Tudományos szkepticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tudományos szkepticizmus tizennyolcadik századi gyökerekkel bíró, de a huszadik században megszerveződött mozgalom, világnézet és filozófia, melynek követői más eszmék kritikai megközelítését hirdetik a természettudomány elveire támaszkodva. A „tudományos” szkeptikusok úgy vélik, a világot csak empirikus módon megszerzett, megbízható és meggyőző bizonyítékok alapján lehet megismerni. A tudományos módszer is erre épít, ezért hívják a mozgalmat tudományos szkepticizmusnak.

A tudományos szkeptikus irodalom olyan területek állításait vizsgálja, mint például az alternatív gyógymódok, természetfeletti (állítólagos) képességek és jelenségek, kriptozoológia, összeesküvés-elméletek és egyéb olyan területek, ahol rendkívüli állításokkal szembesül az ember.[1][2]

A szkeptikus gondolkodásmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szkeptikus kifejezést ma olyan személyre is használják (főleg önmeghatározás jelleggel), aki egy adott szituációban bírálóként lép fel, gyakran a kritikai gondolkodás és a tudományos módszer elveit alkalmazva, hogy egy állítás vagy módszer helyességét megállapítsa. A szkeptikusok fontosnak tartják a tapasztalati bizonyítékokat, a szigorú logikai érvelést és racionális vitát, mert ezek kínálják a legbiztosabb módszert egy állítás érvényességének vagy megalapozatlanságának megállapítására.[3]

Érvelési hibák például az ellenfél mondandójának leegyszerűsítése vagy kiferdítése (szalmabáb érvelés), a kérdéskörök feketén-fehéren látása (áldilemma) vagy egy döntés következményeinek eltúlzása (csúszós lejtő).

Bár a szkepticizmus a tudományos módszer és a kritikai gondolkodás köré épül, de ez nem jelenti azt, hogy egy szkeptikus szükségszerűen szüntelenül alkalmazza is ezeket. Minden állítás bizonyításának kritériuma eltér; minél rendkívülibb az állítás, egy szkeptikus annál rendkívülibb bizonyítékot fog kérni. A hétköznapi állítások (pl. családi történetek) nem igényelnek bizonyítást, egy megbízhatónak tartott napilapban megjelent piacgazdasági mutatók is nagy valószínűséggel igazak, egy bulvársajtóban megjelent egészségügyi témájú cikknél viszont egy szkeptikus elvárja, hogy megbízható forrás alapján írják meg. Egy harmadik típusú találkozás meg már komolyan alátámasztandó.

Szkeptikusok által bírált területek/vélekedések például:

A köznyelvben használt általános szkeptikus (szin. „kételkedő”) jelentést és a tudományos értelemben vett szkepticizmus is jelentősen eltér egymástól. Például ha valaki magát „EU-szkeptikus”-nak mondja, akkor nem tudományos, hanem politikai beszélgetés alakul ki, ami nem vizsgálható a tudományos módszerrel. Az ember okozta globális felmelegedéssel szembe viszont ha az ember úgy jellemzi magát, hogy „szkeptikus”, akkor a tudományos szkepticizmust képviselő személlyel fog vitatkozni, mivel a klímaszkeptikus olyan állításokat fog tenni, amelyeket tudományos módszerrel felépített tudás alapján lehet megvizsgálni.

Filozófiai szkepticizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a fenti irányzat képviselőit szkeptikusként jellemezzük, ez csak egy kifejezésrövidítést jelent a „tudományos szkepticizmus” kifejezés helyett, és nem a filozófiai szkepticizmussal való tartalmi rokonságra utal, amellyel csak nagyon laza kapcsolatban áll (amennyiben nem fogad el tudományon kívüli dogmákat, tehát a tudományt kivéve minden másban kételkedik). Valójában kizárják egymást (amennyiben a „tudományos” szkepticizmus elfogadja azokat a filozófiai dogmákat, melyek minden természettudomány alapját képezik, míg a klasszikus szkepticizmus, radikalizmusságától is függő mértékben, de elutasít(hat)ja ezeket is). A tudományos szkepticizmus hívei ennélfogva általában nem hívei a klasszikus filozófiai szkepticizmusnak.

A „tudományos szkepticizmus” valójában általában egyszerűen szcientizmust takar, csak éppen az előbbi kifejezés a tevékenység negatív, a tudományon kívülinek minősülő jelenségek (pl. ezoterikus tanok, áltudományos nézetek vagy kísérletek stb.) elleni, cáfoló jellegű fellépést hangsúlyozza ki. A legközelebbi filozófiai irányzat, amely rokonítható vele, a pozitivizmus.

Fontosabb képviselői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon kétezres években a tudományos szkepticizmus egyik képviselője Härtlein Károly, de a mozgalomban részt vesz Füstöss László, Jupiter, Orosz László is, és még sokan mások is. A mozgalmat támogatja Vágó István, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Csillagászati Egyesület, a Tényeket Tisztelők Társasága és a Szabadalmi Hivatal is. Magyarországon úgy tűnik, hogy egyelőre a tudományos ismeretterjesztés és az "áltudomány" üldözése kerül előtérbe a rendezvények alkalmával; Amerikában, Ausztráliában a hasonló mozgalmak sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a szkeptikusság fogalmára, ennek a világnézetnek a következő generációkba nevelésére.

Egyes „szkeptikusok” módszeresen üldözik a csalókat és az áltudományos állítások terjesztőit. Ilyenek (voltak) James Randi, Harry Houdini, Basava Premanand vagy Penn és Teller. Sokuk eljárása indulatokat vált ki, mert véleményük mellett nemcsak erőteljesen kiállnak, de sokszor azt egyedül helyesnek is tartják, és nyíltan beszélnek olyan dolgokról amelyek másokat sértenek, mint a vallások vagy az okkult tudományok képviselőit.

Viták, kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clare Voyant (ami vélhetően egy álnév, mivel nagyon hasonlít az angol clairvoyant, „megvilágosult” szóra) Ahol a tudomány megáll c. könyvében kritikát fogalmaz meg a tudományos világnézettel szemben. A szkeptikusokat szűklátókörűséggel vádolja, azt állítja, hogy az a tudományos világnézet nem gátot szab a spritiuális megvilágosodásnak. Ha nyitottabbak lennének, el tudnák fogadni „az elme erejével való teremtést, láthatatlan entitásokkal való kommunikációt, testen kívüli utazást, földön kívüli és más dimenzióbeli láthatatlan entitások által indukált jelenségeket [stb]”. Ehelyett hárítanak, tagadnak.[4]

Carl Sagan, szkeptikus és asztrofizikus, szerint „az embernek nyitottnak kell maradnia, de nem annyira nyitottnak, hogy kiessen az agya”. Másrészt azok, akik nem fogadják el valaminek a lehetőségét pusztán mert nem bizonyították még őket tudományos módszerrel, lépten-nyomon jelen vannak a tudományos kutatásban.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gardner, Martin. Fads and Fallacies in the Name of Science. Dover (1957). ISBN 0-486-20394-8 
  2. Skeptics Dictionary Alphabetical Index: Abracadabra to Zombies. skepdic.com. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
  3. Steven Novella: Skeptic – that name again. (Hozzáférés: 2014. május 25.)
  4. Clare Voyant. Ahol megállt a tudomány 
  5. Carl Sagan. Korok és démonok. ISBN 978 963 379 104 3 

Külső linkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]