Washington (főváros)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Washington
DCmontage3.jpg
Washington nevezetességei: fönt balra a Georgetown Egyetem; jobbra az Egyesült Államok Capitoliuma; középen a Washington-emlékmű, lent jobbra a Szeplőtelen Fogantatás nemzeti szentély bazilika; balra az Afroamerikai veteránok emlékműje
Washington zászlaja
Washington zászlaja
Washington pecsétje
Washington pecsétje
Becenév: "DC", "The District"
Mottó: Justitia Omnibus (latin) – Az igazság mindenkié
Közigazgatási adatok
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Állam Amerikai Egyesült Államok
Rang főváros
Alapítás éve 1790. július 16.
Polgármester Vincent C. Gray
Testvérvárosai La Paz, Brüsszel, Reinickendorf, Új-Delhi, Bangkok, Dakar, Peking, Brüsszel, Athén, Pretoria, Szöul, Accra, Sunderland, Ankara, Brazíliaváros, Addisz-Abeba, Oslo
Népesség
Népesség 601 723 fő (2010. ápr 1.)[1][2]
605 125 fő (2010. júl 1.)[2]
619 624 fő (2011. júl 1.)[2]
633 427 fő (2012. júl 1.)[2]
646 449 fő (2013. júl 1.)[2]
Népsűrűség 3 481 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 177,0 km²
- ebből vízi 18,0 km²
Időzóna EST (UTC-5)
Elhelyezkedése
Washington (USA)
Washington
Washington
Pozíció az USA térképén
é. sz. 38° 53′ 42″, ny. h. 77° 02′ 12″Koordináták: é. sz. 38° 53′ 42″, ny. h. 77° 02′ 12″

Washington az Amerikai Egyesült Államok fővárosa. Nevét az ország első elnökéről, George Washingtonról kapta.

Columbia Kerület (District of Columbia) és Washington város területe egybeesik és egyetlen önkormányzat igazgatja őket. A legtöbbször praktikus szempontból egynek tekintik őket. A kerületben legutóbb 1871-ben volt két önkormányzat, amikor Georgetown elvesztette önállóságát. Az önkormányzat és a polgármester hatáskörei szűkebbek, mint másutt az Egyesült Államokban, mivel a város és a kerület felett a Kongresszus rendelkezik fennhatósággal. A kerület lakóinak teljes kongresszusi képviselete sincs, a Képviselőház munkájában csak egy, mindössze tanácskozási joggal rendelkező megbízottjuk van, viszont az elnökválasztásban részt vehetnek, három elektori szavazattal.

Washington az Egyesült Államok szövetségi kormányzata mindhárom hatalmi ágának székhelye. Itt van a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, az Amerikai Államok Szervezete és más nemzeti és nemzetközi intézmények székhelye is. Washington – különösen a National Mall park – gyakran a színhelye nagy politikai tüntetéseknek. A városban számos nemzeti történelmi emlék, emlékmű és múzeum található, ezért népszerű turistacélpont.

Köznapi neve angolul D.C. (kiejtve díszí), vagy egyszerűen Washington. Korábban Federal City (Szövetségi Város) vagy Washington City (Washington Város) neveken is emlegették. A D.C. nevet azért használják gyakran, hogy egyértelmű legyen, hogy Washington városról és nem Washington államról van szó.

Columbia kerület lakossága 2005-ös hivatalos becslés szerint 582 049 fő. Tősgyökeres washingtoni családot, vagy bizonyos környékeken bennszülött washingtonit nehéz találni, mivel az elmúlt száz évben erős volt az értelmiségiek beáramlása az ország minden tájáról.

A Washingtoni Nagyvárosi Övezet (Washington Metropolitan Area) népessége meghaladja az ötmilliót, a Baltimore-Washingtoni Nagyvárosi Övezeté pedig a nyolcmillió főt. Ha Washington, D.C. állam volna, terület alapján az országban a legkisebb lenne Rhode Island után, népességben az 50. Wyoming előtt, népsűrűségben az első New Jersey előtt, bruttó nemzeti termékben pedig a 35.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1790. július 16-án alapított Columbia kerület az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya által definiált szövetségi kerület. A közigazgatási fennhatóságot a Kongresszus gyakorolja felette, de számos jogot a helyi önkormányzathoz delegált. Az eredetileg a szövetségi kerületnek juttatott területeket Maryland és Virginia államokból szakították ki. A Potomac folyótól délre fekvő, mintegy 100 km² területet azonban Virginia 1847-ben visszakapta és ma Arlington megye, illetve Alexandria város része. Azóta a kerület csak egykori marylandi földön terül el.

A szövetségi főváros létrehozásáról az Alkotmány első cikkelyének nyolcadik szakasza rendelkezett, amely szerint egy bizonyos államok területéből kivágott, száz négyzetmérföldnél nem nagyobb területű kerület legyen a Kongresszus jóváhagyásával az Egyesült Államok kormányának székhelye.[3] James Madison a Federalist No. 43 című esszéjében értekezett 1788. január 23-án a szövetségi kerület létrehozásának szükségességéről, azzal érvelve, hogy a szövetségi fővárosnak el kell különülnie az államoktól, hogy megoldott legyen fenntartása és biztonsága.[4] Philadelphiában az 1783-as pennsylvaniai lázadás során a katonák megtámadták a Kongresszust is, ami szintén a biztonsági szempontok fontosságára hívta fel a figyelmet.[5] Az Alkotmány azonban arról nem rendelkezett, hol legyen az új főváros. Az 1790-es kompromisszumban Madison, Alexander Hamilton és Thomas Jefferson megállapodásra jutott, hogy a szövetségi kormány hadiadósságot vállal át az államoktól, azzal a feltétellel, hogy az új főváros a Délen lesz.

A Capitolium a washingtoni tűzvész előtt (1800 körül)
Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
1800 8 144
1810 15 471 90%
1820 23 336 50,8%
1830 30 261 29,7%
1840 33 745 11,5%
1850 51 687 53,2%
1860 75 080 45,3%
1870 131 700 75,4%
1880 177 624 34,9%
1890 230 392 29,7%
1900 278 718 21%
1910 331 069 18,8%
1920 437 571 32,2%
1930 486 869 11,3%
1940 663 091 36,2%
1950 802 178 21%
1960 763 956 −4,8%
1970 756 510 −1%
1980 638 333 −15,6%
1990 606 900 −4,9%
2000 572 059 −5,7%
2010 601 723 5,2%


A megegyezés értelmében 1790. július 16-án meghoztak a „székhelytörvényt”. Eszerint az új állandó fővárost a Potomac folyó partján kell megalapítani, ott, ahol Washington elnök is szerette volna. A szövetségi kerület kezdetben négyzet alakú volt és ahogy az Alkotmány kimondta, száz négyzetmérföld területű. 1791 és 1792 folyamán Andrew Ellicott és számos munkatársa, köztük Benjamin Banneker felmérték Maryland és Virginia határvidékét és minden mérföldnél elhelyezték a szövetségi kerület határköveit, amelyek közül sok ma is áll.[6] Az új „szövetségi várost” a Potomac északi partján építették fel. A négyszögön belülre került két korábbi község: az 1749-ben alapított Alexandria,[7] és az 1751-ben alapított Georgetown.[8] 1791. szeptember 9-én a szövetségi várost George Washingtonról neveztek el, a kerület neve pedig Territory of Columbia („Columbia Terület)” lett. (Ebben az időben az Egyesült Államokra használták poétikus szövegekben a Columbia nevet.) A Kongresszus először 1800. november 17-én ülésezett Washingtonban.[9]

A Columbia kerület megszervezéséről szóló 1801-ben hozott törvény a teljes szövetségi területet, beleértve Alexandriát, Georgetownt és Washingtont a Kongresszus alá rendelte. A kerületen belül két megyét szerveztek: a Potomac északi partján Washington megyét, a déli parton Alexandria megyét.[10] E törvény megszületését követően a kerület lakói már nem voltak Maryland vagy Virginia polgárai, így kongresszusi képviseletük is megszűnt.[11]

A Ford Színház a 19. században, Abraham Lincoln elnök meggyilkolásának színhelye 1865-ben.

1814. augusztus 24-én és 25-én a brit erők az 1812-es brit-amerikai háború legjelentősebb támadásában, York (a mai Toronto) felégetéséért bosszúból felégették Washingtont (ld. Washington felégetése). A támadás során feldúlták és felégették a Capitoliumot, a Pénzügyminisztériumot és a Fehér Házat.[12] A legtöbb kormányépületet gyorsan kijavították, az ekkor még építés alatt álló Capitoliumot azonban végül csak 1868-ban fejezték be.[13]

Az 1830-as években a déli Alexandria megye gazdasága lehanyatlott, nem bírva a versenyt Georgetown kikötővel, amely jobban a szárazföld belsejében volt és a C&O-csatorna mellett.[14] Ebben az időben Alexandria az amerikai rabszolga-kereskedelem egyik fontos piaca volt, de pletykák kaptak szárnyra, hogy a fővárosban az abolicionisták véget akarnak vetni a rabszolgaságnak.[15] Hogy megtarthassák a jól jövedelmező rabszolga-kereskedelmet, 1846-ban az alexandriaiak a Columbia Kerületből való kiszakadásról szavaztak. Július 9-én a Kongresszus hozzájárult, hogy Columbiának a Potomactől délre eső területei visszatérjenek Virginiához.[14] Négy évvel később az 1850-es kompromisszum törvényen kívül helyezte a rabszolga-kereskedelmet a Kerületben, de a rabszolgaságot nem.[16]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Washington, D.C.-t négy negyedre (angolul quadrant) osztották: Északnyugat, Északkelet, Délkelet és Délnyugat. A kvadránsokat elválasztó két tengely a Capitolium közelében metszi egymást

Washington, D.C. (pontosabban a washingtoni Nulla mérföldkő) a é. sz. 38° 53′ 42″, ny. h. 77° 02′ 11″ fekszik. Területe 177.0 km², ebből 159,0 km² szárazföld és 18,0 km² víz. Délkeleti, északkeleti és északnyugati irányból Maryland állam veszi körül, nyugati szomszédja Virginia. Megtöri a két szomszédos állam határát, amely egyébként a Potomac folyó déli partján húzódik. A Potomacon kívül a Kerületnek még két természetes vízfolyása van: az Anacostia folyó és a Rock Creek patak. Három mesterséges víztározója a Dalecarlia víztározó, mely Maryland felől északnyugati határát metszi; a McMillan víztározó ar Howard Egyetem közelében; és a Georgetown víztározó Georgetown felett. Washington, D.C. legmagasabb pontja 125 méter, Tenleytownnál. A legmélyebb pontok gyakorlatilag a tenger szintjén találhatók: a teljes Anacostia-part és a Potomac partja a felső folyást (Little Falls – Chain Bridge) kivéve. Az Isabel hurrikán 2003. szeptember 18-án megemelte a vízszintet, a Kerületben egy halálos áldozatot szedett és hatalmas anyagi károkkal járt. D.C. földrajzi középpontja a 4th Street NW, az L Street NW és a New York Avenue NW közelében található (nem, mint sokan vélik, a Capitolium kupolája alatt). Washington sajátos földrajzi pontjai még a Theodore Roosevelt-sziget, a Columbia-szige, a Három Nővér szigetecskéi és a Hains Point.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Washington éghajlata nedves szubtrópusi (a Köppen-féle éghajlatosztályozás szerint Cfa), amely jellemző az Egyesült Államok közép-atlanti, tengertől elzárt területeire, négy évszakkal.[17] Az USDA klímazóna osztályozása szerint a központ közelében fekvő területek a 8a, a város többi része a 7b zónába esik, ami mérsékelt klímát jelent.[18]

A tavasz és az ősz enyhe, alacsony páratartalommal, a tél tartósan alacsony hőmérsékletet hoz, az éves hómennyiség átlagban 420 mm.[19] A várost átlagban 4-6 évente sújtja hóvihar. Ezek közül a leghevesebbet "nor'easter" („északkeleti”) néven emlegetik, ezeket nagy szél, heves eső és elszórt havazás jellemzi. Ezek a viharok gyakran a keleti part nagy szakaszait sújtják. A nyarak általában forrók és párásak, júliusban és augusztusban a napi csúcshőmérséklet átlagban 30 °C körül van.[20] A forróság és a párás levegő kombinációja nyáron nagyon gyakran okoz viharokat, ezek közül egyesek a térségben ritkán tornádót hoznak létre. A késő nyár, illetve a kora ősz során néha hurrikánok haladnak át erre, de gyakran mire Washingtonig érnek, már veszítenek erejükből, mivel a város a szárazföld belsejében helyezkedik el. A Potomac folyó áradásai azonban időnként nagy károkat okoznak Georgetownban.[21] A legmagasabb hőmérsékletet a városban, 41 °C-ot 1930. július 20-án és 1918. augusztus 6-án mérték, a legalacsonyabbat, −26,1 °C-ot 1899. február 11-én, a Nagy Hóvihar idején. A városban évente átlagban 36,7 napon magasabb a hőmérséklet 32 °C-nál és 64,4 éjszaka hidegebb a fagypontnál.


Washington éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 26,0 29,0 34,0 35,0 37,0 40,0 41,0 41,0 40,0 36,0 30,0 26,0 41,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 6,3 8,4 13,3 19,2 24,1 29,0 31,3 30,3 26,4 20,2 14,4 8,2 19,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −1,9 −0,6 3,1 8,3 13,6 19,1 21,7 20,9 16,9 10,3 5,1 0,3 9,7
Rekord min. hőmérséklet (°C) −26,0 −26,0 −16,0 −9,0 1,0 6,0 11,0 9,0 2,0 −3,0 −12,0 −25,0 −26,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 71 67 88 78 101 96 95 74 95 86 81 78 1009
Havi napsütéses órák száma 145 152 204 228 260 282 279 263 225 204 150 133 2525
Forrás: NOAA


Városszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

L'Enfant's terve Washington, D.C.-re, Andrew Ellicott javításaival (1792)
Városkép, középen a Capitoliummal
A Fehér Ház és környéke a magasból

Washington, D.C. tervezett város. A terv jórészt Pierre (Peter) Charles L’Enfant francia születésű építész, mérnök és várostervező munkája, aki első ízben katonai mérnökként érkezett a gyarmatokra, Lafayette tábornok kíséretében. 1791-ben Washington elnök megbízta L'Enfant-t, hogy készítse el az új főváros terveit. L'Enfant barokk stílusú tervet készített, széles sugárutakkal, amelyek téglalapokból és körökből ágaztak szét sugárirányban, sok nyílt teret hagyva.[22] 1792 márciusában Washington szakított a franciával, aki a tervezés részleteibe is beleszólt, ami konfliktusokhoz vezetett Washington három megbízottjával, akik az építkezés felügyeletéért voltak felelősek. Ezután Andrew Ellicottot bízták meg a tervezés befejezésével, aki együtt dolgozott L'Enfant-nal a felmérési munkákban. Bár Ellicott javításokat végzett az eredeti terveken, beleértve bizonyos helyeken az utcák elrendezését is, L'Enfant-t tekintik a város megtervezőjének.[23] A megtervezett Washington Cityt északon a mai Florida Avenue, nyugaton a Rock Creek, keleten az Anacostia-folyó határolja.[22]

A 20. század elejére L'Enfant megálmodta nagy parkokkal tagolt, nagy nemzeti emlékművekkel teli főváros képén nyomornegyedek és véletlenszerűen elhelyezett épületek ejtettek foltokat, köztük egy vasútállomás a nagy National Mall parknál.[22] 1900-ban a Kongresszus James McMillan szenátor vezetésével bizottságot állított fel a városközpont megszépítésének megtervezésére. Az erről készített McMillan-tervet 1901-ben véglegesítették. A terv alapján újraformálták a Capitolium és a Mall látképét, új szövetségi épületeket és emlékműveket emeltek, eltüntették a nyomornegyedeket és az egész városra kiterjedő parkrendszert alakítottak ki. A bizottság verbuválta építészek megőrizték a város eredetileg tervezett elrendezését, munkájukat L'Enfant eredeti műve megkoronázásának tekintik.[22]

Miután 1899-ben megépült a ma is álló húszemeletes Cairo apartmanház, a Kongresszus még ugyanabban az évben elfogadta a házmagasságtörvényt (Heights of Buildings Act), amely kimondta, hogy a fővárosban egy épület sem lehet magasabb a 88 méteres Capitoliumnál. A törvényt 1910-ben úgy módosították, hogy az épületek nem lehetnek magasabbak, mint az előttük lévő utca, plusz 20 láb (6,1 méter).[24] Az „égvonal” mindennek köszönhetően Washingtonban ma is alacsony. A város legmagasabb építménye a Washington-emlékmű 169 méter magas obeliszkje.[25] A magasságkorlátozást azonban kritikák is érik, mint a lakásépítésre alkalmas terület szűkössége és a város szétterjedtsége miatt fellépő közlekedési problémák eredendő okát.[24] A magasságkorlátozást megkerülendő, gyakran a városhoz viszonylag közeli virginiai Rosslynban húznak fel magas épületeket.[26]

A Kerületet négy, nem egyenlő területű kvadránsra osztották:: Northwest (NW) (Északnyugat), Northeast (NE) (Északkelet), Southeast (SE) (Délkelet) és Southwest (SW) (Délnyugat). A kvadránsokat elválasztó tengelyek a Capitoliumtól indulnak.[27] Minden utcanév tartalmazza annak a kvadránsnak a rövidítését, amelyben az utca található. A város nagy részében az utcák rácsosan helyezkednek el, a kelet-nyugati iranyú utcákat betűk (pl. C utca SW) jelölik, az észak-dél irányúakat pedig számok (pl. 4. utca NW)[27] A körforgalmakból induló sugárutakat általában államokról nevezték el; mind az 50 tagállam kapott utcát és rajtuk kívül még Puerto Rico és maga a Kerület is.

Vannak nevezetes utcák, mint a Fehér Házat a Capitoliummal összekötő Pennsylvania Avenue, vagy a K utca (K Street), ahol számos lobbicsoport irodája található.[28] Washingtonban 173 diplomáciai képviselet van, ezek közül 57 a Massachusetts Avenue-n, amelyet informálisan Nagykövetségsornak (Embassy Row) neveznek.[29]

Építészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Washington építészeti képe változatos. Az Amerikai Építész Intézet (American Institute of Architects, AIA) 2007-es listáján a kedvelt amerikai épületekről az első tízben hat washingtoni épület van,[30] köztük a Fehér Ház; a Washingtoni Nemzeti Katedrális; a Thomas Jefferson-emlékmű; a Capitolium; a Lincoln-emlékmű; és a Vietnami Veteránok Emlékműve. Ezek és más prominens washingtoni épületek közt képviselteti magát a neoklasszikus, a georgiánus, a gótikus és a modern stílus. A francia empire stílusban épült az Old Executive Office Building és a Kongresszusi Könyvtár épülete.[31]

Kultúrája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékhelyei, múzeumai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fehér Ház a második az Amerikai Építész Intézet (American Institute of Architects, AIA) 2007-es listáján a kedvelt amerikai épületekről.

Washington számos nemzeti emlékhellyel büszkélkedhet és az egyik legnépszerűbb turistacélpont az Egyesült Államokban. A város közepén található a National Mall nevű nagy, nyílt terület, ahol számos amerikai vezetőnek állítottak emlékművet és ez köti össze a Fehér Házat és a Capitolium épületét. Közepén található a Washington-emlékmű. Itt látható még a Thomas Jefferson-emlékmű, a Lincoln-emlékmű, a Franklin Delano Roosevelt emlékmű, a Nemzeti második világháborús emlékmű, a koreai háborús veteránok emlékműve, a vietnami veteránok emlékműve, a Columbia kerület háborús emlékműve és az Albert Einstein emlékmű.

A Jefferson-emlékmű bejárata

D.C.-ben található a híres Smithsonian Intézet, amely olyan múzeumokat fog össze, mint az Anacostia Múzeum, az Arthur M. Sackler Galéria, a Hirshhorn Múzeum, a Nemzeti Légi és Űrmúzeum, az Amerikai Történelmi Nemzeti Múzeum, az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma, a Természetrajz Nemzeti Múzeuma, a Nemzeti Portrégaléria, a Nemzeti Postamúzeum, a Smithsonian Amerikai Művészeti Múzeum, a Renwick Galéria és a Nemzeti Állatkert.

A Smithonian múzeumain kívül az amerikai főváros még számos művészeti múzeumnak ad helyet, mint a Nemzeti Művészeti Galéria, a Nők a Művészetben Nemzeti Múzeum, a Corcoran Művészeti Galéria ésd a Phillips Gyűjtemény.

A Kongresszusi Könyvtárban és a Nemzeti Levéltárban az amerikai történelem fontos dokumentumainak ezreit őrzik. A Nemzeti Levéltár őrzi a Függetlenségi Nyilatkozatot, az Alkotmányt és az alkotmánymódosításokat (Amandements).

Washingtonnak saját közkönyvtárhálózata van, amely 27 könyvtárat működtet. A központ az Ifj. Martin Luther King Emlékkönyvtár (Martin Luther King Jr. Memorial Library), egy többemeletes üveg- és acélépület a 9. utca és a G utca sarkán (N.W. negyed).

Egyéb érdekes helyek Washingtonban: a Chinatown, a Szeplőtelen Fogantatás nemzeti szentély bazilika (Basilica of the National Shrine of the Immaculate Conception), a Blair House, a Szent Máté apostol katedrális (Cathedral of St. Matthew the Apostle), a Folger Shakespeare Könyvtár, a Ford Színház (Ford's Theatre), a Frederick Douglass Nemzeti Történelmi Hely (Frederick Douglass National Historic Site), a Nemzetközi Kémmúzeum (International Spy Museum), a Nemzeti Építési Múzeum (National Building Museum), a Nemzeti Földrajzi Társaság (National Geographic Society), az Ébredés-szobor a Hains Pointnál (The Awakening), a washingtoni régi posta, a Theodore Roosevelt-sziget, az Egyesült Államok Holocaust Emlékmúzeuma (United States Holocaust Memorial Museum) és a washingtoni nemzeti katedrális (Washington National Cathedral).

Televízió és film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Washingtonban játszódó filmek:

Washingtonban játszódó sorozatok:

Sportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormányzata és jogi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képviselete a szövetségi kormányzatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotmány a Kongresszusnak biztosítja a Columbia Kerület feletti fennhatóságot. A Kongresszus különböző jogokat delegált a helyi önkormányzatnak, de időnként közvetlenül is beavatkozik az ügyekbe, például az oktatási és a fegyvertartási politikába és más kérdésekbe.

A kerület lakóinak nincs szavazati jogú képviselete a Kongresszusban, csupán a Képviselőházban képviseli őket egy tanácskozási jogú küldött (2007 márciusában Eleanor Holmes Norton), aki részt vesz a Képviselőház bizottságaiban is, de nem szavazhat. A Szenátusban Washington lakóinak egyáltalán nincs képviselete. Történtek kísérletek ennek megváltoztatására, de ezek mindeddig sikertelenek maradtak. Washington lakói azonban az alkotmány 1961-ben elfogadott 23. módosítása alapján részt vesznek az Egyesült Államok elnökének megválasztásában: ugyanannyi elektor megválasztására jogosultak, mint amennyit a legkisebb állam választ; ez a szám jelenleg három.

Világviszonylatban az amerikai főváros lakói nincsenek egyedülálló helyzetben abból a szempontból, hogy képviseleti joguk korlátozott. Vannak olyan nemzetek, amelyek az Egyesült Államokhoz hasonlóan zöldmezős beruházásként hoztak létre fővárost és az ott kialakult kerületben korlátozták a képviseleti jogokat. Washington helyzetét azoknak az amerikai területeknek a történelmi státuszához is lehet hasonlítani, amelyeknek csak nem szavazó képviselői voltak a Képviselőházban. A mai külbirtokoktól, mint Amerikai Szamoa vagy Guam azonban Washington annyiban eltér, hogy teljes mértékben viseli az adóterheket és valamennyi szövetségi törvény érvényes rá. Emiatt az utóbbi években a fővárosban feltünedeztek az ironikus "Taxation Without Representation" (adózás képviselet nélkül) táblák.

Bűnözés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek erőszakhulláma után Washingtont a gyilkosság fővárosának nevezték és gyakran versengett New Orleansszal az emberölések számában.[32] A gyilkosságok száma 1991-ben tetőzött (479), de az erőszak drasztikusan csökkent az 1990-es években. 2009. évben a városban elkövetett gyilkosságok száma 143-ra csökkent; ez a legalacsonyabb érték 1966-ot követően.[33] Az erőszakos bűncselekmények száma 1995 és 2007 között közel 47%-kal csökkent. A vagyon elleni bűncselekmények száma ugyanabban az időszakban körülbelül 48%-kal csökkent.[34][35]

A többi nagyvároshoz hasonlóan, a bűncselekmények gyakran kapcsolódnak a kábítószerekhez és a bandákhoz. Washington gazdagabb északnyugati körzeteire kevésbé jellemzőek a bűncselekmények, a keleti városnegyedek felé haladva azonban a bűnözési szint nő. Több kerület, amelyet egykor erőszakos bűnözés sújtott, például a Columbia Heights és a Logan Circle, biztonságosabbá váltak a módosabb lakók beköltözése következtében. Ennek eredményeképpen a bűnözés a városban egyre keletebbre húzódik, Maryland Prince George megyéjének irányába.[36]

Híres washingtoniak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Washington belső részének térképe
Város Ország Év
Bangkok Thaiföld Thaiföld 1962
Dakar Szenegál Szenegál 1980
Peking Kína Kína 1984
Brüsszel Belgium Belgium 1985
Athén GörögországGörögország 2000
Párizs FranciaországFranciaország 2000
Pretoria Dél-afrikai Köztársaság Dél-afrikai Köztársaság 2002
Szöul Dél-Korea Dél-Korea 2006
Accra Ghána Ghána 2006
Sunderland Egyesült KirályságEgyesült Királyság 2006

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2010. évi népszámlálás
  2. ^ a b c d e http://www.census.gov/popest/data/counties/totals/2013/files/CO-EST2013-Alldata.csv
  3. Constitution of the United States. National Archives and Records Administration. (Hozzáférés: 2008. július 22.)
  4. Madison, James: The Federalist No. 43. The Independent Journal. Library of Congress, 1996. április 30. (Hozzáférés: 2008. május 31.)
  5. Crew, Harvey W., William Bensing Webb, John Wooldridge. Centennial History of the City of Washington, D. C.. Dayton, Ohio: United Brethren Publishing House, 66. o (1892) 
  6. Boundary Stones of Washington, D.C.. BoundaryStones.org. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  7. History of Alexandria, Virginia. Alexandria Historical Society. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  8. Georgetown Historic District. National Park Service. (Hozzáférés: 2008. július 5.)
  9. The Senate Moves to Washington. United States Senate, 2006. február 14. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  10. Crew, Harvey W., William Bensing Webb, John Wooldridge. Centennial History of the City of Washington, D. C.. Dayton, Ohio: United Brethren Publishing House, 103. o (1892) 
  11. Statement on the subject of The District of Columbia Fair and Equal Voting Rights Act (PDF). American Bar Association, 2006. szeptember 14. (Hozzáférés: 2008. július 10.)
  12. Saving History: Dolley Madison, the White House, and the War of 1812 (PDF). White House Historical Association. (Hozzáférés: 2008. július 29.)
  13. A Brief Construction History of the Capitol. Architect of the Capitol. (Hozzáférés: 2008. június 4.)
  14. ^ a b Get to know D.C.. The Historical Society of Washington, D.C., 2004. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  15. Greeley, Horace. The American Conflict: A History of the Great Rebellion in the United States. Chicago: G. & C.W. Sherwood, 142–144. o (1864) 
  16. Compromise of 1850. Library of Congress, 2007. szeptember 21. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  17. Peel, M.C.; B. L. Finlayson, T. A. McMahon (2007): Updated world map of the Köppen-Geiger climate classification (PDF). Hydrology and Earth System Sciences (European Geosciences Union) 11 (5): 1633–44.
  18. "Hardiness Zones". Arbor Day Foundation (2006).
  19. Watson, Barbara McNaught (1999-11-17). "Washington Area Winters". National Weather Service.
  20. "Average Weather for Washington, DC – Temperature and Precipitation". The Weather Channel.
  21. Vogel, Steve (2006-06-28). "Bulk of Flooding Expected in Old Town, Washington Harbour", The Washington Post, p. B02.
  22. ^ a b c d The L'Enfant and McMillan Plans. National Park Service. (Hozzáférés: 2008. május 27.)
  23. Crew, Harvey W., William Bensing Webb, John Wooldridge. Centennial History of the City of Washington, D. C.. Dayton, Ohio: United Brethren Publishing House, 101–3. o (1892) 
  24. ^ a b Grunwald, Michael. „D.C.'s Fear of Heights”, The Washington Post, 2006. július 2., B02. oldal (Hozzáférés ideje: 2008. június 10.) 
  25. Curtis, Gene. „Way back when: Today in history”, Tulsa World, 2008. február 21.. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2008. július 2.) 
  26. Gowen, Annie. „Planned Rosslyn Tower Might Be Hazard, FAA Says”, The Washington Post, 2006. december 8., B03. oldal (Hozzáférés ideje: 2008. július 14.) 
  27. ^ a b Layout of Washington DC. United States Senate, 2005. szeptember 30. (Hozzáférés: 2008. július 14.)
  28. Birnbaum, Jeffrey H.. „The Road to Riches Is Called K Street”, The Washington Post, 2005. június 22., A01. oldal (Hozzáférés ideje: 2008. június 17.) 
  29. Diplomatic List. U.S. Department of State, 2008. február 25. (Hozzáférés: 2008. június 25.)
  30. America's Favorite Architecture. American Institute of Architects and Harris Interactive, 2007. (Hozzáférés: 2008. július 3.)
  31. Washington, D.C. List of Sites. National Park Service. (Hozzáférés: 2008. június 5.)
  32. Urbina, Ian. „Washington Officials Try to Ease Crime Fear”, The New York Times, 2006. július 13. (Hozzáférés ideje: 2010. április 13.) 
  33. Duggan, Paul: Lanier pleased with DC's improvement in homicide cases. The Washington Post, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2010. április 13.)
  34. Section II: Crime Index Offenses Reported. Crime in the United States, 1995 pp. 66, 1995. [2000. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  35. Crime in the United States by Region, Geographic Division, and State, 2006–2007. Uniform Crime Report, 2007, 2008. szeptember 1. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 17.)
  36. Shewfelt, Scott. „Baltimore, Prince George's Reign as State's Murder Capitals”, Southern Maryland, 2007. április 24. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Washington (főváros) témájú médiaállományokat.