Hőmérséklet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hőmérséklet az anyagok egyik fizikai jellemzője, állapothatározó. Változása szorosan összefügg az anyag más makroszkopikus tulajdonságainak változásával. E jellemzőt az ember elsősorban tapintás útján, a hőérzettel észleli, másodsorban hőmérő segítségével. A hőtan, más néven termodinamika tudományának egyik alapfogalma.

A hőmérséklet az intenzív mennyiségek közé tartozik, tehát nem additív, két test között hőáramlással kiegyenlítődésre törekszik. A hőmérőben található folyadék (higany, alkohol) a hőmérséklet változásai miatt halad fel, le.

Fizikai szempontból a hőmérséklet az anyagot felépítő részecskék átlagos mozgási energiájával kapcsolatos mennyiség. A részecskék egy szabadsági fokra (például egy kitüntetett irányú mozgásra) jutó mozgási energiájának hosszabb időtávon mért átlaga T hőmérsékleten kT, ahol k a Boltzmann-állandó. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a hőmérséklet egy olyan fizikai mennyiség, amit per definitionem arányosnak választottak az anyagrészecskék kinetikus energiájával, és a k arányossági tényező, a Boltzmann-állandó, a választott skáláink miatt lesz 1,380 6505(24) ·10‒23 joule/kelvin értékű. Látszik, hogy a hőmérséklet statisztikus fogalom, ilyen szempontú leírása a statisztikus fizika témakörébe tartozik.

Egy alfa hélix fehérje molekula hőrezgése. Az atomok léggömbszerűen pattognak.

Mérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hőmérők hőmérséklet mértékét fokokban adják meg, de több mértékegysége létezik, melyek kifejlesztőik nevével azonosak.

Kelvin-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezetője William Thomson Kelvin.

A hőmérsékletnek létezik minimum értéke, ami a kinetikus energiával való arányosság folyománya. Ezt nevezzük abszolút nulla foknak, ez az SI mértékegységrendszerben elfogadott Kelvin skála nulla pontja.

Ezen – úgynevezett abszolút hőmérsékleti skála – jele a T. Egységének ugyanakkorát választottak, mint a Celsius-skála egy foka. Mértékegysége: K (kelvin).

Másik meghatározással egy kelvin (K) a víz hármaspontja termodinamikai hőmérsékletének 1 \over 273,15-szorosa.

Celsius-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezetője Anders Celsius.

A legelterjedtebb hőmérsékleti skála a közéletben, az európai kontinensen.

Jele: t. Ezen a skálán légköri nyomás mellett az olvadó jég hőmérséklete jelenti a 0 ° értéket, a forrásban levő víz hőmérséklete pedig a 100 °. Egysége tehát ennek az intervallumnak az 1 \over 100-ad része. Mértékegysége: °C (Celsius-fok).

Fahrenheit-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezetője Daniel Gabriel Fahrenheit.

Az 1700-as évektől széles körben használják, napjainkban főképp az amerikai kontinensen.

A Fahrenheit-skála nullapontja az általa kísérleti úton előállított legjobban lehűlő sós oldat fagyáspontja, a másik alappontja az emberi test hőmérséklete volt, mely hőtartományt az oszthatóság kedvéért 96 egységre bontotta (így a víz fagyáspontja épp 32 °F). Mértékegysége: °F (Fahrenheit-fok)

Rankine-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezetője William John Macquorn Rankine.

A ritkán használt Rankine-skála ugyanakkora egységeket használ, mint a Fahrenheit, de a nullpontja az abszolút nullánál van. Mértékegysége: °R (rankine-fok)

Réaumur-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezetője René Antoine Ferchault de Réaumur.

A Réaumur-skálának már csak történeti jelentősége van. Az alkotója a víz fagyáspontját adta meg nulla foknak, míg a forráspontját 80 foknak. Az egység nevét René Antoine Ferhault de Réaumur francia természettudós tiszteletére választották. [megj 1]

A hőmérséklet átszámítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fahrenheit = [(X-32) \times 5] \over 9 °C

X Kelvin = X – 273,15 °C

Celsius-fok: X\;^\circ\!C = {(X\times 9)\over 5}+32 \;^\circ\!F

Hideg-meleg fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hideg és meleg a tudományban a környezethez viszonyított hőmérsékletet jelenti. Tehát hideg az az anyag, ami a környezetének hőmérsékletét csökkenti, míg a meleg dolgok a környezetük hőmérsékletét emelik.

A fiziológia szempontjából a természetes hőszabályzás által fenntartott normális testhőmérsékletet nevezik "meleg"-nek, vagyis ami ideális az adott melegvérű (homeoterm) élőlény életműködéseihez. Azt a jelenséget, amikor a szervezet képtelen az állandó testhőmérséklet fenntartására, és az jelentősen a normális érték fölé emelkedik hipertermiának nevezik. Ennek ellentéte a testhő normális érték alá történő csökkenése, a hipotermia.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Réaumur 1683. február 28-án született La Rochelle-ben. Fizikával, állattannal és növénytannal foglalkozott, és ezekről az igen eltérő szakterületekről számos elméleti tanulmányt publikált. Elméleti munkássága mellett fontos gyakorlati találmányai is voltak.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a hőmérséklet címszóra a Wikiszótárban!