The New York Times

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The New York Times
A The New York Times reklámja 1895-ből
A The New York Times reklámja 1895-ből
Adatok
Típus napilap
Formátum broadsheet

Ország Amerikai Egyesült Államok
Alapítva 1851
Ár USD 1,25 (Hétfő-Szombat)
USD 4,00 Vasárnap
USD 4,00/5,00 Speciális Számok[forrás?]
Tulajdonos The New York Times Company
Kiadó Arthur Ochs Sulzberger, Jr.[1]
Főszerkesztő Dean Baquet[1]
Szerkesztő Joseph Kahn
Munkatársak 1300 (2016)[2]
Példányszám 551 500 Hétköznap
1 120 000 Vasárnap[3]
Nyelv Angol
Székhely New York Times Building
620 Eighth Avenue
Manhattan, New York 10018
 USA
OCLC 1645522
ISSN
A The New York Times weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz The New York Times témájú médiaállományokat.

A The New York Times (NYT vagy NY Times) Arthur Ochs Sulzberger, Jr. által New Yorkban kiadott, nemzetközileg terjesztett napilap. A The New York Times Company tulajdona, mely tizenöt másik lapot is kiad, többek között az International Herald Tribune-t és a Boston Globe-ot. Az USA-ban a legnagyobb nagyvárosi övezethez kapcsolható újság. A komoly, higgadt megjelenése és stílusa miatt „Szürke Hölgynek” („Gray Lady”) becézett sajtótermékre sokan tekintenek úgy, mint az egyik leghitelesebb amerikai hírforrásra.[4] 1851-es alapításától napjainkig 130 Pulitzer-díjat nyert, többet, mint bármely más lap.[5] Nevét gyakran rövidítik The Times-ra, akárcsak más hasonló nevű újságokét, mint a londoni The Times vagy a Los Angeles Times. A címlap bal felső sarkában található az újság mottója: „Minden hír, ami megjelenésre érdemes” („All the news that's fit to print.”).

Az újság 1896 óta a Sulzberger család tagjainak irányítása alatt áll.

Szerkezetileg az újság részekre bontható. Külön részben jelennek meg a hírek, a vélemények, az üzleti élet, a művészetek, a tudomány, a sport és a stílus. A Times sok évig még a hagyományos 8 oszlopos szerkezetben jelent meg, annak ellenére, hogy az újságok nagy része áttért a 6 oszlopos formátumra. A későbbiekben a Times is követte ezt. A Times komolyan gondolta komoly és higgadt megjelenését és a „Szürke Hölgyhöz” méltóan, az egyik legutolsó újság volt, amelyik színes képeket közölt.

Története[szerkesztés]

A New York Times történelme 1851. szeptember 18-án kezdődött, amikor az újságíró és politikus Henry Jarvis Raymond, a Nemzeti Republikánus Bizottság második elnöke, és George Jones korábbi bankár megalapította azt. A lap eredeti neve New-York Daily Times volt. Az eredeti 1 centes árral, a bemutató szám a lap körül terjedő spekulációkat volt hivatott eloszlatni, melyek a lap helyzetét és szándékát kommentálták.

„Konzervatívaknak kell lennünk minden olyan esetben, amikor a konzervativizmus a közjót szolgálja, és radikálisok leszünk mindenben, ami szerintünk radikális hozzáállást és reformot kíván. Nem hiszünk abban, hogy a társadalomban valami vagy helyes vagy helytelen – arra törekszünk, hogy ami jó azt megtartsuk és fejlesszük, ami gonosz azt kiirtsuk vagy megreformáljuk.” – idézet az első számból. A lap 1857-ben vette fel a The New York Times nevet. Eredetileg vasárnapot kivéve naponta jelent meg, de a polgárháború alatt a többi nagy napilappal együtt elkezdték kiadni a vasárnapi példányokat is. A napilap befolyása nagyban nőtt 1870-71-ben annak köszönhetően, hogy politikai beszámolókat adtak közzé „Boss Tweed”, azaz William Marcy Tweed Jr-ról., New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletemberéről, amivel leleplezték és véget vetettek „Tweed Ring” dominanciájának New York politikai és üzleti életében. Mint kiderült, Tweed 40-200 millió dollárt sikkasztott közpénzből (mai értéke 1,5-2 milliárd dollár).

Az 1880-as években a Times felhagyott a republikánus jelöltek támogatásával és politikailag függetlenné nyilvánította magát, de 1884-ben támogatta a demokrata Grover Clevelandet elnöki kampánya során. Bár a Times sok olvasóját vesztette el, néhány éven belül visszanyerte támogatottságát és befolyását. 1896-ban Adolph Och-nak, a The Chattanooga Times kiadójának sikerült megszereznie a New York Times-t. A következő évben megalkotta a Times új szlogenjét, ami a „Minden hír, ami megjelenésre érdemes” ("All The News That's Fit To Print") volt. Ez hatalmas előrelépés volt a többi neves versenytárs újsággal szemben, mint a New York World és a New York Journal American, melyekre a túlzások és értéktelen hírek voltak jellemzőek.

Och felügyelete alatt a The New York Times nemzetközi piacra és hírnévre tett szerzett. 1904-ben, a Times fogadta az első drót nélküli (wireless) távírón leadott adást egy vízi ütközetről, amelyben az orosz flotta elpusztítását jelentették a port arthur-i csatában.[6] A jelentést a Sárga-tengerről küldték, a Haimun sajtóhajóról, az orosz-japán háború alatt. 1910-ben kezdődött el a Times kiszállítása Philadelphiába. A Times első transzatlanti kézbesítésére 1919-ben került sor, amikor is a lap megjelent Londonban is. 1919-ben a „16 órai repülőgép-kiadás” (4 A.M. Airplane Edition) került kiszállításra repülőgéppel Chicagóba, így az estére a republikánus gyűlés tagjai kezében lehetett. Az 1940-es években a lap kibővítette a terjesztés szélességét és elérhetőségét. 1942-től a keresztrejtvény rendszeresen a lap része lett, úgy mint a divat rovat. A Times 1946-ban kezdte meg a nemzetközi terjesztést, aminek vége is lett 1967-ben, amikor csatlakozott a New York Herald Tribune és a The Washington Post tulajdonosaihoz, hogy együtt adják ki az International Herald Tribune-t Párizsban. 1946-ban a Times megvásárolt egy klasszikus rádió adót, a WQXR-t, ami FM frekvenciatartományban sugárzott. Emellett, tulajdonosa lett a WQXR AM frekvenciatartományban sugárzott kistestvérének, a WQEW-nak. A kilencvenes években mindkét csatorna gazdát cserélt.

Tartalom[szerkesztés]

A lap tartalmilag három nagy részre bontható. Az első részben a hírek kaptak helyet, ezen belül a nemzetközi, a belföldi, a washingtoni (Fehér Házi hírek), az üzleti élet hírei, a technológiai hírek, a tudományos hírek, az egészség, a sport, a metro-rész (New York külvárosai és azok közelében lévő nagyobb városok régiója), az oktatás-nevelés, az időjárás és a nekrológ részek. A második rész a véleményeknek ad helyet, melyben az Editorial rovat, amelyben a The New York Times újságírója fejti ki a véleményét valamilyen időszerű témában. Egy hasonló rovat is helyet kapott ebben a részben, az „Op-Eds” (opposite the editorial page), azaz a külső véleményeknek fenntartott rovat, melyben egy magát megnevező szerző írását publikálják. Tehát a két rovat abban tér el, hogy az Editorial rovat az újság egyik névtelen írójának a véleménye, ezzel szemben az Op-Ed ennek ellenkezője, hiszen e rovat szerzője minden esetben megnevezi magát, és a szerző nem az újság szerkesztője. Az utolsó rovat ebben a részben a „levél a szerkesztőnek”, amely egy olvasó véleményét, reakcióját írja le az Editorial rovatban megjelent cikk kapcsán.

A harmadik részt a művészetek, filmek, színház, utazás, New York City-kalauz, gasztronómia, otthon és kert, divat és stílus, keresztrejtvény, New York Times-könyvismertető, New York Times Magazin és a Heti Visszapillantás témákhoz kapcsolódó cikkek töltik ki.

Stílus[szerkesztés]

A Times a stílusát tekintve konzervatívnak mondható. Egyik fontos stilisztikai eleme hogy a cikkekben szereplő embereket csak az első említéskor nevezi a teljes nevén, a későbbiekben mindig valamilyen megtisztelő címmel illeti, ami leggyakrabban az úr vagy hölgy (Mr, Mrs, Miss, Ms). Ezeket a Times és az amerikai sajtó „Honorifics” néven említi. A kezdetekben a lap hírösszefoglalói és címsorai részletesek és bőbeszédűek voltak, és némelyik címlapsztori alcímeket is tartalmazott, amelyek még több részletet ismertettek az olvasókkal. A későbbiekben a lap próbálta elhagyni ezt a reprezentatív stílusjegyet. Mint arról már szó esett, a Times egészen 1976 szeptemberéig megtartotta a 8 hasábos oldalrendezést annak ellenére, hogy a korabeli lapok többsége évekkel azelőtt már váltott a 6 hasábos oldalrendezésre. A Times konzervatív ideológiáját jól jellemzi, hogy a színes képeket gyakorlatilag a legutolsó lapként adaptálta. Az első színes címlapot 1997. október 16-án adták ki. Meghatározó címlapsztori hiányában, a lap a nap legfontosabb híreit vagy történetét jellemzően a címlap jobb felső részére pozicionálta. A címsor betűképe a „Cheltennham” különböző variációiból állt, a szöveg pedig az „Imperial” betűképet követte, 8.7 pontos méretben.

Viták[szerkesztés]

A lap sok támadást is át kellett éljen, sok bírálat érte a túl sok vagy akár kevés részlet miatt, amiket különböző eseményekről írtak. A bírálat tárgya az volt, hogy a részletek kifejtésének, vagy ki nem fejtésének indokai nem kapcsolódtak az objektív újságíráshoz. A második világháború előtt és alatt a Times csak részben közölt tényeket a náci Németország zsidók kiirtásával kapcsolatos céljairól. A háború alatt a Times újságíróját, William L. Laurence-t azzal vádolták, hogy a fizetését a korabeli Egyesült Államok Háború Hivatalától kapta. Egy másik komoly vád volt, hogy a Times Walter Durantz újságírón keresztül segített eltitkolni az ukrajnai éhínséget.

Online változat[szerkesztés]

A The New York Times korábbi előfizetési programja, a TimesSelect évente 49,95 dollárért vagy havi 7,95 dollárért engedett hozzáférést az újság archívumához. 2007-ben az előfizetéseken már 10 millió dollárt keresett az újság, de ha minden, a fizetési falat elérő felhasználó belépett volna az oldalra, a reklámbevételek még magasabbak lehettek volna. 2007-ben a New York Times feloldotta az 1980 utáni archívumához vezető fizetési falat. Az 1980 előtti, PDF formátumú cikkek fizetőfal mögött maradtak, de legtöbbjük kivonatos formában ingyen olvasható volt.[7] Jelenleg a TimesMachine internetes alkalmazással érhetik el előfizetők a szkennelt archivált cikkeket.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b The Masthead of The New York Times”, The New York Times, 2021. január 1. (Hozzáférés ideje: 2021. január 5.) 
  2. Rogers, Katie: New York Times Co. to Offer Buyouts to Employees. The New York Times , 2016. május 25.
  3. Daily News reports steep decline in circulation (PDF). Keith J. Kelly, 2016. november 16. (Hozzáférés: 2017. január 23.)
  4. Historical New York Times. Saginaw Valley State University. [2005. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  5. Pulitzer Prizes”, The New York Times Company (Hozzáférés ideje: 2017. november 5.) 
  6. The World's Work ...: A History of Our Time. Doubleday, Page, 5844–5845. o. (1905) 
  7. Pérez-Peña, Richard. „Times to Stop Charging for Parts of Its Web Site.”, New York Times, 2007. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2008. április 14.) „These indirect readers, unable to get access to articles behind the paywall and less likely to pay subscription fees than the more loyal direct users, were seen as opportunities for more page views and increased advertising revenue.” 
  8. Archives – The New York Times (angol nyelven). www.nytimes.com . (Hozzáférés: 2017. január 26.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:New York Times
A Wikimédia Commons tartalmaz The New York Times témájú médiaállományokat.