Magyarország alaptörvénye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország Alaptörvénye (korábban Alkotmánya) a magyar jogi hierarchiában a legfelsőbb jogszabály, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba.

Az Országgyűlés az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Mivel az Alaptörvény az állam legmagasabb szintű törvénye, egyetlen más jogszabály sem lehet ellentétes vele, efelett az Alkotmánybíróság őrködik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történeti alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század végén és a 20. század első felében alkotmányos jelentőségűnek törvények egy olyan csokrát tekintették, melyek születési ideje a legtágabb értelmezésben a 10. századtól a 19. század végéig ívelt. Ez az úgynevezett "történeti alkotmány" tehát mindig az adott kor pillanatnyilag érvényes alkotmányos berendezkedését jelentette, ebből következően soha nem volt állandó, folyamatos változásban volt. Ebből következően amikor történelmi alkotmányról beszélünk, akkor nem a közjogi folytonosságot, hanem éppen a közjogi berendezkedés folytonos változását, történelmi (vagyis változó) jellegét hangsúlyozzuk.

Írott magyar alkotmányok és az alaptörvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1919-es tanácsköztársasági alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevesek számára nyilvánvaló, hogy az első írott magyar alkotmány nem a mai alaptörvényt is jelölő 1949. évi XX. törvény, hanem a Magyarországi Tanácsköztársaság 1919-es alkotmánya. 1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ennek 1.§.-a kimondta: „A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”

Az 1949. évi népköztársasági alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország alkotmányát 1949. augusztus 18-án, az 1949. évi XX. törvénnyel fogadta el az Országgyűlés, a jogszabály két nappal később, augusztus 20-án lépett hatályba. Ez az alaptörvény az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készült, amelyet fő kidolgozója után a szakirodalom buharini alkotmánynak is nevez.

Az alaptörvény Magyarország államformáját népköztársaságként határozta meg. Az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét érintő legfontosabb szabályai szerint a Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama, ahol a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a gazdasági életet pedig népgazdasági terv alapján irányítják. A népköztársasági alkotmány az alapvető jogok széles körét biztosította a dolgozók számára.

Fontos volt az államhatalom egységének elvét rögzítő rendelkezés: az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogot. Az államfői funkciókat a parlament tagjaiból választott testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) látja el, amely az alkotmánymódosítás kivételével az Országgyűlés jogkörét is gyakorolhatja. Az államigazgatás legfőbb szerve az Országgyűlésnek felelős Minisztertanács. Az alaptörvény kimondta a bírák függetlenségét, és jelentősen kiterjesztette a korábban csak közvádlói feladatokat ellátó centralizált felépítésű ügyészi szervezet feladatait és hatáskörét.

A népköztársasági alkotmány által az egységes államhatalom helyi szerveiként létrehozni rendelt, az önkormányzatok helyébe lépő tanácsok kiépítése 1950 folyamán, mintegy egy év alatt történt meg.

A népköztársasági alkotmány módosításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotmányt 1949 és 1989 között számos alkalommal módosították, 1972-ben pedig az 1972. évi I. törvénnyel[1] a módosítások mellett új, egységes szerkezetbe foglalták. Az új szöveg az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak megfelelően előírta a tervezésről, az államháztartásról és az állami vállalatról szóló törvények megalkotását. Az új szöveg deklarálta az állami és szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát. Magyarország ENSZ-tagságára figyelemmel megváltoztatták a hadüzenet jogáról szóló rendelkezést és deklarálták az emberi jogok tiszteletben tartását. Emellett bővült a NET hatásköre is: amnesztiát rendelhetett el, felállíthatta a honvédelmi tanácsot, ellenőrizhette az alkotmányosságot).

Később újabb módosítások történtek. 1975-ben öt évre emelték fel a képviseleti szervek megbízatásának idejét. 1984-től Alkotmányjogi Tanács működött, amely a jogalkotás alkotmányosságát volt hivatott ellenőrizni, és ezzel a mai Alkotmánybíróság elődjének tekinthető. 1985-től az Országgyűlés titkos szavazáson választotta az országos listán választott képviselők megüresedett helyére az új képviselőt. 1987-ben kizárták a NET törvényerejűrendelet-alkotási jogát azokban a tárgykörökben, ahol az Országgyűlésnek törvényalkotási hatásköre volt.

Az 1989. évi rendszerváltás alkotmánymódosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ben a rendszerváltás keretében sor került az Alkotmány alapvető, gyökeres módosítására, melynek eredményeképpen Magyarország államberendezkedése – a modern demokráciák mintáját követve – átalakult. Természetesen egy teljesen új alkotmány kidolgozásának elképzelése is felmerült a rendszerváltó erőkben, de ehhez az akkor hatályos rendelkezések értelmében népszavazásra lett volna szükség, amelynek kimenetelét - a még az országban állomásozó szovjet csapatokra is figyelemmel - kétségesnek ítélték. Az Ellenzéki Kerekasztal pártjai ezt a feladatot az új, szabadon választott Országgyűlésre akarták bízni, ezért a jogállam létrehozásához szükséges legalapvetőbb módosítások elfogadásában egyeztek meg a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Az átfogó alkotmányreform révén gyakorlatilag így is teljesen új alaptörvény született.

Mivel azonban a reform után is megmaradt a törvény száma – 1949. évi XX. törvény –, ez a rendszerváltás után sokakban ellenérzéseket táplált.

Az Alkotmány módosítása 1989. október 23-án lépett hatályba, „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében”. Az 1989-es alkotmánymódosítás fontosabb jellemzői a következők voltak:

  • általánossá teszi a közvetlen választás intézményét;
  • demokráciát valósít meg, a hatalom a nép kezében van, amely azt választott képviselői útján gyakorolja;
  • megvalósul a jogállamiság, érvényesül a hatalommegosztás elve, az egyensúly biztosítása;
  • érvényesülnek az emberi jogok (szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési, gyülekezési szabadság);
  • szakít az egypártrendszerrel, kinyilvánítja a pluralizmust, a többpártrendszert (a pártok bejuthatnak a parlamentbe, közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak, bizonyos tisztségek – bíró, ügyész, alkotmánybíró, fegyveres testület hivatásos tagja – nem tölthetők be semmilyen párt tagjával, a pártok munkahelyen nem szerveződhetnek, ugyanakkor közreműködhetnek a népakarat kialakításában);
  • bevezeti a piacgazdaságot;
  • kinyilvánítja a tulajdonformák egyenjogúságát: megszűnik a köztulajdon elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon egyenlő védelemben részesül, kisajátítani csak közérdekből lehet, azonnali kártalanítással;
  • kimondja, hogy a törvényhozó szerv az Országgyűlés, amely e funkciója mellett részt vesz a végrehajtó hatalmat gyakorló Kormány ellenőrzésében, ami azt jelenti, hogy a Kormánynak a törvényhozó szerv bizalmát kell élveznie;
  • létrehozza a köztársasági elnök intézményét, akinek mindkét hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó) irányában van jogosítványa, de egyiket sem veheti át;
  • a nemzetközi és a belső jog kapcsolatában kimondja a nemzetközi jog elsődlegességét;
  • létrehozza az Alkotmánybíróságot;
  • létrehozza az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét.

A felsorolt rendkívül fontos változásokhoz 1990-ben további módosítások járultak:

  • a Kormány tagjait a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki;
  • a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja 5 évre;
  • bekerül az Alkotmányba a miniszterelnökkel szembeni konstruktív bizalmatlansági indítvány;
  • a Magyar Köztársaság címere a koronás címer (kiscímer);
  • a képviselők mentelmi jogot kapnak;
  • az önkormányzati rendszer visszaállítása, önkormányzati képviselők és polgármesterek választása.

Az Alkotmány rögzítette azt is, melyek azok a jogszabályok, amelyek meghozatalához ill. változtatásához csak az összes országgyűlési képviselő, illetve a jelen lévő képviselők legalább kétharmadának támogatása szükséges (kétharmados törvények).

Az Alkotmány bevezetőjében kinyilvánította ideiglenes jellegét.

Fejezetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmány 15 fejezetből és 79 cikkből áll.

I. Általános rendelkezések
II. Az Országgyűlés
III. A köztársasági elnök
IV. Az Alkotmánybíróság
V. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
VI. Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank
VII. A Kormány
VIII. A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek
VIII/A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
VIII/B A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
IX. A helyi önkormányzatok
X. A bírói szervezet
XI. Az ügyészség
XII. Alapvető jogok és kötelességek
XIII. A választások alapelvei
XIV. A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei
XV. Záró rendelkezések
Módosításának szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmány módosításához, valamint az abban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Beszélhetünk úgynevezett erős és gyenge kétharmados törvényekről. Az erős kétharmados törvény azt jelenti, hogy az összes országgyűlési képviselő 2/3-ának érvényes igen szavazata szükséges elfogadásához. Az Alkotmány tartalmazza ezek pontos felsorolását: a 2/A. § (2) bekezdése szerint a szuverenitást átruházó nemzetközi szerződéseket kihirdető; illetve a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatáról szóló törvények esetében kell erős 2/3-os szavazás. A gyenge kétharmados törvény elfogadásához viszont elegendő a határozatképes Országgyűlés jelen lévő képviselői 2/3-ának igen szavazata.

Módosításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es és 2000-es években különböző okokból több módosítást végeztek az alkotmány szövegén, például a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történt csatlakozás kapcsán.

A módosítások során több bekezdést és teljes cikket is töröltek, illetve megváltoztattak, ezért az Alkotmányt egységes szerkezetben szokták kiadni. Elsősorban politikai érvek alapján már többször felvetődött az a gondolat, hogy új alkotmányra lenne szükség. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1989-es alaptörvény megalkotóinak a szándéka szerint csak ideiglenes alkotmány a rendszerváltás idejére, „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig”.

A 2012-es alaptörvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. április 18-án a magyar Országgyűlés 262 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta Magyarország Alaptörvényét.[2] A szinte csak a Fidesz-KDNP képviselői által megszavazott alaptörvény 2012. január 1-jén a korábbi alkotmány helyére lépett, majd utóbb több módosításon ment keresztül.

Az Alaptörvény szövegét Szájer József (Fidesz) vezette bizottság készítette. A bizottság tagjai voltak még: Salamon László (KDNP) és Gulyás Gergely (Fidesz).[3]

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Nemzeti hitvallás (Preambulum)
  • Alapvetés
  • Szabadság és felelősség
  • Az állam
    • Az országgyűlés
    • Országos népszavazás
    • A köztársasági elnök
    • A kormány
    • Önálló szabályozó szervek
    • Az alkotmánybíróság
    • A bíróság
    • Az ügyészség
    • Az alapvető jogok biztosa
    • A helyi önkormányzatok
    • A közpénzek
    • A Magyar Honvédség
    • A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
    • Döntés katonai műveletekben való részvételről
  • A különleges jogrend
    • A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok
    • A rendkívüli állapot
    • A szükségállapot
    • A megelőző védelmi helyzet
    • A váratlan támadás
    • A vészhelyzet
    • A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok
  • Záró és vegyes rendelkezések

A Záró rendelkezések résznek a jelenlegi címét a negyedik módosítás adta.

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Schmitt Pál köztársasági elnök üdvözli az Alaptörvény érvényes elfogadását ünneplőket a Sándor Palota erkélyéről - 2011. július 31.

Az Alaptörvényt jelentésében bírálta a Velencei Bizottság,[4] az Európai Parlament (EP) pedig 2011. július 5-én éles vita után[5] egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot (EB) a jogszabály vizsgálatára.[6] Az EB alelnöke, Maroš Šefčovič szerint csak akkor lehet megítélni az alaptörvényt, ha majd megszületnek a sarkalatos törvények is, amelyek részletesen szabályozzák benne lefektetett elveket. A Fidesz-KDNP minden kritikát visszautasított.

Sólyom László korábbi köztársasági elnök szerint az Alaptörvény normaszövege „legnagyobb részt rendben van”, ugyanakkor hozzátette, hogy

Van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségvetést, az adókat- és járulékokat érintő törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehető, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthető az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását.
– Sólyom László,[7] 2011. október 8.

2012. március 13-án Szabó Máté ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte az alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések ellentétesek az alaptörvénnyel, mivel súlyosan sértik a jogállamiság elvét, és azok megsemmisítését kérte.[8]

A Magyar Haladás és Függetlenség Mozgalom egy átfogó Alaptörvény-kritikát tett közzé, amely szerint a Fidesz-KDNP-féle új alaptörvény valódi szándéka nem más, mint a demokrácia alaptörvénybe foglalt csorbítása.[9]

Módosításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alaptörvény módosításához - az 1949. évi XX. törvényhez hasonlóan - az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára van szükség [S) cikk (2) bekezdés]. A köztársasági elnök köteles aláírni a módosítást, kivéve ha eljárásbeli kifogása van (ekkor az Alkotmánybíróság dönt a kifogásról). A Magyar Közlöny "I. Az Alaptörvény és annak módosításai" fejezetében jeleik meg. Jelzésük egyedi: tartalmazzák, hogy hányadik a módosítások sorában, és hogy mikor hirdették ki [S) cikk (4)]; pl.: Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.).[10]

Átmeneti rendelkezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár nincs számozva, az alaptörvénnyel együtt számozódnak módosításai; ezenkívül a Magyar Közlönyben az "I. Az Alkotmány és annak módosításai" fejezetben jelent meg.[11] Az Alaptörvény első módosítása az alaptörvényt egy új cikkel egészítette ki, amely alapján az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezi.[12] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 45/2012. határozata alapján nem minősül alaptörvény-szintűnek: ezért semmisítették meg visszamenőlegesen több rendelkezését is Szabó Máté ombudsman indítványára, valamint megtiltották módosítását.[13] Az Alaptörvény negyedik módosítása hatályon kívül helyezte, rendelkezéseit pedig beépítette az Alaptörvénybe.[14]

Első módosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alaptörvény első módosítása egyrészt a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt kiterjesztette a volt köztársasági elnökre is; másrészt az Alaptörvény átmenetei rendelkezéseit az Alaptörvénybe emelte.[12]

Második módosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második módosítás csak az átmeneti rendelkezéseket módosította volna; ez emelte volna be a választási regisztrációt az Alaptörvénybe. [15] Azonban az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket hatályba lépésükkel együtt megsemmisítette.[13]

Harmadik módosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alaptörvény harmadik módosítása sarkalatossá tette a földtörvényt.[16]

Negyedik módosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyedik módosítás, mind eddiginél nagyobb, 22 cikkes módosítás volt. Több formai változtatás mellett beemelte az Alaptörvénybe az Alkotmánybíróság által az átmeneti rendelkezésekből törölt részeket, az Alaptörvény "Záró Rendelkezések" részének címét "Záró és vegyes rendelkezések"-ké változtatta és kiegészítette - a külön jogszabályként egyidejűleg hatályon kívül helyezett - átmeneti rendelkezések még hatályos cikkeivel.[14] A módosításokat az ellenzék és több nemzetközi szervezet is bírálta; véleményük szerint a javaslat csorbítja a demokráciát. Az Európai Bizottság három pontot kifogásolt a rendelkezésen [17]:

  1. A negyedik módosítás 17. cikke lehetővé teszi, hogy a kormányzat Európai Uniós törvény megsértéséért kiszabott bírság kifizetésére különadót vessen ki az állampolgárokra. Ez kétszeresen büntetné az állampolgárokat: először a jogaik csorbulásával, másodszor pedig a bevezetett adóval.
  2. A 14. cikk lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyik bíróságról a másikra irányítson át ügyeket. Ennek kompatibilítási problémái vannak az Európai Uniós joggal.
  3. Az 5. cikk 1. bekezdése a közszolgálati médiára korlátozza a politikai hirdetéseket, míg a magánkézben lévő média adja a magyar média 80 százalékát.

A Fidesz visszautasította a kifogásokat. [18]

Ötödik módosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötödik módosítás az Alaptörvény több, nemzetközi szervezetek által kifogásolt pontját módosította, azok kérése alapján. [19]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiforráslogo.PNG
A témához kapcsolódó forrásszöveg a Wikiforrásban:
Magyarország Alaptörvénye
Wikiforráslogo.PNG
A témához kapcsolódó forrásszöveg a Wikiforrásban:
A Magyar Köztársaság Alkotmánya