Felhő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cumulus felhő

A felhő a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd.

Képződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galyatető a felhőtenger fölött, a Kékesről fényképezve
Orografikus felhő képződése hegycsúcs fölött

Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a fény útjában jól látható akadályt képeznek. Felhők akkor keletkezhetnek, ha a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, és megindul a kicsapódás (kondenzáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs illetve jégképző magvak szükségesek. A feláramlásnak négy oka lehet:

  1. a talaj felmelegedése,
  2. orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti),
  3. a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia),
  4. időjárási frontok

A felhőelemek esési sebessége a felhőben:


 v = \frac{2g}{9\eta} \left (\rho_g - \rho \right ) r^2

ahol

v : esési sebesség

g : nehézségi gyorsulás

\eta : viszkozitás

\rho_g : a cseppek sűrűsége

\rho : a levegő sűrűsége

r : a cseppek sugara

Mivel az r nagyon kicsiny, a v esési sebesség is kicsi lesz. Még a nagyobb sugarú cseppek esetén is az a helyzet, hogy a felhőben jelen lévő feláramlás miatt csak akkor hullanak ki, ha csapadékelemmé tudnak növekedni.

Osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhők osztályozása magasságuk és kiterjedésük alapján.

A meteorológia 10 felhőfajt különböztet meg, de ezen kívül sok speciális felhőt ismerünk (például: kondenzcsíkok, éjszakai világító felhők). A felhők tipizálásánál vizsgálják a felhők méretét, alakját, szerkezetét, textúráját, fényhatását, színét, a felhőalap magasságát.

Anyaguk szerinti osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyaguk szerint megkülönböztetünk:

  • vízfelhőket,
  • jégfelhőket,
  • vegyes halmazállapotú felhőket

A vízfelhők sűrűek és sötétek, jellemző sajátosságuk a bennük lévő vízcseppek nagysága és az adott térfogatban lévő száma. A cseppek sugara 0,005-0,05 mm között változhat, számuk köbcentiméterenként száztól több ezerig terjed.

A jégfelhők ritkás, finom szerkezetű, világos képződmények, a napfényt alig tompítják. A bennük lévő jégkristályok jóval nagyobbak, mint a vízfelhőben lévő cseppek, számuk köbcentiméterenként mindössze egy.

A vegyes halmazállapotú felhőkben vízcseppek, túlhűlt cseppek, jégkristályok és amorf jég található. A vegyes halmazállapotú felhők mindig sötétek, sűrűek, a cseppek és a kristályok száma a fejlődési fázistól függ.

Magasság szerinti osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magasság tekintetében az alábbi négy csoportra osztják a felhőket (zárójelben a mérsékelt övi átlagos előfordulási magasságuk olvasható):

  • Magas szintű felhők (6–13 km)
  • Közepes szintű felhők (2–6 km)
  • Alacsony szintű felhők (talajfelszín és 2 km között)
  • Függőleges felépítésű felhők, amelyeknek alapja 2 km alatti, teteje pedig 10–12 km-en is lehet.

A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van.

A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek általában jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből, az alacsony szintűek döntően vízcseppekből állnak.

Az éjszakai világító felhők (vagy poláris mezoszférikus felhők) a legnagyobb magasságban megfigyelt felhők[1], amelyek a mezoszférában helyezkednek el 76 és 85 kilométeres magasságban.

Alak szerinti osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárazföld felett felmelegedett levegő feláramlása révén keletkezett felhők

A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. A lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, a gyors felszálló mozgás gomolyfelhőket hoz létre. Három fő felhőformát különböztetünk meg:

  • a réteges jellegű felhők vízszintes kiterjedése a függőleges kiterjedéshez képest nagy
  • a gomolyos jellegű felhők függőleges kiterjedése a vízszinteshez képest nagy
  • a vastag rétegek kiterjedése mindkét irányban nagy

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz tartalmazza. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz. Latin szavakat használnak a megjelenés és a felhőalap magasságának leírására.

Ezt az osztályozást Luke Howard angol kémikus készítette 1803-ban. A használt szavak:

  • cirrus, jelentése: hajtincs
  • stratus, jelentése: réteges
  • cumulus, jelentése: rakás
  • nimbus, jelentése: eső
Felhőfajok
Latin név Rövidítés Magyar név Szint
Cirrus
Ci
pehelyfelhő
magas
Cirrocumulus
Cc
bárányfelhő
magas
Cirrostratus
Cs
fátyolfelhő
magas
Altocumulus
Ac
párnafelhő
középmagas
Altostratus
As
lepelfelhő
középmagas
Stratocumulus
Sc
gomolyos rétegfelhő
alacsony
Stratus
St
rétegfelhő
alacsony
Cumulus
Cu
gomolyfelhő
alacsony
Nimbostratus
Ns
esőrétegfelhő
több szintet átfog
Cumulonimbus
Cb
zivatarfelhő
több szintet átfog

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Simons, Paul. „Mysterious noctilucent clouds span the heavens”, TimesOnline (Hozzáférés ideje: 2008. október 6.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rákóczi Ferenc: Életterünk a légkör, Mundus kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963 8033 48 7, p. 56., 58.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felhő témájú médiaállományokat.