Szöul

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szöul
(서울 Szoul)
Seoul Montage 2014.jpg
Az óramutató járásával megegyezően, felülről: A Kjongbokkung palota Kvanghvamun kapuja; I Szunsin szobra; háborús emlékmű; onggi edények a Kjongbokkung palotában; Csongmjo-szentély; Mjongdong székesegyház; Szedzsong király szobra; (középen) N Seoul Tower
Szöul emblémája
Szöul emblémája
Mottó: 함께 만드는 서울, 함께 누리는 서울 Hamkke mandunun Szoul, hamkke nurinun Szoul (Szöul, amit együtt építünk, Szöul, aminek együtt örülünk)
Közigazgatás
Ország  Dél-Korea
Régió Szöuli Fővárosi Terület
Kerületei 25
Rang főváros
Alapítás éve I. e. 18[1]
Polgármester Pak Vonszun (2011–)[2]
Körzethívószám +82
Népesség
Teljes népesség 10 437 737 fő (2013)[3] +/-
Elővárosokkal 25 721 000 (2012)[4]
Népsűrűség 16 754,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 605,20 (2013)[5] km²
Időzóna KST, UTC+9
Hivatalos jelképei
Virág aranyfa[6]
Fa páfrányfenyő[6]
Madár koreai szarka (Pica (pica) sericea; 까치 kkacshi)[6]
Elhelyezkedése
Szöul  (Dél-Korea)
Szöul
Szöul
Pozíció Dél-Korea térképén
é. sz. 37° 33′, k. h. 126° 59′Koordináták: é. sz. 37° 33′, k. h. 126° 59′
Szöul weboldala

Szöul (hangul: 서울 특별시 Seoul Teukbyeolsi, szoros átírásban: Szoul Thukpjolsi, Sound hallgat) a Koreai Köztársaság fővárosa és egyben legnagyobb városa is, különleges igazgatású város a Koreai-félszigeten, a Koreai Demilitarizált Övezettől délre. A dél-koreaiak egynegyede lakik itt, elővárosokkal együtt az ország lakosságának csaknem a fele.

A Han folyó két partján fekvő város történelme I. e. 18-ra nyúlik vissza, a mai Szöul délkeleti részén ekkor alapította meg a fővárosát Pekcse, a három koreai királyság egyike.[1] Szöul a történelmi Korea fővárosa volt 1394-től 1948-ig, egy rövid időszaktól (1399–1405) eltekintve.[7]

2012-ben a világvárosok listáján a nyolcadik helyet foglalta el,[8] a világ egyik pénzügyi és kereskedelmi központja.[9] Itt található a legnagyobb koreai konglomerátumok, például a Samsung, az LG Group és a Hyundai székhelye. A Forbes magazin 2008-ban a világ hatodik gazdaságilag legerősebb városaként jelölte meg.[10] Szöul az ázsiai országok egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, többek között a thaiok, a japánok és a kínaiak körében is, részben a koreai hullám hatásának köszönhetően.[11]

Szöul rendkívül fejlett informatikai infrastruktúrával rendelkezik.[12][13] Itt vezették be először a DMB mobiltévét[14] és a vezeték nélküli nagy sebességű mobilinternetet.[15] A városban vezeték nélküli szélessávú internet (WiBro) hotspotok találhatóak[16] és 2015-re a városvezetés tervei szerint minden közterületen ingyenesen elérhető lesz a szolgáltatás, beleértve a tömegközlekedési eszközöket és a taxikat is.[17]

Nevei és jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Szöul területén fekvő régi városnak számos neve volt a történelem folyamán: a Pekcse-korban Ürjeszong (위례성; 慰禮城), a Silla-korban Handzsu (한주; 漢州), a Korjo-időkben Namgjong (남경; 南京, „déli főváros”), a Csoszon-korban Hanszong (한성; 漢城) és Hanjang (한양; 漢陽) néven ismerték, a japán megszállás alatt pedig Kjongszong volt a neve.[7][18] A legtöbb koreai várossal ellentétben a Szöul névnek nincs handzsa megfelelője, a város 2005-ig a Hancseng (漢城, 汉城) kínai írásjeleket használta, ami a város korábbi nevéhez, a Hanszonghoz tartozik. 2005 óta Szöul hivatalos handzsája a 首爾 (egyszerűsített: 首尔, Souer).[19][20][21]

A város emblémája a Szöult körülvevő hegyeket, a Napot és a Han folyót szimbolizálja, és egy vidám, táncoló ember alakjára is hasonlít. A zöld hegy a környezet védelmét, a kék folyó a történelmet és a vitalitást, a központi Nap pedig a város jövőképét hivatott ábrázolni. A szimbólumok kalligrafikus ecsetvonásokra hasonlítanak. Az emblémát két híres festő művei: Csong Szon Napfelkelte a Namszan hegy fölött, valamint Kim Hongdo Táncoló fiú című festményei ihlették. Az emblémát 1996 óta használja a város. A város jelmondata angol nyelvű: Soul of Asia („Ázsia lelke”), melyben a Soul szó a város nevét imitálja. Szöul jelképe a Hecshi, egy mitikus, oroszlánra hasonlító állat, mely mind a kínai, mind a koreai mitológiában megtalálható. A város jelképét a Kjongbokkung palotában álló Hecshi-szobrok alapján rajzolták meg. A kelet-ázsiai városok hagyományait követve Szöulnak is vannak természeti jelképei. Hivatalos virága az aranyfa, fája a páfrányfenyő, madara pedig a koreai szarka (Pica (pica) sericea; 까치 kkacshi).[6][22]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sárga-tengerbe torkolló Han folyó két partján terül el, területe 2013-ban 605,20 km² volt.[5] A várost erdős hegyek övezik, négy úgynevezett „belső hegy” és négy „külső hegy” veszi körül. A belső hegyek (a Pugakszan északon, a Nakszan keleten, az Invangszan nyugaton és a Namszan délen) az egykori erődfalon belül taláhatóak, a négy külső hegy (a Pukhanszan északon, a Jongmaszan keleten, a Togjangszan nyugaton és a Kvanakszan délen) azon kívül.[23] A folyót követő síkságot dombok, meredek szigethegyek szakítják meg.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata a monszun által befolyásolt, nedves kontinentális. A tél hideg és száraz, a nyár meleg és fülledt, a csapadék zöme is nyáron hullik.[24] Az időjárási jellegzetességek miatt a legkellemesebbnek a tavaszi és őszi hónapok számítanak.[25] Tavasszal Kína felől homokviharok érkezhetnek.[26] A legmagasabb hőmérsékletet auguszusban mérik, a legalacsonyabbat januárban.[27] 2012-ben 110 esős napot számoltak, a levegő átlaghőmérséklete pedig 12,2 °C volt.[28]


Szöul éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,5 4,7 10,4 17,8 23,0 27,1 28,6 29,6 25,8 19,8 11,6 4,3 17,0
Átlaghőmérséklet (°C) −2,4 0,4 5,7 12,5 17,8 22,2 24,9 25,7 21,2 14,8 7,2 0,4 12,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −5,9 −3,4 1,6 7,8 13,2 18,2 21,9 22,4 17,2 10,3 3,2 −3,2 8,6
Átl. csapadékmennyiség (mm) 20 25 47 64 105 133 394 364 169 51 52 21 1450
Havi napsütéses órák száma 160 163 189 205 213 182 120 152 176 198 153 152 2066
Forrás: Korea Meteorological Administration[29]


Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város ábrázolása 1830 körül
Szöul látképe 1894-ben
A Kék Ház, az elnök rezidenciája

A Han folyó környékét, ahol ma Szöul fekszik, i.e. 4000 körül már lakták.[7]

A várost elsőként Pekcse (i.e. 18.) fővárosaként említik Ürjeszong néven.[7] Ebből az időszakból falmaradványok ma is találhatóak szöul területén, a Phungnapthoszong földfalról például úgy tartják, az egykori Ürjeszong helyén emelkedik.[30] A város az 5. századtól Kogurjo, a 6. századtól pedig Silla területéhez tartozott. Korjo idejében már nayobb településnek számított.[7]

A város Hanszong (한성, „erődváros”) néven is ismert volt. A városban a nagy palotaépítési korszak a 11. és 14. század között zajlott. Ekkor építették a ma is álló Cshanggjonggungot (창경궁).[7] Ezen kívül számos nyári rezidencia épült. Ekkoriban a főváros Keszong volt.

1392-ben a Csoszon-dinasztia első királya, Thedzso foglalta el a trónt, ekkor lett Szöul a főváros, és kezdték el építeni a városfalat is. 1405 és 1412 között épült fel a Cshangdokkung (창덕궁), 1616-ban pedig a Kjonghigung (경희궁) palota. 1592-ben, az Imdzsin háborúban a japánok elfoglalták Szöult.[7]

A várost eredetileg masszív erődfal vette körül, mely az állatok, a tolvajok és a támadások ellen védte a várost. A fal nagy része elpusztult, csak a Pugakszan hegyen lévő szakasz maradt meg.[31] A városkapuk egy része ma is áll, leghíresebb közülük a Namdemun és a Tongdemun.[32] A Csoszon időkben a kapukat reggel és este nyitották és zárták, a Posingak harangok megszólaltatása mellett.[33]

1872-ben a király a Kjongbokkungba (경복궁) vonult vissza. Ezt a palotát az Imdzsin-háborúban lerombolták, majd 1865-ben újjáépítették. 1876-ban a várost ismét elfoglalták a japánok, majd 1910-ben az egész országot. Ekkor a város hivatalos neve Kjongszong (경성 vagy 京城, „főváros”) lett.

A 19. század végén Szöul modernizálódni kezdett, Kelet-Ázsia első városa lett, amelyik elektromos áramot használt a királyi palotában; a rendszert az Edison Illuminating Company építette ki.[34] Egy évtizeddel később már az utcákat is elektromos árammal világították.[35] 1899-ben megindult a villamosközlekedés, 1912-ben pedig megjelent az első taxivállalat.[36]

1945-ben, a japánok fegyverletétele után az amerikai hadsereg szállta meg várost. 1948. augusztus 15-én lett az újonnan létrejövő Koreai Köztársaság fővárosa.[7] A koreai háború alatt többször is gazdát cserélt a város, a fővárost ideiglenesen Puszanba kellett áthelyezni.[7] A háborúban a város nagy része elpusztult, mintegy 191 000 épület és 1000 gyár ment tönkre.[37]

A háború után, az 1960-as évek gazdasági fellendülése magával hozta a népesség növekedését a városban, ahogy egyre több munkás települt be vidékről.[37] Az 1970-es években Szöul területe jóval megnőtt, ahogy a terjeszkedő város bekebelezte a környező megyék településeit.[38] 1974-ben megépült a szöuli metró első vonala.[36]

2012-ben a város népessége Dél-Korea népeségének 20%-a volt.[39] Szöul az ország gazdasági, pénzügyi és kulturális központja,[7] számos Fortune 500-listás koreai cég, például a Samsung, az SK Group, a Hyundai, a POSCO és az LG Group székhelye található itt.[40]

A város a sport terén is kiemelkedő, 1986-ban az Ázsiai játékok, 1988-ban a nyári olimpia, 2002-ben pedig a labdarúgó-világbajnokság helyszíne volt.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város közigazgatási felosztása
A Lotte World szórakoztató komplexum Szöul legnépesebb kerületében, Szongphában található
A szöuli városháza Csung kerületben található

Szöulnak 25 kerülete (구, ku) van, melyek összesen 423 tongból (동) állnak.[41][42] A tong tovább osztható thongokra (통), ezek száma 2013-ban 12 423 volt. Ezek az adminisztratív egységek tovább oszthatóak panokra (반), melyek száma összesen 94 855. A legnagyobb területű kerület Szocsho 47 km²-rel,[5] a legnépesebb pedig Szongpha, 2012-ben 673 115 fővel.[43]

Név Hangul Handzsa Terület[5]
(km²)
Népesség (2012)[43]
Csongno 종로구 鍾路區 23,91 165 207
Csung 중구 中區 9,96 133 360
Csungnang 중랑구 中浪區 18,50 419 295
Jangcshon 양천구 陽川區 17,40 495 911
Jongdungpho 영등포구 永登浦區 24,53 391 408
Jongszan 용산구 龍山區 21,87 243 232
Kangbuk 강북구 江北區 23,60 343 157
Kangdong 강동구 江東區 24,59 487 905
Kangnam 강남구 江南區 39,50 564 197
Kangszo 강서구 江西區 41,43 567 431
Kumcshon 금천구 衿川區 13,02 243 288
Kuro 구로구 九老區 20,12 427 520
Kvanak 관악구 冠岳區 29,57 523 029
Kvangdzsin 광진구 廣津區 17,06 371 313
Mapho 마포구 麻浦區 23,84 384 644
Novon 노원구 蘆原區 35,44 597 189
Szocsho 서초구 瑞草區 47 435 044
Szodemun 서대문구 西大門區 17,61 315 113
Szongbuk 성북구 城北區 24,58 481 857
Szongdong 성동구 城東區 16,85 299 604
Szongpha 송파구 松坡區 33,87 673 115
Tobong 도봉구 道峰區 20,70 362 270
Tongdemun 동대문구 東大門區 14,21 363 258
Tongdzsak 동작구 銅雀區 16,35 405 491
Unphjong 은평구 恩平區 29,70 501 480
Pak Vonszun, Szöul polgármestere 2011 óta

A Csoszon-korban a várost a Hanszongbu irányította, melynek élén a polgármesternek megfelelő phanjun állt.[44] A japán uralom idején a városvezetés neve Kjongszongbu volt. A város az amerikai katonai kormány idején, 1946. augusztus 15-én kapta meg a különleges igazgatású független város (특별 자유시, thukpjol-csajusi) címet és lett Kjonggi tartománytól független. 1949. augusztus 15-től különleges igazgatású város.[45][46]

A Szöuli Városi Önkormányzat élén a polgármester áll, akinek két adminisztratív feladatakot ellátó és egy politikai feladatokat ellátó helyettese van.[47] A jogalkotói szerv a Szöuli Városi Tanács, melynek több mint 100 tagja van, akiknek többségét az adott kerület választja meg, 10 főt pedig az arányos képviselet jegyében választanak meg. A tanács élén az elnök áll, akinek két helyettese van. A tanács tagjai állandó bizottságokban vesznek részt.[7][48]

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul 2012-ben a legnagyobb népsűrűséggel rendelkező város volt az OECD ázsiai városai között, világviszonylatban pedig a második Párizs után.[49] 2013 decemberében a város lakossága 10,43 millió volt,[50] 1992 óta folyamatosan csökken, melynek okaként a magas költségeket és az elöregedő lakosságot nevezték meg.[51] 2013-ban a lakosok közül 5,15 millió volt férfi és 5,28 millió nő.[50]

2010-ben hivatalos regisztrációk alapján 255 501 külföldi élt a városban,[52] 2011-ben pedig 281 780 fő, akiknek 66%-a (186 631 fő) koreai származású kínai állampolgár volt. A külföldiek második legnagyobb csoportja kínai nemzetiségű (29 901 fő), a harmadik csoport pedig amerikai állampolgár (nem számolva a koreai-amerikaiakat; 9999 fő). A negyedik csoportot a Kínai Köztársaság (Tajvan) állampolgárai alkották (8717 fő).[53] 2013-ban Szöulban 245 680 külföldi élt.[50]

Szöul népességének változása hivatalos népszámlálási adatok alapján

Vallási élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005-ös népszámláláskor a város 9,7 millió lakosa közül 5,3 vallotta magát vallásosnak, közülük 1,6 millióan voltak buddhisták, 2,2 millióan vallották magukat protestánsnak, 1,3 millióan római katolikusnak, 12 700 fő konfucianistának, 12 505 fő pedig a cshondoizmus követőjének. Mintegy 4,3 millió fő nem tartotta magát vallásosnak.[54] Dél-Koreában a kereszténység rendkívüli mértékben növekszik, aminek köszönhetően Szöulban található a világ egyik legnagyobb keresztény gyülekezete: a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó Joidói teljes evangéliumi templomnak egymillió tagja van;[55] a világ 11 legnagyobb keresztény gyülekezetéből 10 található a dél-koreai fővárosban.[56]

Ennek megfelelően a városban számos keresztény templomot emeltek, a Mjongdong székesegyház például 1898-ban készült el, Korea első gótikus stílusú épülete volt.[57] Az első metodista templomot Szöulban 1897-ben emelték, ez a Cshungdong templom.[57] A Szöuli anglikán székesegyház építésének első fázisa 1926-ban fejeződött be, ezt követően mintegy hetven évig félkész állapotban használták az épületet, majd 1996-ban adták át teljesen.[57] Az ortodox kereszténység gyökerei 1900-ra nyúlnak vissza Koreában, a Mapho kerületben található Szent Miklós ortodox templom a koreai háború után épült.[57]

A többi valláshoz képest az iszlám híveinek száma viszonylag kevés Koreában, így Szöulban is, ahol az első mecsetet az 1970-es években építették.[58][59] A legtöbb mecset a város Ithevon negyedében található, ahol sok külföldi lakik.[60]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar és pénzügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Samsung Town, Szöul
A D-Cube City bevásárló központ

Szöul Dél-Korea gazdasági és pénzügyi központja, 2006-ban az ország GDP-jének 21%-a került ki innen.[61] 2008-ban a Worldwide Centers of Commerce Index 9. helyre sorolta Szöult a kereskedelmi világvárosok sorában.[62] A Global Financial Centres Index 2012-ben a 6. helyre sorolta Szöult a világ legversenyképesebb városai között,[63][64] a jövőre nézve pedig a 15. helyen rangsorolta a The Economist Intelligence Unit a 2025 legversenyképesebb városai listában.[65]

A hagyományos ipari ágazatokat fokozatosan felváltotta az elektronika, az informatika és az összeszerelő iparágak,[66][67] azonban az élelmiszeripar és a nyomdaipar továbbra is fontos szerepet játszik Szöul gazdaságában.[66] Itt található a Samsung, az LG Group, a Hyundai, a Kia és az SK csebolvállalatok központja. A jelentős élelmiszeripari vállalatok közé tartozik a Jinro, melynek saját szodzsumárkája 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesitalmárkája lett.[68] Az italgyártók között ugyancsak jelentős a Hite és az Oriental Brewery.[69] Az élelmiszeripari cégek között kiemelkedő a Lotte, a Seoul Dairy Cooperative és a Nongshim Group.[70]

Szöul pénzügyi központja az 1980-as évek óta[71] Joido szigete a Han folyón, ahonnan azonban a 2010-es években egyre inkább kiköltöznek a vállalatok a magas bérleti költségek miatt.[72]

2013-ban a városban 210 000 munkanélkülit tartottak nyilván, csaknem 50%-uk a 30-59 éves korosztályból került ki.[73]

Vásárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea legnagyobb kis- és nagykereskedelmi piaca, a Tondemun piac Szöulban található.[74] A népszerű vásárló és szórakoztató központok közé tartozik Mjongdong,[75] a közeli Namdemun piac pedig a város legrégebb óta folyamatosan működő piaca.[76] Sincshonban főleg a fiatalok, egyetemisták szeretnek vásárolni.[77]

Inszadong a művészeti vásárok helyszíne, itt hagyományos és modern művészeti alkotásokat lehet vásárolni.[78] A hvangak-tongi bolhapiacon és a Csanganphjong bolhapiacon régiségeket árulnak.[79][80]

Ithevon a külföldi turisták és a városban állomásozó amerikai katonák által leginkább frekventált negyed.[81] Szöul leggazdagabb negyedének Kangnamot tartják,[81] itt található például a COEX Mall. A Jongszan elektronikai piac Ázsia legnagyobb, elektronikai termékeket árusító piaca.[82]

Szöul egyik legnagyobb bevásárló központja a Times Square, amely a világ egyik legnagyobb normálfilmes mozivásznával rendelkezik.[83] A világ legnagyobb mozivászna is itt található, a Lotte Cinema World Towerben, mely Szongpha kerületben található.[84]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koreai Nemzeti Múzeum

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koreai nemzeti színház: 1973-ban alapították, 1500 főt képes befogadni. Repertoárjában tánc- és zeneelőadások szerepelnek.
  • Szedzsong kulturális központ: 4000 főt képes befogadni. Operákat, koncerteket rendeznek.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dél-koreai Képzőművészeti galéria
  • Nemzeti múzeum: Csoszon-dinasztiabeli tárgyak is megtalálhatók.
  • Nemzeti folkmúzeum

Éjszakai élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Technológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul rendkívül fejlett informatikai infrastruktúrával rendelkezik.[12][13] Itt vezették be először a DMB mobiltévét[14] és a vezeték nélküli nagy sebességű mobilinternetet.[15] A városban vezeték nélküli szélessávú internet (WiBro) hotspotok találhatóak[16] és 2015-re a városvezetés tervei szerint minden közterületen ingyenesen elérhető lesz a szolgáltatás, beleértve a tömegközlekedési eszközöket és a taxikat is.[17] Dél-Korea a világ leggyorsabb internetsebességével rendelkezik.[85][86]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jonsze Egyetem egyik épülete

Szöulban 2013-ban összesen 2670 oktatási intézményt tartottak számon. A város 869 óvodájából 700 magán üzemeltetésű. Ezen felül 597 általános iskola (초등학교, cshodunghakkjo), 382 csunghakkjo (중학교)[* 1], 318 középiskola (고등학교, kodunghakkjo)[* 2], 9 főiskola, 39 egyetem és 456 egyéb típusú oktatási intézmény volt regisztrálva.[87]

Szöul egyetemei közül a legelismertebb az úgynevezett „SKY-hármas”, a Szöuli Nemzeti Egyetem, a Korjo (Korea) Egyetem és a Jonsze Egyetem, ahová bekerülni presztízskérdésnek számít. Aki a három egyetem egyikén végez, annak az általános vélekedés szerint nagyobb esélye van jó munkaerő-piaci pozícióba kerülni, és házasság terén is jobbak az esélyei.[88] Egy 2010-es felmérés szerint a magas beosztású állami tisztviselők 46,3%-a, a legnagyobb pénzügyi intézetek vezetőinek pedig 50%-a került ki a SKY-egyetemekről.[89] A Szöuli Nemzeti Egyetem 2012-ben Ázsia negyedik legjobb egyeteme volt. Versenyképesnek számít több más szöuli egyetem is, például a Szogang Egyetem, a Szonggjungvan Egyetem, az Ihva Női Egyetem, a Hanjang Egyetem vagy a Hanguk Idegennyelvi Egyetem.[90]

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektromos busz
Kék (hosszú vonalon közlekedő) busz Szöulban
Metrószerelvény
KTX szerelvény
A Kimpho repülőtér belföldi terminálja

Szöul az ország közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Jelentős pénzügyi központ, fontos vasúti és közúti csomópont forgalmas kikötővel.

A Szöulon belüli tömegközlekedésre vonaljegyen kívül T-money-kártya is használható, mely érvényes a buszokra, a metrókra és a taxikban is.[91]

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul aszfaltozott úthálózata 2013-ban összesen 8197 kilométert tett ki, ebből 26 kilométer autópálya, 168 kilométer pedig főút volt.[92] Az autópályák (고속도로, koszoktoro) közül többnek is Szöul a végpontja, vagy áthalad rajta, ezek: a Kjongbu autópálya (1), a Kjongbu 2 autópálya (110), a Szohean autópálya (15), a Jongin–Szöul autópálya (171), a Szöuli autópálya-körgyűrű (100), a Kjongin autópálya (120) és az Incshoni nemzetközi repülőtér autópálya (130).[93]

A városban 2013-ban mintegy 2,97 millió közúti járművet regisztráltak, ebből 2,4 millió volt személyautó.[94]

Buszhálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöult expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok kötik össze a környező városokkal. Ezek általában más-más terminálról indulnak, a csonghap típusú terminálok mindkét típusú buszt indítják. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반). Szöulnak hat nagy buszterminálja van, ezek közül három csonghap (kevert) típusú, kettő expresszterminál, egy pedig intercity terminál.[95]

A Szöulon belüli buszjáratokat szín szerint különböztetik meg. A kék buszok a fő utak mentén közlekednek és hosszabb távolságokat tesznek meg. A zöld buszok rövidebb útvonalakon közlekednek, ezek úgynevezett „gyűjtőbuszok”, a metróhoz és a hosszabb útvonalakon közlekedő buszjáratokhoz viszik az utasokat. A piros buszok expressz járatok, melyek a külvárosba közlekednek. A sárga buszok egy kerületen belüli körjártok. A szöuli utak többségének saját buszsávja van a gyorsabb közlekedés biztosítására. A buszok számozása kerületfüggő.[96][91]

Metróhálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul fejlett metróhálózattal rendelkezik, mely minden kerületet összeköt egymással és a környező településekkel. 19 vonallal rendelkezik, melyek összekötik a fővárost Incshonnal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél-Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is. Utasforgalma meghaladja a 2619 millió főt, 2012-ben a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított.[97] A metróvonalakat több különböző társaság üzemelteti, köztük az állami vasút, a Korail is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[98] A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.[99]

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főbb városokkal vonatok kötik össze. A legtöbb városba a KTX nagysebességű vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.[100]

A főbb vasútállomások:[101]

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöult két nagy repülőtér szolgálja ki: a korábbi a Kimpho repülőtér (ez eredetileg Kimphóban volt, de azt 1963-ban Szöulhoz csatolták), ami az egyetlen repülőtér volt Szöulban a koreai háború alatti felépítése után. Más helyi repülőterek is épültek a háború alatt, ilyen volt például a Joido.

2001-es megnyitása óta az Incshoni nemzetözi repülőtér (Jongdzsong-sziget, Incshon) lényegesen megváltoztatta a Kimpho szerepét, ugyanis Incshon fogadja szinte az összes nemzetközi járatot[102] és a helyi járatok nagy részét is, míg Kimpho eleinte csak a helyi járatokat bonyolította le. Kimpho forgalma ennek megfelelően először visszaesett, 2011-re azonban nyereséges reptérré lépett elő, mintegy 300 belföldi és 30 külföldi járattal, főleg üzletemberek használják.[103] Járatokat üzemeltet például a Tokiói nemzetközi repülőtérre, valamint a Sanghaj Hungcsiao nemzetközi repülőtérre, de Pekingbe, Oszakába és Nagojába is indulnak innen repülőgépek.[104]

Az Incshoni nemzetözi repülőteret 2005 óta 2014-ig az Airports Council International minden évben megválasztotta a világ legjobb repülőterének.[105] Ázsia nyolcadik legforgalmasabb repülőtere volt 2013-ban, teherforgalmát tekintve pedig a negyedik.[106] Mindkét repülőteret meg lehet közelíteni tömegközlekedéssel, Kimphót az 5-ös és a 9-es metróval és az AREX reptéri metróval, Incshont pedig az AREX vonal mellett KTX nagysebességű vasúttal is.[107][108][109]

Hidak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Han folyót a Szöuli Fővárosi Területen 28 híd szeli át,[110] ezekből közvetlenül a város fennhatósága alá 20 híd tartozik, melyek összhossza 44,8 kilométer.[111] A jelentősebbek közé tartozik a Mapho híd, mely hírhedt az öngyilkosságot megkísérlők magas számáról,[112] a metróvonalakat kiszolgáló hidak közül a Tongho híd, a Cshongdam híd és a Tangszan híd jelentős, utóbbin csak a 2-es metró közlekedik, sem gyalogos, sem közúti forgalmat nem szolgál ki. A Janghva, Hangang, Tongdzsak, Hannam, Csamsil és Kvandzsin hidak híresek kilátóval egybeépített kávézóikról. A Panpho híd Szöul egyik leghíresebb hídja; két oldalán vízesés látható, melyet éjszaka különféle színekkel világítanak meg. Az Olimpiai híd és a Szogang híd építészeti szempontból számítanak érdekességnek.[113]

Kikötő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul korábban kikötővárosnak számított, mivel a Han folyó navigálásra alkalmas volt, és teherszállításra is használták. Torkolata azonban az Észak-Koreával közös határon található, így a koreai háború vége óta ilyen célt a folyó nem tud betölteni.[114] Szöult a tenger felé Incshon kikötője szolgálja ki, mely 1883 óta üzemel.[115]

Közművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Postatorony, azaz a főposta épülete

Szöul éves elektromosáram-fogyasztása 2013-ban 46,5 millió MWh volt.[116] Az áramellátást a Korea Electric Power Corporation (KEPCO) biztosítja, melyet 1898-ban hoztak létre Hansung Electric Company néven, és amely az 1900-as évek elején Szöul utcáinak közvilágításáért volt felelős.[117] Az első villanykörtéket 1887-ben szerelték fel a királyi palotában,[118] majd olyan generátort is beszereltek, ami 750 villanykörtét volt képes üzemeltetni.[34] Az első, elektromos áramot szolgáltató vízerőművet pedig 1929-ben építették fel.[118]

Az első modern vízvezetékrendszert Szöulban 1908-ban vezették be.[119] Az első víztisztító telepet még Kodzsong császár idejében építették, mely akkor 12 500 tonna csapvizet szolgáltatott néhány kerület számára. Szöul önkormányzata azóta több víztisztító telepet is üzembe helyezett és a csapvíz népszerűsítésére kampányt hozott létre, melynek keretén belül védjegyként regisztrálták a szöuli csapvizet Arisu néven. Az Arisu (Ariszu) korábban a Han folyó elnevezése volt.[120] A Szöuli Fővárosi Területet a Phaldang-víztározó látja el, mely a vízkészletet a Szojanggang- és a Cshungdzsu-víztározóból kapja. A 860 kilométernyi csőrendszer naponta 8 285 000 m³ vizet szállít a fővárosba és környékére.[121]

A földgázellátást az 1970-es évek óta a Seoul City Gas biztosítja.[122]

A postaszolgálat 1884 óta működik, a Korea Post főpostájának új épületét Csung kerületben 2007-ben adták át.[123] A távírószolgáltatás 1885-ben indult meg Szöul és Incshon között, majd fokozatosan építették ki a kapcsolatot más településekkel. 1902-ben indult meg a telefonszolgáltatás a városon belül.[118]

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház

2013-ban Szöulban 16 222 egészségügyi intézményt tartottak számon, ezek kzül 57 általános kórház, 6 mentális betegségekre specializálódott intézmény, 32 pedig kifejezetten kínai alapokon nyugvó hagyományos koreai orvoslásra (한의학, hanihak) specializálódott kórház. Öt szülészeti klinika is található a városban.[124] Több olyan intézmény is van a városban, ahol nemzetközi klinika is található, ilyen például a Samsung Medical Center, a Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház vagy a Jonsze Egyetemi Kórház.[125]

Dél-Korea, és azon belül is Szöul népszerű célpont lett egészségügyi turisztikai szempontból, néhány év alatt megtöbbszöröződött az ilyen szolgáltatásokat kereső külföldiek száma. A plasztikai sebészet mellett a leginkább keresettek a fogászati szolgáltatások, a bőrklinikák, a lézeres szemműtét és a rákkezelés.[126][125]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1988-as nyári olimpia helyszíne és a 2002-es labdarúgó-világbajnokság egyik rendezője.

Csapatok:

  • Korean Baseball Organization baseball csapat
  • FC Seoul futballcsapat

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[127]
Partnervárosok[* 3][127]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. az amerikai middle schoolnak megfelelő intézmény, melybe 12-13 évesen kerülnek a gyerekek és három évfolyamot járnak itt.
  2. az amerikai high school megfelelője, melybe 15-16 évesen kerülnek és 18-19 éves korukig tanulnak a gyerekek, szintén három osztályt végezve.
  3. MOU-városok (Memorandum of Understanding)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b History. Baekje Cultural Festival. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  2. About Mayor. Seoul Special City. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  3. Population. Seoul Metropolitan Government, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  4. Current population of the Seoul National Capital Area. Statistics Korea. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  5. ^ a b c d Administrative areas (Each Gu). Seoul Metropolitan Government, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  6. ^ a b c d 꽃·나무·새 (koreai nyelven). Seoul City. (Hozzáférés: 2013. március 20.)
  7. ^ a b c d e f g h i j k Seoul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  8. A.T. Kearney Global Cities Index, 2012. A.T. Kearney. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  9. Citgy Mayors: World's best financial cities. Citymayors.com, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  10. Zumbrun, Joshua. „In Pictures: World's Most Economically Powerful Cities”, Forbes, 2008. július 15. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 31.) 
  11. Seoul Voted Asians' Top Travel Destination Again. Travel Weekly Asia, 2011. március 11. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  12. ^ a b KOREA: Future is now for Korean info-tech”, AsiaMedia, Regents of the University of California, 2005. június 14. 
  13. ^ a b Tech capitals of the world – Technology”, The Age, 2007. június 16. 
  14. ^ a b Korea launches mobile TV. Radio Frequency Systems, 2006. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  15. ^ a b Seoul tops global cities ranking for e-govt. FutureGov, 2010. július 21. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  16. ^ a b South Korea pushes mobile speeds. BBC, 2006. november 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  17. ^ a b Seoul to offer free wifi in public areas. phys.org, 2011. június 15. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  18. Choi Jong-hyun. „Seoul, Its Origins and Future”. Koreana. Hozzáférés ideje: 2014. január 3.  
  19. 서울특별시표기 ''首爾''로...중국, 곧 정식 사용키로 :: 네이버 뉴스 (ko nyelven). News.naver.com, 2005. október 23. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  20. Seoul' morphs into Chinese 'Shouer. Chinadaily.com.cn, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  21. Opportunity: Chinese Name for Seoul, Korea. goodcharacters.com
  22. Seoul's Symbols. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  23. Exploring Korea. Korea.net. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  24. DPRK Climate. Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  25. Korea Weather. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  26. Climate=Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  27. World climate. Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  28. 2. 토지 및 기후 (Land and Climate), 2010-2013 Yearbook (koreai és angol nyelven). Seoul Metropolitan Government. Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 5. 
  29. 평년값자료(30년) (koreai nyelven). Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  30. Pungnap-toseong (Earthen Ramparts). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  31. Bugaksan Mountain. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  32. Seoul City Wall. UNESCO. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  33. Bosingak Belfry. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  34. ^ a b Nam Moon Hyon: Early History of Electrical Engineering in Korea: Edison and First Electric Lighting in the Kingdom of Corea. Promoting the History of EE Jan 23-26, 2000. Institute of Electrical and Electronics Engineers. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  35. Kyung Moon Hwang. A History of Korea. Palgrave Macmillan (2010). ISBN 9780230364523 
  36. ^ a b History. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  37. ^ a b szerk.: Stephen Hamnett, Dean Forbes: Planning Asian Cities: Risks and Resilience. Routledge (2012). ISBN 9781136639272 
  38. Urban Planning of Seoul (PDF). Seoul Metropolitan Government, 2009. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  39. Facts about Korea. Korea.net. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  40. GLOBAL 500”, CNN Money, 2012. július 23. (Hozzáférés ideje: 2014. február 7.) 
  41. 자치구 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  42. Administrative Districts. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. február 8.)
  43. ^ a b Population by Dong. Seoul Metropolitan Government, 2012. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  44. 한성부 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
  45. 행정연혁 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  46. History of Administration. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  47. Organization Chart - Seoul Metropolitan Government. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  48. Organization Chart - Seoul Metropolitan Council. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  49. (2013.) „Regional population density: Asia and Oceania, 2012: Inhabitants per square kilometre, TL3 regions”. OECD Regions at a Glance 2013, Kiadó: OECD Publishing. DOI:10.1787/reg_glance-2013-graph37-en. Hozzáférés ideje: 2014. február 11.  
  50. ^ a b c Population. Seoul Metropolitan Government, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  51. Seoul's Population Drops Below 10 Million for First Time in 25 Years. Chosun Ilbo, 2014. február 14. (Hozzáférés: 2014. február 16.)
  52. Park, Chung-a. „Foreign population in Seoul continue to dwindle”, Korea Times 
  53. Korean Chinese account for nearly 70% of foreigners in Seoul. The Korea Times, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  54. Népességi adatok (vallás) (szűrés: Szöul) (koreai nyelven), 2005. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  55. Why South Korea is so distinctively Christian. The Economist. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  56. How Korea embraced Christianity. The Christian Science Monitor, 2007. március 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  57. ^ a b c d Churches in Korea. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  58. Religion. KBS World Radio. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  59. Seoul Central Masjid. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  60. Islamic Cultural Spots in Itaewon. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  61. Welcome to KTC. Lmg.go.kr, 2006. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  62. Worldwide Centers of Commerce Index™. MasterCard. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  63. The Global Financial Centres Index 12. Z/Yen Group, 2012. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  64. Seoul's Competitiveness. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  65. Hot Spots 2025: Benchmarking the Future Competitiveness of Cities. The Economist Intelligence Unit, 2013. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  66. ^ a b Seoul: Economy. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  67. The primacy of Seoul and the capital region. United Nations University. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  68. It's official: Jinro soju is the world's best-selling liquor. CNN Travel, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  69. Fiery food, boring beer”, The Economist, 2012. november 24. (Hozzáférés ideje: 2013. április 24.) 
  70. Packaged Food Sales In South Korea (pdf). Agriculture and Agr-Food Canada, 2010. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  71. Neon shines brightly during the bustle on Yeouido stock street. Korea JoongAng Daily, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  72. Yeouido struggles to revive former glory as financial hub. Korea Herald, 2014. szeptember 11. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  73. The unemployed by ages. Seoul Metropolitan Government, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  74. Dongdaemun Market. Visit Seoul. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  75. Myeong-dong. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  76. Namdaemun Market. Visit Seoul. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  77. Sinchon Street, full of energy. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  78. Insa-dong. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  79. Hwanghak-dong Flea Market. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  80. Antique Markets. Seoul Matropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  81. ^ a b Itaewon: Going Gangnam Style?. The Korea Times, 2013. február 14. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  82. Yongsan Electronics Market, Asia’s largest IT shopping mall. KBS World, 2011. március 1. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  83. Time Square. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  84. Lotte Super Plex G to Beat World’s Record as The Largest Cinema Screen. The Korea Bizwire, 2014. július 5. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  85. Internet Speeds In South Korea Really Do Blow Away The Rest Of The World. Business Insider, 2014. április 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  86. The 10 Countries With the Fastest Internet. Mashable, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  87. Summary of Schools. Seoul Metropolitan Government, 2013. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  88. Life and death exams in South Korea. Asia Times, 2005. november 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  89. 금융권 CEO 출신대학..서울대>고려대>연세대 (koreai nyelven). Naver News, 2010. június 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  90. 3 Korean Universities Among Asia's Top 10. Chosun Ilbo. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  91. ^ a b New Bus System of Seoul. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  92. Road. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
  93. 노선안내 (koreai nyelven). Korea Expressway Corporation. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  94. Vehicle Registration (by Month, Each Gu). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  95. Express and Intercity Buses. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  96. Seoul Bus. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  97. The world's longest metro and subway systems. Railway Technology, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  98. Sanghajban van a világ leghosszabb metróhálózata. MNO, 2013. december 29
  99. What are the world's best metro systems?. CNN, 2013. január 9. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  100. KTX. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  101. Railroad in Korea. Korea Tourism Orgaization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  102. [http://www.icao.int/Meetings/FAL12/Documents/fal12ip017_en.pdf REPORT ON DEVELOPMENT AND OPERATION OF INCHEON INTERNATIONAL AIRPORT] (pdf). ICAO, 2004. április 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  103. Gimpo Airport Turns Fortunes Around. Chosun Ilbo, 2011. február 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  104. Real time flight information. Gimpo International Airport. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  105. Incheon Airport tops service quality for 9th year. Korea Herald, 2014. május 27. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  106. ACI releases World Airport Traffic Report 2010 (PDF), 2011. augusztus 1. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  107. KTX to start passenger service to Incheon Airport, 2014. június 16. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  108. From Incheon Airport to Seoul. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  109. Korea’s International Airports. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  110. 교량유래 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government, 2013. december 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  111. Bridge. Seoul Metroplitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
  112. Seoul ‘Bridge of Life’ Attracts More Suicide Attempts. The Wall Street Journal, 2013. november 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  113. Bridges in Seoul, Korea. USA Today. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  114. Seoul plans renaissance of Han River. Korea Times, 2010. július 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  115. Introduction of Korean Ports (pdf). Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  116. Electric Power Consumption (by Use). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  117. History. KEPCO. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  118. ^ a b c IEEE Seoul Section History. Institute of Electrical and Electronics Engineers. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  119. Water for All (pdf). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  120. Arisu. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  121. Business > Multi-regional Water Supply System. K-Water. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  122. History. Seoul City Gas. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  123. The Opening of the New Building for the Seoul Central Post Office. Korea Post. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  124. Number of Medical Institutions. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  125. ^ a b Medical Services. Visit Seoul. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  126. Korea embraces medical tourism. CNN, 2011. szeptember 26. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  127. ^ a b Sister Cities. Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul témájú médiaállományokat.