Szkepticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szkepticizmus (a görög „σκέπτεσθαι”, szkepteszthai szóból, melynek jelentése körbenézni, megfontolni) szónak több, egymással rokon jelentése van:

  • a köznyelvi használat szerint a hitetlenkedés, kételkedés szinonímája
  • filozófiai szkepticizmus – filozófiai irányzat, amely kritikusan vizsgálja, hogy az érzékek által közvetített valóság és a szerzett tudás mennyiben feleltethető meg a valóságnak, illetve ismerheti-e bárki a tökéletes igazságot;
  • tudományos szkepticizmus – tudományos vagy gyakorlati állásfoglalás, amelyben valaki az olyan állítások valóságosságát kérdőjelezi meg, amelyeket nem igazol a tudományos módszer.

Köznyelvi értelemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • kételkedő hozzáállás általában, vagy valamilyen meghatározott jelenséggel kapcsolatban
  • elv, amely szerint a valódi tudás bizonytalan
  • a szisztematikus kételkedés módszere[1]

Filozófiai szkepticizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filozófiai szkepticizmus az ókori görög filozófiában gyökeredzik. A görög szkeptikusok bírálták a sztoikusokat, dogmatizmussal vádolták őket. A szkeptikusok számára a logikán alapuló vita elfogadhatatlan volt, mivel maga is olyan prepozíciókra épült, amelyek nem mondhatóak hamisnak vagy igaznak további prepozíciókra való építés nélkül. Ezenkívül azt is állították, hogy két prepozíció nem építhet egymásra, mivel ezzel egy ördögi kört hoznának létre. A szkeptikusok ezért a logikát megbízhatatlan eszköznek tekintették, ami épp annyi problémát okoz, mint amit állítása szerint megoldott. Az igazság ennek ellenére nem szükségszerűen elérhetetlen, sokkal inkább egy olyan képzet, ami nem létezik tiszta formájában. Bár a szkeptikusokat vádolták azzal, hogy megtagadják az igazság létezésének lehetőségét, úgy tűnik, valójában csak egy kritikai iskola volt, ami azt állította, hogy a filozófusok még nem találtak rá az igazságra.

A filozófiai szkepticizmus különválasztható mérsékelt és radikális ágakra. A mérsékelt szkepticizmus kételkedés a világ érzékelésének módjéban, a dolgok tulajdonságaiban; alapkérdése: „tényleg olyan-e a világ, amilyennek érzékeljük és elgondoljuk?”. A radikális szkepticizmus - részben az előző kérdések által felvetett megfontolásokból kiindulva - magát a létezést is megkérdőjelezi, alapkérdése: „létezik-e egyáltalán a világ, léteznek-e az érzékszervek által észlelt dolgok?”. Az ókorban már mindkét irányzatnak voltak képviselői; középkori szerzőknél azonban Descartes színre lépéséig csak erősen mérsékelt szkepticizmus érhető tetten a forrásokban. A modern filozófiai szkepticizmus gyakori érvei és problémái az álomargumentum és az „agyak a tartályban” problémakör.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]