát választotta, ahol hallgatóinak rendszeresen tartott bibliaórákat is. 1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt.[2]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938. június 7-én kötött házasságot Biberauer Alice-szal, akivel a Pro Christo Diákszövetségben ismerkedett meg[3], s akitől három leánya született: Katalin (1939), Klára (1941) és Mária Krisztina (1951); mindhárman az orvosi pályát választották. Szentágothai János négy orvos fivére az Egyesült Államokban és Németországban élt, gyermekeik közül már csak egy választotta az orvosi pályát.[4] Szabadidejében szívesen bíbelődött révfülöpi hétvégi telkén a növényeivel.

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. Egy évet Bázelben tanult posztgraduális képzés keretében. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború alatt (karpaszományos) orvos-őrvezető volt, hadifogságba került, ahonnan 1946-ban tért haza. Ekkor a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. A tanszék háború utáni újraindítása után a vesztibuláris rendszer és a neuroendokrinológia témakörével foglalkozott. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1948-ban az MTA levelező tagjává választották. 1961-ben az ő tanszékén kezdték hazánkban az elektronmikroszkópos agykutatást.

1963-ban visszatért Budapestre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését vette át. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott. Emellett többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal is foglalkozott, kutatott. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották. A tanszéket 1977-ig vezette, majd 1986-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, de a tanítást nem hagyta abba. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv, amelyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg. Azt hirdette, hogy az ember beszédfejlődésének zöme féléves korától másfél éves koráig tart és benne a kommunikációigény a legfontosabb tényező.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. A közéletbe majd csak 1973-ben tért vissza, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alelnökévé választották. Négy évvel később a tudományos köztestület elnöke lett, emiatt távozott tanszékvezetői pozíciójáról. 1985-ben távozott onnan, amikor országgyűlési képviselő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja lett (utóbbinak annak megszüntetéséig tagja volt).

Szentágothai János és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/2-1-111/112.

A rendszerváltás során bekapcsolódott a Magyar Demokrata Fórum munkájába. Az 1990-es országgyűlési választáson már a rendszerváltó párt színeiben, annak országos listájáról szerzett mandátumot. A külügyi bizottság tagjaként dolgozott. A ciklus lejárta után pár hónappal hunyt el.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel) Bp.: Posner Grafikai Műintézet, 1946.
  • Die Rolle der einzelnen Labyrinthrezeptoren bei der Orientation von Augen und Kopf im Raume (Unter Mitwirkung von A. Gömöry, R. Scháb, J. Sas) Bp.: Akadémiai Kiadó, 1952.
  • A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (társszerzők: Flerkó Béla, Mess Béla, Halász Béla) Bp.: Akadémiai Kiadó, 1962.
  • The Cerebellum as a Neuronal Machine (With John C. Eccles, Masao Ito) Berlin-Heidelberg-New York: Springer-Verlag, 1967.
  • Funkcionális anatómia (I-III. kötet) Bp.: Medicina Könyvkiadó, 1971. (A negyedik, átdolgozott, 1985-ben megjelent kiadás társszerzője Réthelyi Miklós)
  • Conceptual Models of Neural Organization (With Michael A. Arbib) Cambridge, Mass.: MIT Press, 1975.
  • Neuralmechanism. Structure, function and dynamics (With Michael A. Arbib, Péter Érdi) Cambridge, Mass.: MIT Press, 1998.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. május 23-án Budapest IX. kerületében a Thaly Kálmán utca és a Vendel sétány kereszteződésének terét róla nevezték el. A téren Dr. Bácskai János, Ferencváros polgármestere, Bartos Mónika, az Országgyűlés Magyar-Spanyol Baráti Tagozatának elnöke és Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora jelenlétében felavatták Szentágothai János és Santiago Ramón y Cajal Nobel-díjas spanyol neurológus mellszobrát.[5]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentágothai János családfája[6]
Szentágothai János
1940-ig: Schimert János
(Pestújhely, 1912. okt. 31.–
Budapest, 1994. szept. 8.)
anatómus, az MTA elnöke
Apja:
Schimert János Gusztáv
(Szerdahely, 1877. máj. 29.–
Stuttgart, 1955. aug. 15.)
orvos
Apai nagyapja:
Christian Friedrich Schimert
(Szerdahely, 1822 –
1888)
Apai nagyapai dédapja:
Daniel Samuel Schimert
(1785–1858)
Apai nagyapai dédanyja:
Johanna Regina Gundhart
(1786–1829)
Apai nagyanyja:
Caroline Luisa Bock
(1837–1895)
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Antal Margit
(Budapest, 1888. jan. 17.–
Stuttgart, 1977. máj. 29.)
Anyai nagyapja:
Antal Géza
Nagyenyed, 1846. szept. 11.–
Budapest, 1889. dec. 20.)
orvos
Anyai nagyapai dédapja:
nagydellői Antal László
(Marosvásárhely, 1808. jún. 27.–
Marosvásárhely, 1884. dec. 28.)
orvos
Anyai nagyapai dédanyja:
Görög Erzsébet
Anyai nagyanyja:
Lumniczer Ilona[7]
(1863 körül –
Budapest, 1940. febr. 29.)
Anyai nagyanyai dédapja:
dolbergi és randeneggi Lumniczer Sándor[8]
(Kapuvár, 1821. márc. 29.–
Budapest, 1892. jan. 30.)
orvos
Anyai nagyanyai dédanyja:
Radnótfáy Kata[9]
(1834 körül–
Budapest, 1893. szept. 5.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Réthelyi Miklós: Szentágothai János. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 762–764. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Flerkó Béla: Szentágothai János. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1998. (A múlt magyar tudósai) ISBN 963-05-7490-X
  • Halász Béla: Szentágothai János (1912–1994), In: Híres magyar orvosok. Szerk.: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000 126–131.
  • Réthelyi Miklós: Szentágothai János. In: Nemzeti évfordulóink 2012. Főszerkesztő: Estók János. Bp.: Balassi Intézet, 2012. 5–8. (PDF formátumban: Nemzeti évfordulóink 2012.)
  • Magyar nagylexikon' XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 644. o. ISBN 963925715X  
  • Szabadon választott – Parlamenti almanach 1990, Bp.: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1990, 233. old.
  • PIM

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentágothai János témájú médiaállományokat.