Ember
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján). |
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A Föld országainak népessége. Az Antarktisz a kutatóállomások személyzetét leszámítva lakatlan.
|
||||||||||||||||||
| Ma élő alfaj | ||||||||||||||||||
|
|
Az ember (latinul: Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Az ember biológiai neme szerint nő vagy férfi, ivarérettsége szerint gyerek (lány és fiú) vagy felnőtt. Az emberek összessége az emberiség.
Valamennyi ma élő ember a Homo sapiens („értelmes ember”) faj, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagja. A Homo sapiens másik alfaja a kihalt Homo sapiens idaltu volt. Korábban a kb. 28 000 évvel ezelőtt kihalt neandervölgyi embert (Homo neanderthaliensis) is a Homo sapiens alfajának tartották (Homo sapiens neanderthalensis néven), ma már azonban külön fajnak tekintik. Az emberi nem további kihalt fajai a Homo habilis, Homo erectus, Homo heidelbergensis és Homo rhodesiensis. A különböző csontmaradványok elemzése alapján ezek a fajok szerepet játszottak az emberré válásnak a mai ember kialakulásáig tartó hosszú folyamatában. Az ember legközelebbi, ma is élő rokona a csimpánz.
A Homo sapiens egyik jellegzetes tulajdonságai: egyenes testtartás, két lábon járás. Jellemzi ezen felül a fejlett agykoponya (1300-1500 cm³), ennek megfelelően megnagyobbodott és különösen fejlett agyvelő, számtalan feltételes reflex és képesség az elvont fogalmak alkotására. Legjellegzetesebb tulajdonsága a gondolkodás és a másodlagos jelzőrendszer (beszéd és nyelv).
Az emberi fajon belül különböző rasszokat lehet elkülöníteni. Az egyik osztályozás szerint jelenleg négy úgynevezett nagyrassz létezik: az europid, a mongolid, a negrid és a veddo-ausztalid.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Emberek és állatok
Az ember elsősorban abban különbözik az állatoktól, hogy nemcsak felhasználja a természet erőforrásait, hanem a termelés folyamatában a természetet a maga szükségletének megfelelően át is alakítja. A termelés, amely az ember létfeltétele, minden korban társadalmi, így az ember társadalmi lény. Ugyanakkor az ember hasonlít is az állatokhoz. Sokáig nevetségesnek tartották az ember állatvilágból való származását, és még ma is vannak, akik elutasítják ezt.
Az embert az állattól a tudatos szeretetre való képessége választja el. Biológiai késztetésein túllépve képes befolyást gyakorolni saját érzelemvilágára is. Fejlődésre törekszik, mert tökéletlen és tökéletlenségét érzi is.
[szerkesztés] Az ember története
Az ember társadalmi lényként való fejlődésére elsődlegesen hatottak a termelés döntő tényezői: a termelőerők és a termelési viszonyok. A tudósok többsége elutasítja az olyan elképzeléseket és elméleteket, amelyek az embert vagy mint természeten kívüli individuumot, vagy pedig mint csak biológiai lényt fogják fel és fejlődését kizárólag biológiai alapon vizsgálják.
Az ember történetére vonatkozó ismeretek napjainkban rohamosan bővülnek. Ebben segít a régészet, de számos más forrásból is egyre jobban ismerjük múltunkat. A történelem fogalmát is érdemes jobban kiterjeszteni, mint korábban szokták. A hagyományos értelemben vett történelem (az írás feltalálásától eltelt időszak) előtti események, az emberré válás története is a tágabban értelmezett emberi történelem része. Az emberiség történetének jobb ismerete hozzásegít, ahhoz, hogy kritikusabban szemléljük azt amit az ember elért és fontosnak tartsuk, hogy az ember békében éljen az állatokkal és az egész természettel.
[szerkesztés] Emberré válás
Testalkata, szerveinek felépítése és működése, vércsoportja, géntérképe, csökevényes szervei és más tulajdonságai alapján az ember az emberszabású majmokhoz, leginkább a csimpánzokhoz hasonlít; fejlődési vonaluk mintegy 6 millió éve vált külön. Az emberré válás során a fán élő hominidák (Hominidae) egy csoportja leereszkedett a fákról, majd az úgynevezett vízimajom-elmélet szerint egy ideig vízi életmódot folytattak. Az első emberelődök (Hominina) fejlődésük során két lábon kezdtek járni (Australopithecus, „majomember”). Az emberi nem (Homo) első képviselői a felszabadult kezüket lassanként szerszámok, eszközök készítésére, munkavégzésre kezdték használni (Homo habilis és Homo erectus, vagyis az előember). A közösen végzett munka fontos szerepet játszott az emberré válás folyamatában, az állatvilágból való kiválásban, a nyelv és gondolkodás kialakulásában (Homo heidelbergensis, Homo rhodesiensis, és Homo neanderthalensis, vagyis az ősember). Ez utóbbi kb. 28 000 évvel ezelőtt halt ki.
[szerkesztés] Kultúrák és civilizációk
[szerkesztés] Rendszertan
A mai ember részletes rendszertani besorolása:
- Eukarióták (Eukaryota) doménje
- Unikonta
- Opisthokonta
- Állatok (Animalia) országa
- Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországa
- Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
- Újszájúak (Deuterostomia) főtörzse
- Gerinchúrosok (Chordata) törzse
- Gerincesek (Vertebrata) altörzse
- Állkapcsosok (Gnathostomata) altözsága
- Négylábúak (Tetrapoda) főosztálya
- Magzatburkosok (Amniota)
- Emlősök (Mammalia) osztálya
- Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya
- Méhlepényesek (Eutheria) alosztályága
- Euarchontoglires öregrend
- Euarchonta
- Főemlősök (Primates) rendje
- Orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendje
- Majomalakúak (Simiiformes) alrendága
- Keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendje
- Emberszerűek (Hominoidea) öregcsaládja
- Hominidák (Hominidae) családja
- Homininae alcsalád
- Hominini nemzetség
- Hominina öregnem
- Ember (Homo) nem
- Homo sapiens faj
- Homo sapiens sapiens alfaj
Ezt a rendszerezést ma már sokan támadják, hiszen annak a viktoriánus kornak a terméke, amiben egyfelől az embert, mint a teremtés koronáját tekintették és teljesen elkülönítették az állatvilág más csoportjaitól. A mai (főleg kladista) terminológiák nem ismerik el az emberfélék alcsaládját, hanem az embert a gorilla (Gorilla gorilla) és a csimpánz (Pan troglodytes, Pan paniscus) csoportjába, az afrikai emberszabásúakhoz sorolja. Ennél is tovább mennek néhányan, akik a Pan nemet sorolják át a Homo nemzetségbe, vagy fordítva, a Homot a Panba. Ezt az ember és a csimpánz nagyfokú genetikai hasonlósága indokolja.
[szerkesztés] Anatómia
Bővebben: Emberi test[szerkesztés] Élettan
A felnőtt ember testtömegének 60-70%-át víz alkotja, de csecsemőknél még nagyobb ez az arányszám.
[szerkesztés] Genetikus tulajdonságok
Az ember és a csimpánz génállománya 95% - 99% százalékban megegyezik.[2][3][4][5]
[szerkesztés] Lelki felépítés
Filozófiai, vagy tudományos szempontból a "lélek" egy olyan közhasználatú szó, amelynek jelentése változó, és rosszul körülhatárolt. A "lélek" szó körülbelüli jelentéséhez kapcsolódó tudományos szempontból kezelhetőbb fogalmak a psziché, érzés, tudat, éntudat.
Topografikus modell
Sigmund Freud az emberi lelket jéghegyhez hasonlította. A jéghegy vízfelszín felett megmutatkozó kicsiny része tudatos és tudatelőttes, mindaz az információ, amire pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá tehető. A jéghegy vízfelszín alatti, sokkal nagyobb tömege a tudattalan: késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek terepe, amely befolyásolja gondolatainkat és cselekedeteinket. Ez a topografikus modell volt az első kísérlet az emberi lélek természetének rendszerbe foglalására. Freud az emberi viselkedést determinisztikusnak tekintette. A pszichológiai determinizmus szerint minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. A legtöbb pszichológiai eseménynek kielégítetlen késztetések és tudattalan vágyak az okai.
Strukturális modell
A személyiség 3 nagy rendszerből áll: id (ösztön-én), ego (én), szuperego (felettes én).
ID - Az id a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik. Az újszülött is rendelkezik vele. Tartalma az éhség, a szomjúság, az élet védelme és a szexuális örömszerzés. Az id is az örömelv alapján működik.
EGO - Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek. Az ego a személyiség végrehajtó szerve. Az ego közvetíti az id, a valóság és a szuperego követelményei között.
SZUPEREGO - A szuperego, amely eldönti, hogy egy cselekedet jó-e vagy sem. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője. A szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. A szuperego normáinak a megsértése, a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Az id egésze, valamint az ego és a szuperego nagyobb része a tudattalanba merül, az ego és a szuperego kis része pedig tudatos vagy tudatelőttes.
A személyiség dinamikája
Freud személyiségdinamikai elmélete azt mondja, hogy minden egyén állandó mennyiségű pszichikus energiával rendelkezik, ez a libidó. Amikor egy tiltott cselekedet vagy késztetés elfojtódik, annak energiája a rendszerben másutt keres levezetést, mert a kifejeződés tiltása nem szünteti meg őket. Az elmélet szerint az id elfogadhatatlan impulzusai szorongást okoznak, amit elhárító mechanizmusokkal lehet csökkenteni. A legalapvetőbb elhárító mechanizmus az elfojtás, melynek során az ego a tudatból a tudattalanba szorít egy tiltott impulzust. Kívülről úgy fog látszani, mintha az egyén elfelejtette volna.
A személyiség fejlődésének szakaszai Freud úgy vélte, hogy az első öt életévben a gyermek olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak személyisége alakulására. Ezeket pszichoszexuális szakaszoknak nevezte el. Az egyes szakaszokban az id örömkereső impulzusai a test más-más területét szállják meg. a. Az első életévet a pszichoszexuális fejlődés orális szakaszának nevezte el. Ebben az időszakban a csecsemők öröme a szopásból származik. b. A második életévet Freud az anális szakasz kezdetének vélte, amikor a gyermek a széklet visszatartásában, elengedésében talál örömet. c. A fallikus szakaszban, amely 3-6 éves korig tart, örömeik nemi szervük simogatásából származnak. Az ödipális konfliktust a fallikus szakaszban kell megoldania a gyermeknek. E konfliktus a fiúknál a fiú szexuális impulzusai 5-6 éves kora körül az anyára irányulnak. A fiúban felébred az attól való félelem is, hogy nemi impulzusait apja azzal bosszulja meg, hogy kasztrálja. Ezt a félelmet Freud kasztrációs szorongásnak nevezte el. Az ödipális konfliktus feloldása vet véget a fallikus szakasznak, melyet kb. 7-12 éves korig tartó látenciaperiódus követ. Ez az időszak szexuális szempontból csendes. d. Végül a pubertás és a serdülés vezet be a felnőtt szexualitás érett fázisába, a genitális szakaszba. A pszichoanalitikus megközelítés bírálata
A pszichoanalitikus elméletről nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy igaz vagy hamis, mert az elmélet, mint az ambivalencia elmélete teljesen egyedülálló. Mégis, mint tudományos elméletet állandóan bírálják. A bírálatok szerint sokszor nem világos, mi az, amit Freud páciensei maguk hoztak elő életük korábbi eseményeiből, mi az, amit talán ő maga ültetett beléjük. Más bírálók azt állítják, hogy olyan kitartóan faggatta betegeit rávezető kérdéseivel és sugalmazásaival, hogy azok soha meg nem történt csábítások emlékét rekonstruálták. Mások szerint sok esetben csak arra következtetett, hogy a csábítás bekövetkezett, noha a beteg erről sosem beszélt. Azt az elméletét, mely szerint a női pszichoszexuális fejlődést nagyrészt a péniszirigység alakítja, mindenki elveti, mondván, az kora szexuális elfogultságát tükrözi. A kritikák ellenére Freud elméletének figyelemre méltó vonása, hogy milyen jól meg tudta haladni szűkös megfigyelési bázisát.
[szerkesztés] Egyéniség
Bővebben: Individuum[szerkesztés] Vallásos megközelítés
[szerkesztés] Keresztény felfogás
Az ember Isten képmása, nem csupán test, hanem szellemi lény.
Az ember gondolkodásra, szabad döntéshozásra, szeretetre való képessége és erkölcsi felelőssége messze túlmutat anyagi voltán.
1. TEST(i) ↔ SZELLEM(i)
2. TEST, LÉLEK, SZELLEM
Az embernek halhatatlan lelke és lelkiismerete is van.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Férfi és nő - nincs alapvető különbség?
- Weöres Sándor: Nő és férfi
- Megvan az emberi agy fejlettségéért felelő gén (Index.hu, 2006. augusztus 17.)
[szerkesztés] Források
- ^ Magyar Néprajzi Lexikon: Antropológia
- ^ Frans de Waal, Bonobo. Berkeley: University of California Press, 1997. ISBN 0-520-20535-9 [1]
- ^ Britten RJ (2002.). „Divergence between samples of chimpanzee and human DNA sequences is 5%, counting indels”. Proc Natl Acad Sci U S A 99 (21): 13633–5. DOI:10.1073/pnas.172510699. PMID 12368483.
- ^ Wildman, D., Uddin, M., Liu, G., Grossman, L., Goodman, M. (2003.). „Implications of natural selection in shaping 99.4% nonsynonymous DNA identity between humans and chimpanzees: enlarging genus Homo”. Proc Natl Acad Sci U S A 100 (12): 7181–8. DOI:10.1073/pnas.1232172100. PMID 12766228.
- ^ Ruvolo M (1997.). „Molecular phylogeny of the hominoids: inferences from multiple independent DNA sequence data sets”. Mol Biol Evol 14 (3): 248–65. PMID 9066793.
 |
Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
