Szakasits Árpád

Szakasits Árpád (Szakasits Árpád Ferenc, Budapest, 1888. december 6. – Budapest, 1965. május 3.) újságíró, politikus, köztársasági elnök, majd a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának első elnöke, Szakasits Antal bátyja, Boros Izabella sógora, Schiffer András LMP-s politikus dédapja.

Életpályája

Édesapja, Szakasits Ferenc bőrdíszműves volt, munkája mellett az 1880-as évektől kezdve aktívan részt vett a munkásmozgalomban; édesanyja Goreg Mária. Apja 1898-ban bekövetkezett halála miatt Árpád csak hat elemit tudott elvégezni; családja nehéz anyagi helyzete miatt 13 évesen neki is munkába kellett állnia. A munka mellett előbb faszobrásznak, majd kőfaragónak tanult. Mindeközben Bokányi Dezső, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik vezéralakja vette gyámsága alá.

Tizenöt éves kora óta részt vett a munkásmozgalomban, 1908-tól a Népszava munkatársa. 1912. február 11-én Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette Schneider Terézia Mária r. kat. szabónőt, Schneider Ferenc és Daschl Anna lányát. Ekkoriban a Práter utca 36. szám alatt lakott. 1913. november 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Grosz Emmát, Grosz Lajos és Weisz Fanni lányát.

Az első világháború idején a hátországban szolgált, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság osztályvezetője, míg Bokányi előbb a Nemzeti Tanács tagja, majd munkaügyi és népjóléti népbiztos és a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka volt. A Tanácsköztársaság bukása után nevelőapját halálra, Árpádot pedig egy korábbi beszéde miatt börtönbüntetésre ítélték, amit le is töltött (Bokányi 1922-ben fogolycsere révén a Szovjetunióba távozhatott).

1927–28-ban a Szociáldemokrata Párt (SZDP) titkára, 1928-tól 1938-ig a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke, 1939-től 1944. március 19-éig a Népszava főszerkesztője volt. Szakasits, aki mindig is a kommunistákkal való jó viszony megőrzésére törekedett, 1944 októberében aláírta az SZDP részéről a két munkáspárt együttműködéséről és későbbi egyesüléséről szóló egyezményt. 1948-ban szótlan tanúja volt annak, hogy a szociáldemokrata vezetőség mérsékeltebb tagjait (Kéthly Anna, Bán Antal, Szélig Imre) puccsszerűen eltávolítsák az SZDP vezetőségéből.

A Tildy-, A Nagy Ferenc- és a Dinnyés-kormányokban államminiszteri pozíciót töltött be 1945. november 15-étől egészen 1948. augusztus 5-éig, mellette 1948. február 26-ától augusztus 5-éig ideiglenes iparügyi miniszter is volt. 1948 júniusában az MSZDP és az MKP összeolvadásából alakult Magyar Dolgozók Pártja első elnökévé választották. Ezzel egyidejűleg 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is. Eredményét az 1945-ös és az 1947-es választásokon is sikerült megismételnie, kormányzati pozíciója mellett köztársasági elnökké választásáig országgyűlési képviselő is volt. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (első osztály) tüntették ki.

Tildy Zoltán lemondatása után, 1948. augusztus 3-ai hatállyal Szakasitsot választották meg Magyarország következő köztársasági elnökévé. Az új alkotmánynak megfelelően – folytatólagosan – 1949. augusztus 23-ától a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke lett egészen 1950. május 9-éig.

1950-ben hivatalban lévő elnökként koholt vádakkal letartóztatták, s háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 márciusában szabadult ki, s a desztalinizáció jegyében őt is rehabilitálták. Az októberi forradalmat követően részt vett a konszolidáció munkájában, majd 1958-tól ő a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, illetve ismételten országgyűlési képviselő lett. 1960-ban az Országos Béketanács elnökévé választották, 1959 és 1963 között a Magyarok Világszövetségének elnöke volt.

Szakasits Árpád sírja Budapesten. Farkasréti temető: 612/2-413.fülke.

Haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának.

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• MÚOSZ

Külső hivatkozások

• Szakasits Árpád iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 738. f.

Elődje: Tildy Zoltán

A Magyar Köztársaság elnöke 1948–49

Utódja: –

Elődje: –

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke 1949–1950

Utódja: Rónai Sándor