A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa (Elnöki Tanács, NET) a Magyar Népköztársaságban az Országgyűlés mellett az államhatalom másik legfőbb szerve volt, mely testületként gyakorolta az általában az államfőket megillető jogokat, ezen felül bizonyos korlátozásokkal az Országgyűlést helyettesítő jogkörrel is rendelkezett. Az Elnöki Tanács elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és 17 további tagból állt, akiket az Országgyűlés saját tagjai közül választott a megválasztását követő alakuló ülésén. Megbízatása az új Elnöki Tanács megválasztásáig tartott, tagjai újraválaszthatók voltak, és nem lehettek a kormány (Minisztertanács) tagjai.

Az Elnöki Tanácsnak általában tagjai voltak a párt (az MDP majd az MSZMP) és a legfontosabb társadalmi szervezetek, tömegszervezetek vezetői vagy képviselői, helyt kaptak benne a kommunista felfogás szerinti legfontosabb társadalmi osztályok és rétegek reprezentánsai, az egyházak és a nemzetiségek képviselői, valamint a tudományos és a kulturális élet egyes kiemelkedő személyiségei, köztük pártonkívüliek is jelentős arányban. Ezen túlmenően az egypártrendszer kilakulása előtti pártok (Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Magyar Radikális Párt) néhány reprezentatív alakja is tagja volt a testületnek, erre még a 80-as években is gondosan ügyeltek. Ebben a tekintetben az Elnöki Tanács – főleg a Kádár-rendszerben – valóságosan reprezentálta a magyar társadalom széles rétegeit, de politikai értelemben természetesen az egypárti hatalomgyakorlás eszköze volt csupán.

Az Elnöki Tanács létrehozásával egyidejűleg megszűnt a köztársasági elnöki tisztség, feladatainak nagy részét az Elnöki Tanács, illetve annak elnöke vette át. Az Alkotmány 1989. évi módosítása megszüntette az Elnöki Tanácsot és helyreállította a köztársasági elnök intézményét.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testület az elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és 17 tagból állt. Az Országgyűlés választotta meg az Elnöki Tanácsot az országgyűlési képviselők közül, alakuló ülésén. Az Elnöki Tanács megbízatása addig tartott, amíg a következő országgyűlés új Elnöki Tanácsot nem választott. A Minisztertanács tagját nem lehetett az Elnöki Tanácsba választani.

Gyakran előfordult, hogy ténylegesen testületként nem ülésezett, csak a szükséges aláírásokkal látták el a döntéseket.

Hatásköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elvileg csak az Országgyűlésnek felelős, az országgyűlés által bármikor visszahívható szerv volt, azonban a pártállam viszonyai között gyakorlatilag a pártállam érvényesülése volt a törvényhozásban, amely – az Országgyűlés ülésszakain kívül – az Országgyűlés jogkörét gyakorolta és ténylegesen ki is kapcsolta a fő politikai kérdések eldöntéséből.

Törvényerejű rendeletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkothatott, amelyekkel úgyszólván bármely törvényt módosíthatott, az Alkotmány kivételével. Fennállásának időszakában a törvényerejű rendeletek kibocsátása a törvények alkotását is gyakran háttérbe szorította, mivel az Országgyűlés csak évente négyszer, általában két-két hét időtartamban ülésezett.

Az Elnöki Tanács elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]