Popovics Sándor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Popovics Sándor
1907-ben
1907-ben
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1918. február 11. – október 31.
ElődWekerle Sándor
UtódKárolyi Mihály
A Magyar Nemzeti Bank 1. elnöke
Hivatali idő
1924. június 24. – 1935. január 6.
Elődnem volt
UtódImrédy Béla

Született1862. október 22.
Pest
Elhunyt1935. április 15. (72 évesen)
Budapest[1]
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártOrszágos Alkotmánypárt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Popovics Sándor témájú médiaállományokat.

Popovics Sándor, nevének írásmódja néhol Popovits (Pest, 1862. október 22.Budapest, 1935. április 15.)[2] pénzügyminiszter, felsőházi tag, belső titkos tanácsos, a Magyar Nemzeti Bank első elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (ig. 1924, t. 1926).[3]

Élete[szerkesztés]

Popovits Márk (1803–1876) legfőbb ítélőszéki bíró és debreczeni Bárány Anna[4] gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a Kegyes Tanítórendek Budapesti Főgimnáziumában végezte, majd a Budapesti Tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1883-ban avatták államtudorrá. 1884-ben került a pénzügyminisztérium elnöki osztályába mint fogalmazó-gyakornok. 1885-ben segédfogalmazó, 1887-ben miniszteri fogalmazó, 1889-ben miniszteri titkár, 1895-ben miniszteri tanácsos, 1892-ben osztálytanácsos, 1895 őszén miniszteri tanácsos, majd 1903-ban a minisztérium adminisztratív államtitkára lett. 1906–09-ben Pozsony országgyűlési képviselője volt alkotmánypárti programmal, majd 1909-től 1918-ig az Osztrák–Magyar Bank főkormányzója volt. 1918. február 11-től október 31-ig a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere volt.

1920-ban a Neuillyben folyó béketárgyalásokon mint pénzügyi szakértő volt jelen a magyar békedelegáció tagjaként. 1921-ben megválasztották az Állami Jegyintézet elnökének, 1922-ben pedig az Országos Pénzügyi Tanács ügyvezető alelnöke lett. 1924-ben létrehozta a Magyar Nemzeti Bankot, amelynek 1935-ig elnöke is volt. 1927-től felsőházi tag, 1933–34-ben az MTA másodelnöke volt. Elhunyt 1935. április 15-én, örök nyugalomra helyezték 1935. április 17-én délután a Kerepesi úti temetőben.

Az inflációval kapcsolatban a következőket vallotta: „Az infláció minden szaporítása, bármifelé történik is, meglevő értékeket semmisít meg, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint aminőben az ily módon létrejött alkotás a közvagyont növeli. …azok az országok kerülnek ki legelébb a bajból amelyek az inflációt legkorábban megállították”.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (34-1-96). Alkotója: Horvay János

Az I. osztályú Magyar Érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend nagykeresztese, az I. osztályú Vaskorona-rend, a Teljes elismerés arany érdemérmének tulajdonosa, a Szent István-rend kiskeresztese volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Születésének 150. évfordulójára 2012-ben 3000 forintos emlékérmét bocsátottak ki, amelyet Csikai Márta tervezett.[5]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A pénz sorsa a háborúban (Budapest, 1926)
  • A pénz értékállandósága (Budapest, 1929)
  • A társadalmi szervezkedések gazdasági hatásai (Budapest, 1931)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]