Ordovícium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ordovíciumi tengerfenék.

Az ordovícium földtörténeti időszak, a paleozoikum idő hat időszaka közül időben a második, amely a kambriumot követte és a szilurt előzte meg.

Az ordovícium 488,3 ± 1,7 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött, mintegy 44,6 millió évig tartott és 443,7 mya fejeződött be. Kezdetét a kambrium-ordovícium kihalási esemény jelzi és egy még súlyosabb kihalási hullámmal ért véget, amely eltörölte a tengeri nemzetségek 60 százalékát.

Az ordovíciumból bőségesen maradtak fenn fosszíliák. A korszakban jelentős mennyiségű kőolaj és földgáz keletkezett.

[szerkesztés] Tudománytörténeti háttér

Az időszak a mai Wales területén élt kelta ordovik törzsről kapta a nevét. (A velük szomszédos törzs, a szilurok a szilur időszak névadói.)

Az időszakot először Charles Lapworth írta le 1879-ben, feloldva az Adam Sedwick és Roderick Murchison követői közti vitát, akik bizonyos észak-walesi kőzetek keletkezését a kambrium, illetve a szilur korszakra tették. Lapworth felismerte, hogy a kérdéses rétegekben talált állati fosszíliák különbözőek voltak a kambriumi és a sziluri leletektől és ez indokolja, hogy egy külön korkategóriát állítsanak fel.

Az Egyesült Királyságban sokáig tartott, amíg elfogadták Lapworth elméletét, a világ más tájain azonban gyorsan elterjedt. A vita végleg eldőlt, amikor 1906-ban hivatalosan is a paleozoikum időszakának fogadta el az ordovíciumot a Nemzetközi Geológiai Kongresszus.

[szerkesztés] Felosztása

Az ordovícium időszakot geokronológialag három korra osztják: kora ordovícium (más néven tremadoc vagy arenig), középső ordovícium (vagy llanvirn, ami abereiddi és llandeili részekre osztható tovább) és késő ordovícium (vagy caradoc, ashgill). A rétegtani felosztásban az ordovícium korai: alsó ordovícium, középső ordovícium, felső ordovícium.

A hármas felosztás kialakítása és a további tagolás körül évtizedek óta folynak a viták. Nehezíti, hogy az ordovíciumi fosszíliák jelentős változatosságot mutatnak a különböző földrajzi területek közt. A szakértők mégis találtak olyan globális azonosságokat, amelyek alapján elvégezhető a tagolás, a viták azonban nem zárultak le, a szakaszhatárok nem teljesen eldöntöttek és vannak olyan intervallumok, amelyeknek még nem adtak nevet, csak számot.

A jelenleg érvényes felosztás[1]:

Kora ordovícium:
- Tremadoc
- Második korszak
Középső ordovícium
- Harmadik korszak
- Darriwili
Késő ordovícium
- Ötödik korszak
- Hatodik korszak
- Hirnanti

[szerkesztés] Paleogeográfiája

Az ordovícium idején jellemzően magas volt a tengerek szintje. A tremadoc korszakból a valaha létezett legnagyobb (transzgresszióra (relatív tengerszint-emelkedés) maradtak bizonyítékok.

Az ordovíciumban a déli szárazföldek egyetlen nagy kontinensben, a Gondwanában egyesültek. A Gondwana az időszak elején az egyenlítőnél helyezkedett el, később azonban a Déli-sark felé sodródott. A kora ordovíciumban Laurentia, Szibéria és Baltica különálló kontinensek voltak (a Pannotia szuperkontinens korábbi darabokra szakadása óta), de Baltica Laurentia felé mozgott és így szűkült a köztük lévő Iapetus-óceán. Gondwanától elszakadt Avalonia és északi irányba haladva ez is Laurentia felé mozgott, így szétnyílt a Rheia-óceán. Az ordovícium végére Gondwana megközelítette vagy elérte a Déli-sarkot és nagyrészt eljegesedett.

A korai ordovícium meleg lehetett, legalábbis a trópusokon. A mai Észak-Amerika és Európa területét és Gondwana jelentős részét is sekély tengerek borították. A kontinentális alapokon kialakuló sekély tengerek kedveztek a mészvázú élőlények fejlődésének. Az északi félteke jórészét a Panthalassza-óceán fedte és kisebb óceánok, mint a Proto-Tethys-óceán, a Paleo-Tethys-óceán, a Iapetus-óceán, a Rheia-óceán és a késő ordovíciumra bezáruló Khanty-óceán.

Az ordovíciumi kőzetek jórészt üledékesek és jelentős arányt képvisel köztük a mészkő. Viszonylag kicsi volt az eróziónak kitett szárazföldi terület.

[szerkesztés] Magyarország ordovíciumi kőzetei

A balatonfőkajári kvarcfillit enyhén metamorfizált, homokőből keletkezett kőzet, amely fúrásokban megtalálható a Velencei-hegységtől Balatonhídvégig és Balatonfőkajárnál a felszínre is bukkan.
Az Upponyi-hegység (Bükk) kismértékben felszjnen is megjelenő homokkövei. Fosszíliákat nem tartalmaznak, a hasonló alpoki sorozatokkal való összehasonlítással sorolták őket a felső ordovícium idejére.

[szerkesztés] Éghajlat

Az ordovícium elején az éghajlat meleg volt. A későbbiekben azonban a lehűlés gleccsereket formált a Föld sarkain. A mai Afrika és Dél-Amerika területeit, amelyek akkoriban a Déli-sarknál feküdtek, jégsapka borította.

Az ordovíciumban zajlott de már a kambriumban kezdődött a takoni-hegységképződés.

[szerkesztés] Élővilág

[szerkesztés] Fauna

Bár ez kevésbé ismert, mint a kambriumi robbanás, az ordovíciumra is az élőlények erőteljes adaptív radiációja volt jellemző. A tengeri nemzetségek száma négyszeresére emelkedett, ami a fanerozoikum ismert teljes tengeri állatvilágának 12 százalékát jelenti. A kambrium trilobita, pörgekarú, archaeocyathida és eocrinoida faunáját olyan élőlények követték, amelyek ezután a teljes paleozoikumot uralták: fejlettebb pörgekarúak – amelyek a trilobitákat kiszorították a szárazföldalapzati élőhelyekről –, fejlábúak, tengeri liliomok. A kambriumhoz képest jelentősen diverzifikálódtak a mészpáncélos organizmusok.

Észak-Amerika és Európa területein az ordovícium a gazdag élővilágú sekély vizű kontinentális talapzatok időszaka volt. Az ordovíciumban jelentek meg az első tengeri moszatok (Bryozoa) és korallmezők (az egyedülálló korallok már a kambriumban is léteztek). A kambriumban megjelent puhatestűek elterjedtek és nagy változatosságot nyertek az ordovíciumban, különösen a kagylók, csigák és csigaházas polipok (nautiloidák). Sokáig azt gondolták, hogy az első igazi gerincesek (az ostracodermi, állkapocs nélküli halak) szintén az ordovíciumban jelentek meg, de Kínában az utóbbi időkben olyan leleteket találtak, amelyek szerint ezek már a kora kambriumtól jelen voltak. Az első állkapcsos hal azonban csak a késő ordovíciumban jelent meg. Az ordovíciumi óceánok megszokott lakói, a graptoliták kihaltak.