Fizetési fal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az interneten, amelyre (a hozzáférés díjától eltekintve) az ingyenesség kultúrája jellemző, a fizetési fal vagy fizetőfal (paywall) funkciója, hogy gátolja a hozzáférést egy weboldalhoz, amíg a felhasználó elő nem fizetett az adott oldalra. Az ezt alkalmazó weboldalak közé néhány periodikához tartozó weboldal is tartozik.[1]

A Financial Times 2002-ben kezdett pénzt kérni a publikált hírek eléréséért.[2]

Az Egyesült Királyságban a MoneyWeek 2005-ben vezette be a fizetési fal használatát. Jelenleg a magazin tartalmának 60%-át az előfizetők számára átjárható fizetőfal mögött tartják egy hónapon keresztül. Ide tartoznak a címlapsztorik és a részletesebb cikkek. Toby Bray igazgató szerint készek arra, hogy átvegyék a FT modelljét, ami havonta bizonyos számú cikkhez enged hozzáférést az egész oldalon.[3]

A Wall Street Journal az utolsó nagyobb újság az USA-ban, ami máig fizetési fal mögött működik. A Journalnak csaknem egymillió fizetős online olvasója van, ami évente kb. 65 millió dollár forgalmat generál.[4][5]

Jelenlegi megvalósítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az amerikai Newsday napilap heti 5 dollárt kért weboldalának olvasóitól, ami alól a szülőcég, a Cablevision internetszolgáltató ügyfelei mentességet kaptak (a Cablevision birtokolja Long Island nagy részén a kábeles jogokat). 2010 januárjára, három hónappal a fizetőfal bevezetése után mindössze 35 előfizetőjük volt.[6] 2011 decemberében átmenetileg eltávolították a fizetőfalat, majd 2011 januárjában újra bevezették.
  • A Financial Times az olvasott cikkek számát figyelembe véve számláz olvasóinak; néhány cikket elolvashatnak ingyen, utána azonban elő kell fizetniük az oldalra. Általában sikeresnek tekintik az általuk használt módszert. 2010 áprilisában az FT megszüntette a regisztráció nélküli, ingyenes olvasás lehetőségét, most már minden cikk olvasásához be kell jelentkezni. Regisztráció után az ingyenes cikkolvasás továbbra is lehetséges, az ingyen olvasható cikkek mérése havonta indul újra.
  • A Times és a Sunday Times 2010 júniusában kezdett pénzt kérni webes olvasóitól. A díj 1 angol font egy napi, 2 font egy heti elérésért.[7][8] 2010 júliusából származó, megerősítetlen információk szerint az új weboldalnak mindössze 15 000 közvetlen előfizetője volt, további 12 500 pedig egy iPad alkalmazáson keresztül olvasta a lapot.[9]
  • 2010. november 16-án jelentették be, hogy a News Of The World weboldalt is fizetőfal mögé fogják helyezni.
  • Az SME honlapjának egykori főszerkesztője, Tomás Bella „Piano Media” néven fizetős webhálózatot indított. Ennek keretében a három nagy szlovák napilap, a Hospodárske noviny üzleti napilap, a Pravda és az SME politikai napilapok, egy sportnapilap (Denník Šport), a Týždeň hetilap, a TV JOJ magán-tévécsatorna online szolgáltatása, egy IT-magazin (PC Revue), a Medialne.sk gazdasági és a MeToo.sk videóportál helyezi az általános híreken felüli (sporthírek, szórakoztató tartalmak, videók, véleményrovatok, archívumok) internetes tartalmait fizetőfal mögé, csak néhány ingyenes hírforrás marad meg. A fizetési fal tesztüzeme 2011. április 18-án kezdődött meg, május 2-án fog élesedni a rendszer, melyben a felhasználóknak havi 2,90 eurós vagy heti 0,99 eurós átalánydíjat kell fizetniük.[10][11][12]

Eltávolított fizetési falak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A New York Times korábbi előfizetési programja, a TimesSelect évente 49,95 dollárért vagy havi 7,95 dollárért engedett hozzáférést az újság archívumához. 2007-ben az előfizetéseken már 10 millió dollárt keresett az újság, de ha minden, a fizetőfalat elérő felhasználó belépett volna az oldalra, a reklámbevételek még magasabbak lehettek volna. 2007-ben a New York Times feloldotta az 1980 utáni archívumához vezető fizetési falat. Az 1980 előtti, PDF formátumú cikkek még mindig fizetőfal mögött vannak, de legtöbbjük kivonatos formában ingyen olvasható.[4]

2008-ban az Atlantic Monthly szüntette meg fizetőfalát.[13]

Az első kattintás ingyenes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Google 2008-tól működteti „first click free” (az első kattintás ingyenes) programját, aminek keretében a felhasználók a Google keresőben megtalált, fizetési fal mögötti tartalmak az első továbbkattintásig ingyenesen olvashatók.[14][15] A kiadók számára azért jelent ez előnyt, mert fizetős tartalmakat kínálhatnak anélkül, hogy elveszítenék a keresők felől érkező forgalmukat – a Google számára pedig lehetővé teszi a fizetős híroldalak indexelését.[16]

Kijátszásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fizetési falak megkerülésére több segédprogram létezik. A Mozilla Firefoxhoz kiadott RefSpoof a referrert (hivatkozót) meghamisítja, mintha a kattintás a Google-től jönne, és így több „az első kattintás ingyenes” hivatkozást lehet elérni a segítségével.[17] A BreakthePaywall az Internet Explorer környezeti menüjébe ágyazódik be, különböző trükkökre képes: a referrer és a user-agent átírására, a HTTP-sütik célzott törlésére.[18]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Brief History of Paywalls” (Hozzáférés ideje: 2009. november 30.) 
  2. The Newspaper that Doesn't Want to be Free Success of ft.com under paywall
  3. Paywall Q&A with MoneyWeek's Toby Bray How Moneyweek implemented Paywall and what their plans are for its future
  4. ^ a b Pérez-Peña, Richard. „Times to Stop Charging for Parts of Its Web Site.”, New York Times, 2007. szeptember 18. (Hozzáférés ideje: 2008. április 14.) „These indirect readers, unable to get access to articles behind the paywall and less likely to pay subscription fees than the more loyal direct users, were seen as opportunities for more page views and increased advertising revenue.” 
  5. Whoah! WSJ.com Quietly Makes Big Traffic Strides.”, Condé Nast (Hozzáférés ideje: 2008. április 14.) „No wonder Rupert Murdoch's in no hurry to do away with The Wall Street Journal's online paywall. Even with it still in place around large sections of the site, traffic is still growing at a most impressive rate.” 
  6. John Koblin: After Three Months, Only 35 Subscriptions for Newsday's Web Site. The New York Observer, 2010. január 26
  7. The Times Paywall: One week on”, idio, 2010. június 9. (Hozzáférés ideje: 2010. július 26.) 
  8. Times and Sunday Times websites to charge from June
  9. Dan Sabbagh: Times paywall: the numbers are out (should we charge for this?). Beehive City, 2010. július 18. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  10. Nyelv és Tudomány: Fizetőkapu mögé vonul a szlovák internetes média
  11. The Irish Times: Slovak media organisations plan joint online paywall
  12. HVG Hetilap: Fizetős szlovák netmédia
  13. The Atlantic drops paywall.”, Atlantic Monthly, 2008. január 22. (Hozzáférés ideje: 2008. április 14.) „Beginning today, TheAtlantic.com is dropping its subscriber registration requirement and making the site free to all visitors. Now, in addition to such offerings as blogs, author dispatches, slideshows, interviews, and videos, readers can also browse issues going back to 1995, along with hundreds of articles dating as far back as 1857, the year The Atlantic was founded.” 
  14. http://googlewebmastercentral.blogspot.com/2008/10/first-click-free-for-web-search.html
  15. Google To Let News Groups Set Reader Limits”, Wall Street Journal, 2009. december 1. (Hozzáférés ideje: 2009. december 1.) 
  16. First Click Free”, idio, 2009. június 28. (Hozzáférés ideje: 2010. július 26.) 
  17. RefSpoof from MozDev
  18. BreakthePaywall.com
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paywall című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.