Számtani közép
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Számtani vagy aritmetikai középértéken
darab szám átlagát, azaz a számok összegének
-ed részét értjük. A számtani közepet általában
betűvel jelöljük:

Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A számtani középre vonatkozó alaptétel
Tétel: Ha a,b,c valós számok, és b=A(a,c), vagyis b az a és c számok számtani közepe, akkor b-a = c-b = (c-a)/2. Szemléletesen ez azt jelenti, hogy b az a és a c számoktól egyenlő távolságra (vagyis „középen”) helyezkedik el a számegyenesen. Valóban, hiszen ha b=(a+c)/2, akkor b-a = (a+c)/2-a =(a+c-2a)/2 = (c-a)/2 és c-b = c-(a+c)/2 = (2c-a-c)/2 = (c-a)/2.
Adott
valós számok számtani középértéke nem lehet kisebb, mint a számok legkisebbike, és nem lehet nagyobb, mint a számok legnagyobbika:

[szerkesztés] Algebrai tulajdonságok
Ha a tetszőleges
számsorozatot teszőlegesen hosszan bővítjük e számok számtani közepével, akkor az így kibővített sorozat tagjainak számtani középértéke megegyezik az eredeti számtani középpel:

[szerkesztés] Számtani sorozatok
Számtani sorozatban – az elsőt kivéve – bármelyik tag a két szomszédjának számtani közepe. Általában
tag az
és
tagok számtani közepe, ha
pozitív egészek. Ennek megfordítása is igaz (ha egy sorozatban bármely két tag a szomszédos tagok számtani közepe, akkor az egy számtani sorozat), mégpedig egyszerű következménye a számtani középre vonatkozó alaptételnek.
[szerkesztés] Alkalmazás
A számtani közepet additív – magyarul összeadható – mennyiségek átlagolására használjuk (például magasságok átlaga, testsúlyok átlaga stb.)
[szerkesztés] Lásd még
- kváziaritmetikai közép (általánosítás)
- A számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség
- A számtani és négyzetes közép közötti egyenlőtlenség