UFO

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Azonosítatlan repülő tárgy („rakéta”) Guldsmedshyttan (Svédország) felett, 1946. július 9-én. Elképzelhető, hogy a Föld felső légkörébe belépett meteoroid volt
Ufók Nürnberg felett, 1561. április 14-én. Hans Glaser fametszete. Elképzelhető, hogy a metszet napkutyákat ábrázol
UFO leszállópálya, Cachi, Argentína

Az UFO (angol betűszó: Unidentified Flying Object, magyar jelentése: „azonosítatlan repülő tárgy”, a köznyelvben egyszerűen ufó) olyan repülő objektum, melyet nem azonosítottak. Az ufóészlelések nagy része valamilyen meteorológiai vagy optikai jelenségre vagy repülőeszközre vezethető vissza, néhány esetben viszont felmerül, hogy az észlelt jelenség oka jelen tudásunkkal nem magyarázható.

A jelenség általában nagy érdeklődést kelt, ezért gyakran visszaélnek az ezzel járó nagy nyilvánossággal, így sokan bizalmatlanul kezelik az olyan bejelentéseket, amelyeket egy ember vagy kis csoport (laikus) tett, és tárgyi bizonyítékok (fényképek vagy filmfelvételek) nem elérhetőek.

A kifejezést eredetileg a katonai repülésben alkalmazták, ahol ezt minden olyan tárgyra értették, aminek még nem volt tisztázva az eredete (lehetett ellenséges repülőgép, polgári gép, meteorológiai ballon vagy bármi egyéb). Később a köznyelvben ennek egy szűkebb, eltorzított értelme honosodott meg; szinte kizárólag idegen lényt vagy űrhajót („repülő csészealjat”) értenek alatta. Az ufókutatásnak van egy nagy valószínűség szerint hiedelmi, vagy félreértéseken alapuló ága, amit elsősorban amatőrök végeznek, tudományos ufókutatás azonban egyelőre nincsen, mert ahhoz kísérletileg ellenőrizhető, megismételhető feltételekre volna szükség, amit a jelenségkör magától értetődően nem tud produkálni. Az idegen lények létezését először a tudományos-fantasztikus irodalom (sci-fi) vetette fel, bár a népek mondavilága tele van nem emberi lényekkel (istenek, félistenek, szörnyek, tündérek, manók).

Az ufókutatásról általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a légkörben valóban előfordulnak a tudomány által még kellően meg nem magyarázott jelenségek (például a gömbvillám), és az egymással szemben álló országok (főleg a Szovjetunió és az USA) légi úton is megpróbálták kikémlelni a másik helyzetét, és emiatt felderítő repülőgépeket küldtek egymás légterébe (a leghíresebb a Szovjetunió felett lelőtt amerikai U–2 kémrepülő esete), amelyeket nem mindig sikerült beazonosítani, ezért maguk a kormányok is felállítottak olyan munkacsoportokat, amelyek az azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos észleléseket elemezték. Ez aztán újabb tápot adott azoknak a civileknek és ufókat kutató szervezeteknek, akik, illetve amelyek földönkívüli lények földi jelenlétéről értekeztek. A legtipikusabb példa erre az ún. roswelli eset (1947), amelynek már hatalmas, többé-kevésbé szakmai irodalma van.

2011-ben eddig titkos dokumentumokat tett fel honlapjára az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda, köztük az 1947-es új-mexikói ufóészlelés feljegyzéseiről is. Az FBI ugyanakkor elhatárolódik a jelentések valóságtartalmától.[1][2]

A nemzetközi ufókutatásokat kezdetben főként állami támogatásból, mára főként magánszemélyek adományaiból finanszírozzák. A tény az, hogy az elméletre mindeddig egyetlen konkrét bizonyítékot (tárgyat, vagy akár hiteles fényképfelvételt) sem sikerült találni.

Az 1940-es évektől az 1970-es évekig az USAF (Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje) is pénzelt egy kutatást, amelynek vezetője Joseph Allen Hynek professzor volt. Project Sign (1947-1949), Project Grudge (1949-1952), és végül a Project Blue Book (1952-1969). Hynek, miután elhagyta a légierőt, egyetemen tanított és egyesek szerint pálfordulásként, létrehozta a CUFOS (Center for UFO Studies) nevű szervezetet. A professzor kb. 20 éves munkájáról több könyvet is kiadott [3], amelyekben nem foglal állást egyértelműen egyetlen elmélet mellett sem. „Teljes mértékben lehetségesnek tartom – mondta ő – hogy létezik olyan technológia, mely úgy fizikai, mint pszichikai, anyagi és szellemi. Vannak a Napnál több millió évvel idősebb csillagok. Mi a Kitty Hawktól kb. 70 év alatt eljutottunk a Holdra, de lehetséges, hogy egy egymillió éves civilizáció tudhat olyan dolgokat, amelyeket mi nem. … Feltételezem, hogy létezik egy olyan technológia, amely képes uralni úgy az anyagot, mint a szellemet. A szellemi világ, amely a mai napig annyira titokzatos számunkra, lehet, hogy csak egy szokványos része egy fejlett technológiának.”[4]

A polgári fenntartású MUFON (Mutual UFO Network, kb. „Kölcsönös Ufóhálózat”) adatbázisába bárki bejelenthet ufóészlelést.[5]. Indulása óta az adatbázis megtelítődött bejelentésekkel. A kereső maximális 50 megjeleníthető maximumát például egy 2014. június 4. és június 6. közötti keresés is eléri (még akkor is, ha csak az Egyesült Államokból bejelentett esetekre korlátozzuk a keresést).[6]

Ufóészlelések típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A J. Allen Hynek által kidolgozott típusbesorolás szerint[7]:

  • Első típusú találkozásnak minősül, amikor valaki egy jól kivehető, tőle kevesebb, mint 150 méterre lévő ismeretlen repülő tárgyat észlel.
  • Második típusú találkozásnak azt hívjuk, amikor a körülményekből ufóaktivitásra lehet következtetni. Ilyen például a rádiók megzavarodása, állatok nyugtalansága, megmagyarázhatatlan égésnyomok a talajban, paralízis.
  • Harmadik típusú találkozásról akkor beszélünk, amikor az ember észleli magát az idegen létformát.

Hynek eredeti listáját tovább bővítették az évek folyamán:

  • Negyedik típusú találkozás: Emberrablások (ufológiában „elterelés” szakszót használják).
  • Ötödik típusú találkozás: Kommunikáció az idegenekkel.
  • Hatodik típusú találkozás: Bármilyen, halálos kimenetelű találkozás.

Nevezetes ufóészlelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ufók a régmúltban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barlangfestmény az olaszországi Val Camonica helységben (kb. Kr. e. 10 000), amely egyesek szerint az ókorban a Földön járt földönkívüli űrhajósokat ábrázol
Valószínűleg az első UFO-t ábrázoló fénykép 1871-ből, a Mount Washington feletti felhőkkel és egy hosszúkás objektummal

Az ún. paleoasztronautika képviselői szerint földönkívüli lények már nagyon rég látogatják a bolygónkat, és a szent iratokban (Biblia, Védák, Rámájana, Mahábhárata, a maják szent könyve a Popol Vuh[8], Korán stb.) isten(ek) földreszállásáról szóló történetek valójában ufólátogatásokat írnak le. Az elmélet legismertebb terjesztői az amerikai Zecharia Sitchin[9] és a svájci Erich von Däniken.[10] Az utóbbi 26 könyvet írt a témáról (amelyeket 32 nyelvre fordítottak le eddig), és számos tv-műsorban és filmben szerepelt. 2002-ben kiadott könyvének a címe magáért beszél: „Az istenek űrhajósok voltak”.[11]

A nyugat-afrikai dogon törzs eredetmondája[12] szerint őseiknek a Szíriusz csillagról érkezett hüllőszerű lények, a nommók adták át a bölcsességet. A dogonok mondáiban az az egyik érdekesség, hogy olyan információkat jelenítenek meg művészetükben, mutatnak be ősi hagyományaikban a Szíriuszról (és annak kísérőjéről), amit a tudósok csak jóval később fedeztek fel.

Vannak viszont olyan pontok, ahol a dogon művészet és a csillagászati tények nincsenek összhangban. Azok a homokrajzok, amelyeket a Sziriusz megünneplésekor tartandó rituálén rajzolnak, gyakran megjelenítenek egy harmadik napot, bár gravitációs számítások ezt a lehetőséget kizárják. A körpályákat továbbá tojás alakúnak ábrázolják, ami nem tényszerű. A csillagokat is előszeretettel teszik a röppályájukon kívülre, és oda nem illő ábrázolásokat is beleillesztenek a tojás alakú homokrajzba. Az sem elképzelhetetlen, hogy a XX. századi utazók adták át a dogonoknak ezt a tudást, amikor a Szíriuszt már ismerték.[13]

Ufók a középkortól a II. világháborúig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1917. október 13-án történt hatodik fátimai jelenést, a napcsodát, egyes szerzők ufójelenségnek tartják,[14] és ebből a szemszögből próbálják megmagyarázni.[15]

A két világháború között a közvélemény még tényként kezelte, hogy a Naprendszerben a Földön kívül más bolygók is lakottak lehetnek (elsősorban a Mars), ám a csillagászat, később az űrkutatás fejlődése hamarosan rácáfolt ezekre a feltevésekre. Érdekes momentum a 1930-as években H. G. Wells Világok harca c. sci-fi regényének rádiójátéka, amelynek során emberek ezrei hitték el a kitalált, de valóságszerűen tálalt történetet, és menekültek el otthonaikból az USA-ban.

Az ufók iránti érdeklődésnek a második világháború során és után végrehajtott katonai és később űrtechnikai kísérletek adtak lendületet, sokan ugyanis a fegyverkezési versenyben részt vevő országok kutatói által végzett kísérleteket ufók megnyilvánulásainak vélték.

Ufók a II. világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. világháborút követően az ufótörténetek megszaporodtak. Ez annak is köszönhető, hogy mind a repülés, mind az észlelőrendszerek rohamos fejlődésnek indultak, és a légi közlekedés is egyre elterjedtebb lett. Az is közre játszhatott, hogy a kialakult hidegháború során a felek mindenre kiterjedő dezinformációs kampányba kezdtek, így egy-egy elfogott ufóról szóló történet rémületet kelthetett a másik oldalban.[16]

A 19-es repülőraj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy navigációs és bombázási gyakorlat közben, 1945. december 5-én eltűnt az amerikai légierő 19. repülőraja. A pilóták Fort Lauderdale-ben szálltak fel, és a terv szerinti feladatot elvégezték. A küldetésükről visszatérve viszont komplikációk adódtak: a rádiókapcsolat akadozott, a vadászgépek távirányítói elromlottak, a pilóták nem tudtak navigálni.[17] Az előírásoknak megfelelően mindent rögzítettek a művelet alatt.[18]. Megerősödött az a gyanú, hogy a pilóták eltévedtek, az üzemanyag kifogyása miatt vélhetően kényszerleszállást próbáltak végrehajtani. Bár Charles Carroll Taylor, a 19-es repülőraj vezetője tapasztalt pilóta volt, ez volt az első bevetése Ford Lauderdale-ből, így elképzelhető, hogy nem ismerte ki magát ebben a környezetben. Az osztagának többi pilótája újonc volt.[17]

Ez az incidens óta tulajdonítanak ma a Bermuda-háromszögnek valamilyen misztikus erőt[19], bár az objektív vizsgálatok kimutatták, hogy arányaiban itt nem történik több visszaság, mint a világ bármely pontján.[20]

A roswelli eset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Roswell közelében történt incidens az ufó folklór egyik legismertebb története. Az eset akkoriban nagy nyilvánosságot kapott, bár a nyolcvanas évekig feledésbe merült még az ufóhívők közt is.[21] A baleset tanúvallomásai és az azzal kapcsolatban megjelent irodalom alakította ki a „szürkék”-nek nevezett, repülő csészealjakon közlekedő idegen lények mítoszát.[22]

1947. július elején az Új-Mexikó állambeli Roswell közelében baleset történt. A helyszínre kisiető „Mac” Brazel nevű farmer furcsa, fénylő, általa ismeretlen roncsokat talált. Mivel már korábban is hallott történeteket repülő csészealjakról, a roncsokat Bazel egyből lezuhant repülő csészealjként jelentette a helyi seriffnek. A Roswelli Légibázison (Roswell Army Airfield – RAAF) egy Jesse Marcel nevű őrnagy tudtára is jutott az eset.[21] Július 8-án a Roswelli Légibázis megerősítette, hogy a lezuhant tárgy egy repülő csészealj, bár a hivatalos álláspontot még aznap helyesbítették: a talált roncsok egy meteorológiai léggömb maradványai.[22] Összehívtak egy sajtótájékoztatót, ahol bemutatták a megsemmisült léggömb maradványait.

Az eset szinte teljesen feledésbe merült, amíg 1980-ban a National Enquirer nem közölt egy interjút Jesse Marcellel (a kérdező Stanton T. Friedman ufókutató volt). Marcel nem a hivatalos álláspontot védte, hanem arról beszélt, hogy Roswellnél tényleg egy idegen űrhajó maradványait látta, és a hivatalos álláspontot fedőtörténetnek tartotta. Az amerikai kormányt hazugsággal vádolta, és elmondta, a sajtótájékoztatón bemutatott léggömb-maradványok nem az ő földjéről származtak, az idegen űrhajó roncsait az előtt elszállították. Az interjú után Roswell ismét beszédtéma lett az egész világon.[23]

Az interjút követően újabb szemtanúk jelentek meg, hogy megerősítsék Marcel elméletét. Az új tanúvallomások alapján 1980-ban könyvet adtak ki The Roswell Incident címen. A könyv bírálói szerint új bizonyítékot senki nem tudott felmutatni, a könyv spekulációkkal van tele.[21] 1989-ben a Roswell iránti érdeklődés új lendületet kapott, amikor az Unsolved Mysteries (Megoldatlan rejtélyek) c. sorozat a könyv alapján bemutatta a roswelli baleset elképzelt lefolyását.

A sorozat leadása után egy Glenn Dennis nevű, a Roswelli Légibázissal üzleti kapcsolatban lévő temetkezési vállalkozó színre nem lépett, és elmesélte a saját történetét. Azt állította, hogy a baleset napján szokatlanul sok gyermekkoporsót kellett volna szállítania a légibázisra, de a kérést nem tudta teljesíteni, mivel nem volt annyi raktáron. Dennis szerint furcsa, hogy egy katonai légibázis nagy mennyiségű gyermekkoporsót rendel. Szerinte ez bizonyíték, hogy kis méretű, idegen űrlények holttesteit akarta a kormány eltüntetni. Története még több mellékszállal járult hozzá az incidens körüli találgatásokhoz: beszélt fenyegetőző, vörös hajú tábornokról; kórházba saját lábán belépő, nagy fejű alacsony lényről; és egy, megmagyarázhatatlan körülmények közt eltűnő ápolónőről. Bár bizonyítható, hogy a Roswelli Légibázis történetében ezek a körülmények jelen voltak, az ufóincidenshez valójában semmi közük nincs. Vörös hajú ezredes 1956-ban vette fel a szolgálatot a légibázison, Lee Ferrellnek hívták. A nagy fejű, kórházba saját lábán belépő „lény” vélhetően az 1959-ban súlyos fejsérülést szenvedő Dan Fulgham kapitány volt, akinek a sérülés miatt felduzzadt a feje. Szó esett egy Lee Ferrellt kísérő fekete bőrű őrmesterről is, de az ufóincidenshez neki semmi köze nem lehet, mivel a faji integráció 1949-ben kezdődött csak el.[21]

1994-ben újabb fordulat következett be: az amerikai kormány beismerte, hogy a '47-es hivatalos álláspont hazugság. Nem egy meteorológiai léggömb zuhant le, és testek is voltak. A roncsok egy ún. Mogul-projekt keretein belül tesztelt high-tech katonai felderítő balloné. Ennek a katonai léggömbnek az a feladata, hogy a sztratoszférában végbemenő légköri folyamatokat figyelje, és szovjet nukleáris aktivitásra utaló jeleket keressen. Az idegennek vélt holttestek pedig egy másik projektben használt kísérleti bábúk voltak.[22] Az eredeti álláspont azért nem tükrözte a valóságot, mert a Mogul-projekt akkoriban szigorúan titkos volt.[24]

Jesse Marcel volt a baleset utolsó élő szemtanúja, 2013. augusztus 28-án halt meg.[25]

A balesetnek köszönhetően Roswell az ufóhívők turistaparadicsoma lett. A roswelli eset után érdeklődök ellátogathatnak a Roswelli Ufómúzeumba[26] vagy részt vehetnek az évente megrendezésre kerülő ufófesztiválon[27].

Travis Walton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975. november 5-én történt az az eset, ami a mai napig sok spekuláció és vita tárgya. Egy hét főből álló favágó-csapat furgonjukkal hazafelé menet egy erős fényre lett figyelmes. A csapat egyik tagja, Travis Walton kiszállt az autóból, és megközelítette a fényt. Állítólag ekkor egy villám csapódott ki a tárgyból, ami méterekkel odébb repítette Waltont. Társai ekkor bepánikoltak és elhajtottak. Mike Rogers (Walton barátja és a csapat főnöke) leírása szerint nem sokkal később az űrhajó felemelkedett, majd eltűnt. Később visszatértek az incidens helyszínére, de Waltont már nem találták meg. Másnap reggel a hatóságokkal karöltve átfogó keresést indítottak, mindhiába. Az ügy ekkor már bejárta az országos médiát. Mivel a hatóságok hitetlenül fogadták az idegen űrhajóról szóló beszámolókat, hazugságvizsgálat alá vetették a Rogers-csapat tagjait. Az eredmények pozitívak lettek, tehát Rogers-ék vallomásai autentikusak. Az eset kapcsán 12 másik tesztet rendeltek el. Az eredményekről a mai napig vitáznak.[28]

Travis Walton öt nap elteltével került elő, zavarodottan és önkívületi állapotban. Állításai szerint az idegenek elrabolták, és kísérleteket hajtottak végre rajta. A lényeket nem az archetipikus „szürkék”-ként írja le, Walton elrablóinak nagy szemekkel és pupillákkal rendelkeztek.[28]

Phillip J. Klass azon az állásponton van, hogy a történet egy jól kidolgozott átverés. Véleményét egyrészt a tanúvallomások közti ellentmondásokra építi, de rámutat arra is, hogy a vizsgálat során az az érintettek reakciói érthetetlenek voltak, Walton anyját például napokig nem is értesítették, és több családfő is gyanúsan gyorsan hajlandó volt feladni a kutatást.[29]

Az esetről Walton könyvet írt, Fire in the Sky (Égi tűz) címmel. 1993-ban azonos címen meg is filmesítették.

Ufóészlelések napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Richard Hall ufológus szerint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat nem személyszállító repülőgépekkel, hanem antigravitációs repülő csészaaljakkal vitték véghez. Hall szerint a médiában bemutatott képsorokat manipulálták, amit egy manipulálatlan VHS felvétellel bizonyítani is tud. Állítása szerint a videófelvételből tisztán lehet látni, hogy egy fényes repülő csészealj szállt bele az ikertoronyba.[30][31]
  • 2006. november 7-én a chicagói O’Hare nemzetközi repülőtér felett észleltek korong vagy csészealj alakú repülő tárgyakat.[32]
  • 2014. április 3-án ausztrál tévések forgatás közben filmeztek ufókat az új-zélandi Queenstown városa területén. A repülő objektumokat a technikusok vágás közben vették észre és elmondásuk szerint nem lehetnek madarak,mert ekkora távolságot ilyen rövid időn belül nem képesek megtenni. Az objektumok sebességét 4000 km/h-ra becsülték.[33] A felvételt május 11-én publikálták egy videómegosztó portálon[34], ahol már közel 100.000 megtekintésnek örvend.

Az ufókutatás története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Televízióban a 80-as évek végén, a 90-es évek elején nagy népszerűségnek örvendett a Déri János vezetésével, az ufókkal, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, sci-fi-vel foglalkozó Nulladik Típusú Találkozások című műsor, ami népszerűvé tette a témát. Számos amatőr kutatóközpont, egyesület és klub jött létre, amik találkozókat, szimpóziumokat tartottak, és ekkoriban több ufómagazin is alakult.

Ufóészlelések Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es évektől kezdve hazánkban is egyre több ufóbejelentés történt. 2009 októberében nagy sajtó visszhangot váltottak ki a pécsi légtérben észlelt azonosítatlan repülő tárgyak. A Magyar Repülőszövetség alelnöke és több szemtanú gömb alakú, hat vagy hét darab narancssárga azonosítatlan légi járművet látott október 10-én, szombaton 21 óra körül Pécs légtere fölött. A járművek a repülési szakember szerint gyorsan haladtak, mintegy négy perc alatt tűntek el a horizonton, és egyenletes sebességgel haladtak a felhőplafon alatt, maximum 1000 –1500 méteres magasságban.

Később több szemtanú beszámolt a jelenségről, mely nagy érdeklődést keltett a magyar sajtóban. A Blikk, a Bors, a Story sztármagazin, a 168 Óra és az MTI is írt róla, de foglalkozott az üggyel a Fókusz, a Reggeli című tévéműsor és hírt adott róla a MTV Híradó is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://vault.fbi.gov/hottel_guy/Guy%20Hottel%20Part%201%20of%201/view
  2. http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-426278
  3. Joseph Allen Hynek: The Edge of Reality: A Progress Report on Unidentified Flying Objects, NTC/Contemporary Publishing, 1976. január ISBN 978-0-8092-8150-3
  4. Joseph Allen Hynek: The UFO Experience: A Scientific Inquiry, Marlowe & Company, reprint kiadás: 1998. december, ISBN 978-1-56924-782-2
  5. MUFON adatbázisa (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  6. Konkrét kereséseket nem lehet linkelni, a keresést manuálisan lehet reprodukálni.
  7. [Hynek, J. Allen. The UFO Experience, A Scientific Study. Henry Regnery Company. ASIN B000O3M8WG "
  8. Részlet a Popol Vuhból: „Emberek jöttek a csillagokból, akik mindent tudtak, és megvizsgálták az ég négy sarkát és a Föld gömbölyű felületét.”
  9. Zecharia Sitchin: The Lost Book of Enki: Memoirs and Prophecies of an Extraterrestrial god. Bear & Company, 2002. ISBN 1-59143-037-2
  10. Erich von Däniken honlapja
  11. Erich von Däniken: The Gods Were Astronauts: Evidence of the True Identities of the Old 'Gods', Vega Books, London, 2002, ISBN 978-1-84333-625-9
  12. Guman István: Dogon mitológia és csillagászat. Mundus, 2006. ISBN 963-9501-48-4
  13. "Nova"(5. évad, 9. epizód): [The Case of Ancient Astronauts, első vetítés: 1978. március 8. PBS.
  14. Joaquim Fernandes és Fina d' Armada: Heavenly Lights: The Apparitions of Fátima and the UFO Phenomenon
  15. www.bibleandufos.com
  16. George W. Ball: Diplomacy for a Crowded World. Boston–Toronto: Little, Brown & Co., 1976. 56. o
  17. ^ a b Az Egyesült Államok Haditengerészetének jelentése: The Loss Of Flight 19 (angol nyelven) (dokumentum). (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  18. Board of Investigation into Five Missing TMB Airplanes and One PBM Airplane Convened by Naval Air Advanced Training Command, NAS Jacksonville, Florida, 7. December 1945, and Related Correspondence, Washington D.C. U.S. Navy, 1946
  19. The Myster of Flight 19 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 5.)
  20. Kusche, Larry. The Bermuda Triangle Mystery – Solved. Prometheus Books (1975) 
  21. ^ a b c d Brian Dunning: Aliens in Roswell (angol nyelven). Skeptoid podcast. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  22. ^ a b c Tóta W. Árpád: Roswell: a Szürkék evangéliuma. index.hu. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  23. Gildenberg, B.D. (2003.). „A Roswell Requiem”. Skeptic 10 (1), 60–73. o. ISSN 1063-9330.  
  24. James McAndrew hadnagy: Project Mogul. The Roswell Files. (Hozzáférés: 2014. június 17.)
  25. Meghalt a roswelli incidens utolsó szemtanúja, Jesse Marcel. hir.ma. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  26. Roswelli Ufómúzeum hivatalos honlapja
  27. Az ufófesztivál hivatalos honlapja
  28. ^ a b The Travis Walton UFO Abduction Case (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 5.)
  29. Klass, Phillip J. (1976. 6). „Walton Abduction Cover-up Revealed”. UFO Investigator.   A webes változat itt érhető el
  30. Four US Black Ops in 9/11. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  31. Hogy az északi vagy déli toronyra gondolt, a szövegkörnyezetből nem lehet kideríteni.
  32. Orlega, Xavier: The Chicago O’Hare UFO Incident: 7 Years Later, Still No Answers (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 5.)
  33. UFO Sightings: Australian TV Production Crew Captures on Film Two UFOs in Queenstown, New Zealand [WATCH VIDEO] (angol nyelven)
  34. Amazing UFO's in the skies of New Zealand (angol nyelven) (videó). (Hozzáférés: 2014. június 5.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz UFO témájú médiaállományokat.