Cshangdokkung

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cshangdokkung (창덕궁)
Changdeokgung-Injeongjeon.jpg
A palota Indzsongdzson terme
Ország  Dél-Korea
Település Csongno kerület, Szöul
Alapterület 579 000[1]
Épült 1405–1412[1]
Család Csoszon-dinasztia
Rekonstrukciók évei 1804, 1834, 1920, 1990–1999[2]

Tulajdoni helyzet koreai állam
Fenntartó Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Cshangdokkung palotairoda
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító 816
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, III, IV
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Cshangdokkung  (Szöul)
Cshangdokkung
Cshangdokkung
Pozíció Szöul térképén
é. sz. 37° 34′ 46″, k. h. 126° 59′ 30″Koordináták: é. sz. 37° 34′ 46″, k. h. 126° 59′ 30″
Cshangdokkung weboldala

A Cshangdokkung a koreai Csoszon-dinasztia szöuli öt palotája közül a másodikként épült 1405-ben. Nevének jelentése „virágzó erény”. A 16. századi japán invázió idején leégett, 1609-ben újjáépítették.[3] Megépítésétől a japán támadásig másodlagos palotaként funkcionált, az újjáépítést követően azonban ez lett a dinasztia székhelye, több mint 250 éven át.[1]

A palota az UNESCO Világörökség része, 2004-ben pedig forgatási helyszínül is szolgált, itt forgatták a nagy sikerű A palota ékköve című kosztümös sorozat néhány epizódját.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai történelem folyamán a főváros gyakran költözködött, Keszong és Hanjang (a mai Szöul) között. Az 1400-as évek elején Thedzsong király úgy döntött, az udvart Hanjangba telepíti, de az ott már meglévő Kjongbok palotát nem tartotta megfelelőnek, így új palota építését rendelte el. Az első épületek 1405-ben készültek el, a teljes komplexumot 1412-re fejezték be. Az 57,9 hektár területen fekvő Cshangdokkung Szöul északi részén, a Pegak-hegy Ungbong-csúcsának lábánál található.[1]

Az épületegyüttest 1462-ben észak-nyugati irányban tovább bővítették. A 16. századi japán invázió idején teljesen leégett, rekonstrukciója Szondzso király uralkodása alatt, 1609/10-re fejeződött be.[1] 1623-ban újabb tűz pusztított a palotában, 1647-re sikerült helyreállítani, majd a századok folyamán többször is bővítették illetve felújították az épületeket.[2]

1990 és 1999 között nagyszabású felújítást hajtottak végre, közben pedig 1997-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az épületegyüttest.[2]

Épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tonhvamun
Indzsongmun
Szondzsongdzson
A Titkos Kert egy részlete

A palotát úgy építették meg, hogy az épületek a terület déli részén helyezkednek el, észak felé pedig a nagy méretű, finoman kidolgozott kert, az úgynevezett „Titkos Kert” található. Az elrendezés a hagyományos koreai palotaépítészet jegyeit követi, három kapu és három udvar épült, az adminisztratív udvar, a királyi lakóudvar és egy harmadik udvar, ahol az audienciákat tartották. Az épületek általában kő alapokra épültek, gazdagon díszített fa szerkezettel.[1]

Tonhvamun (돈화문)

A palota főbejárata, eredetileg gránit alapokra épült, ma azonban már csak a faszerkezet áll. A 16. századi japán invázió során a kapu elpusztult, 1607-ben újjáépítették. A kapu az egyik legrégebbi faépület Szöulban; Dél-Korea 383. kincse.[5]

Kumcshongjo híd (금천교)

Szöul egyik legrégebbi kőhídja, 1411-ben épült, boltíves, mitikus állatfigurákkal díszített. Egykoron egy északon fakadó patak futott alatta, mely körbeölelte a palota külső épületeit. A híd 12,9 méter hosszú és 12,5 méter széles.[5]

Indzsongdzson (인정전)

A palota fő csarnoka, kétszintes épület, melyben 5+4 szoba kapott helyet. Középpontjában a trónszék állt, mennyezetét főnixfestmény díszítette. Az Indzsongdzson a külső épületek középpontjában áll, 1912-ben helyreállították az egykor előtte álló kaput (인정문, Indzsongmun) is. A csarnok Dél-Korea 225. nemzeti kincse.[6][5]

Szondzsongdzson (선정전)

Az egyszintes, kék cserepes tetejű épület a király dolgozószobájaként funkcionált, ahol minisztereivel és hivatalnokaival tanácskozott. Dél-Korea 814. kincse.[5]

Hidzsongdang (희정당) és Tedzsodzson (대조전)

A Hidzsongdang a későbbi Csoszon királyok használták dolgozószobaként, amikor a nyugati civilizáció elérte Koreát. Bár az épület maga hagyományos koreai építészeti alkotás, belül nyugati bútorokkal és anyagokkal rendezték be. 1917-ben leégett, akkor a Kjongbok palotából hozott építőanyagokkal és bútorokkal rekonstruálták. Dél-Korea 815. kincse.[5]

A Tedzsodzson a királyné lakosztálya volt. Dél-Korea 816. nemzeti kincse.[5]

Titkos Kert

A leginkább csak Titkos Kert (비원, Pivon) néven emlegetett kert hivatalos neve Huvon (후원, „hátsó kert”).[7] A kertben lótusztó található, számos pavilonnal és több mint 56 000 növénnyel, köztük diófákkal, tölgyfákkal, gyertyánszilekkel, páfrányfenyőkkel, gyertyánokkal, szilvafákkal.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Changdeokgung Palace Complex. UNESCO. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
  2. ^ a b c History. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
  3. The 5 Palaces of Seoul. Chosun Ilbo, 2012. január 24. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
  4. Daejanggeum (Jewel in the Palace). Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  5. ^ a b c d e f Changdeokgung. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  6. Injeongjeon Hall of Changdeokgung Palace. Cultural Heritage Administration. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  7. Tourist sites confront translation troubles. Korea JoongAng Daily, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cshangdokkung témájú médiaállományokat.