Tirana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tirana (Tiranë)
ALB 20070713 img 1250.jpg
Tirana címere
Tirana címere
Tirana zászlaja
Tirana zászlaja
Becenév: Tirona
Közigazgatás
Ország  Albánia
Kerület Tirana
Alapítás éve 1614
Irányítószám 1001-1028
Körzethívószám 4
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 380 400 fő (2006) +/-
– agglomeráció 800 000 fő
– elővárosokkal 1034344 fő
Népsűrűség 12000 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 90 m
Terület 31 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Tirana  (Albánia)
Tirana
Tirana
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 19′ 48″, k. h. 19° 49′ 12″Koordináták: é. sz. 41° 19′ 48″, k. h. 19° 49′ 12″

Tirana (albánul Tiranë / Tirana, görögül Τίρανα, törökül Tiran) Albánia fővárosa, egyben az azonos nevű Tirana kerület székhelye. Az ország legnépesebb városa, lakossága mintegy 380 400 fő (2006, becslés), amely az agglomerációban élőkkel együtt akár a 800 000 főt is elérheti. Az ország gazdasági, kulturális és politikai központja, egyetemi város. Katolikus és ortodox érseki székhely, muzulmán kulturális központ medreszével. A bektási szekta székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tirana Albánia központi részén, az Adriai-tengertől 35 kilométernyire, az 1613 méteres Dajti-hegy lábánál, a Lana és a Tirana folyók partján fekszik, 110 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban. A fővárost délről és nyugatról ritkásan erdősült hegyek veszik körbe.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tirana éghajlat mediterrán, 16 °C-os évi átlaghőmérséklettel és 1200 milliméternyi éves csapadékkal. A nyár száraz és meleg, a tél enyhe.

Tirana éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 21,0 24,0 27,0 28,0 31,0 36,0 42,0 40,0 40,0 36,0 28,0 22,0 42,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 12,0 13,0 15,0 20,0 24,0 28,0 32,0 32,0 28,0 23,0 17,0 13,0 21,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 2,0 3,0 5,0 9,0 13,0 16,0 18,0 18,0 15,0 12,0 8,0 4,0 10,0
Rekord min. hőmérséklet (°C) −10,0 −9,0 −10,0 −1,0 3,0 8,0 8,0 8,0 3,0 0,0 −6,0 −8,0 −10,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 143 132 115 104 103 68 42 46 78 114 172 148 1265
Havi napsütéses órák száma 127 124 158 204 266 297 353 328 264 217 126 86 2552
Forrás: Wetter.com:Tirana


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város területén a neolitikumból is találtak emberi megtelepedésre utaló nyomokat, de az ókorban a település különösebb jelentőséggel nem bírt. 520-ban I. Justinianus bizánci császár építtetett a Dajti-hegyen erősséget Tirkan néven, amely lassan az enyészeté lett. A környéken több vár épült a középkorban (Preza, Ndroq, Lalmi, Petrela), de Marin Barleti kortárs albán történetíró tanúsága szerint Tirana még a 15. század elején is csak jelentéktelen falu volt.

A település 14311432-ben került török hódoltság alá. A környék földesura, Sulejman Mulleti pasa 1614-ben vetette meg a városi lét alapjait: bazárt, mecsetet és török fürdőt építtetett a településen, és sikeres perzsiai hadjárata emlékére elnevezte Tehrannak (így Tirana etimológiailag rokon az iráni fővárossal). Minthogy fontos karavánutak metszésében feküdt, a 19. század elejéig gyorsan, de a történelem viharaitól háborítatlanul fejlődött a város. Kézműves-manufaktúrák tucatjai nyíltak, a városka híres volt kelmegyártó, bőrfeldolgozó, fazekas-, kovácsiparáról, ezüst- és aranyműveseiről. A 18–19. században Tehran a Toptani család birtokaihoz tartozott. A 18. században Ahmed Toptani pasa felújíttatta a Justinianus-féle erődítményt, a petrelai Molla bég pedig 1789-ben kezdett az Et’hem Bey-mecset építtetésébe, amelyet végül fia, Haxhi Et’hem bég fejezett be 1821-ben. A 19. század első felében Esat Toptani sanyargatta a városka lakóit, s egészen a 20. századig Tehran gazdasági fejlődése megrekedt.

A tiranai bazár 1923-ban
Partizánok bevonulása Tiranába 1944. november 20-án

1920. február 8-ai hatállyal a lushnjai kongresszus a központi fekvésű Tiranát jelölte ki az ország ideiglenes fővárosául, 1925. december 31-étől pedig az ország állandó fővárosa lett. A lakosság ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett: 1910-ben 12 000-en éltek Tiranában, míg 1930-ra a lakosság száma 30 000, 1945-ben pedig 60 000 volt. A város első rendezési tervét 1923-ban Estef Frashëri készítette el, ennek következtében több régi, földszintes épületet leromboltak, s széles sugárutakat nyitottak a helyükön. A második világháborús olasz megszállás során Florestano de Fausto és Armando Brasini olasz építészek rajzolták át a város képét, a kormányzati negyed kialakítása, az egykori királyi palota (ma Brigádok Palotája), a Nemzeti Bank épülete és a városháza tervezése az ő nevükhöz fűződik. A II. világháború végóráiban, 1944. szeptember 15-étől az albán partizánok házról házra harcolva szorították ki Tiranából a megszálló németeket. A gyakorlatilag lerombolt város november 17-én szabadult fel.

Enver Hoxha a lushnjai döntést helybenhagyva Tiranát jelölte ki az ország fővárosául, s folytatta a település fejlesztését. A már előzőleg is jelentős élelmiszeripar mellé több üzemegységet telepített a városba, de számos oktatási és kulturális intézményt is ő hozott létre. Az 1950-es évek erőltetett iparosításának eredményeképp a korábban is számottevő népességnövekedés hatványozódott, 1960-ban már 137 000-en éltek az albán fővárosban.

A rendszerváltó tömegek 1991. február 20-án döntötték le a diktátor Enver Hoxha Szkander bég téri aranyozott szobrát, s a dinamikus népességszaporodás a rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején megismétlődött, a jobb élet reményében az ország északi részéből érkező bevándorlók többszörösére duzzasztották Tirana lakosságát.

Lásd még: Tirana polgármestereinek listája

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tirana az ország ipari központja, jelentős a gép- és műszergyártás, az élelmiszer-, textil-, bőr-, gyógyszer-, üveg-, építő- és cementipar. A Tiranai-medence termékeny földjén főként olajfát és dohányt termesztenek. Az utóbbi időben a főváros kiemelt turisztikai fejlesztések helyszíne is lett, az épületek szépítése mellett számtalan hotel, étterem, kávézó nyílt.

A demokratikus fordulat óta sokat fejlődött a város közlekedése, belföldi és nemzetközi szinten egyaránt. 2000 óta autópálya köti össze a fővárost Durrësszal. A helyi tömegközlekedést buszok és iránytaxik oldják meg. Rendszeres buszjáratok közlekednek az ország valamennyi részébe, valamint Görögországba, Macedóniába és Kosovóba. A vasúti közlekedés helyzete továbbra is mostoha: a fővárost csak Durrësszal, az északi Shkodrával és Elbasanon keresztül a délkeleti Pogradeccel köti össze a Hoxha-korszakból megörökölt vasútvonal. A Tiranától 25 kilométernyire lévő rinasi repülőtérre (újabb nevén Teréz anya repülőtéren) a hazai Albanian Airlines és Ada Air mellett olasz, brit, osztrák, magyar, szlovén, szerb, görög, bolgár és török légitársaságok is szállítanak utasokat.

Tirana napjainkban kénytelen szembenézni a túlnépesedés problémájával: a közművek elöregedtek, a víz- és áramellátás akadozik, és a főváros útjain futó napi 300 000-es autóáradat okán a légszennyezettségi adatok is riasztóak. Az Albániában kereskedelmi forgalomba kerülő üzemanyag kén- és ólomtartalma jóval magasabb az európaiénál, ugyanakkor az elmúlt évszázad városépítői nem gondoltak a zöldövezetekkel, s a Tirana melletti Szent Prokop park növényzete nem képes a szennyezett levegő megszűrésére. E gondok megoldása egyelőre várat magára, sőt, mindezek ellenére az építőipar konjunkturális helyzetben van Tiranában, a város peremén gombamód szaporodnak az új építésű városnegyedek.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edi Rama polgármester akciója: tarkára festett tiranai épület

Tirana hagyományosan muzulmán település, de 1920-as fővárossá válását követően más felekezetek tagjai is nagy számban telepedtek le. Tiranában számottevő cigány kisebbség él, többnyire a társadalom peremén: koldulásból, nemesfém- és alumíniumgyűjtésből igyekeznek fenntartani magukat.

A főváros ad otthont Albánia első, 1957-ben alapított felsőoktatási intézményének, a Tiranai Egyetemnek, de van a városban jogi és agrárképzés, képzőművészeti és katonai akadémia. 2002-ben megnyitotta kapuit az első (angol tanítási nyelvű) magánegyetem, a University of New York Tirana is. A város ad otthont az ország majd minden politikai-közigazgatási, tudomány- és kultúraszervező intézményének: itt van a Nemzetgyűlés, a Legfelsőbb Bíróság, az Albán Tudományos Akadémia (1972) és kutatóintézetei, a Nemzeti Könyvtár (1922), a nemzeti opera- és balett-társulatnak otthont adó Kultúra Palotája. Az 1988-ban Enver Hoxha Emlékmúzeumként átadott, piramisszerű épület ma a Nemzetközi Kulturális Központ székhelyéül szolgál. A főváros jelentősebb közgyűjteményei a Nemzeti Történeti Múzeum (1981), a Természettudományi Múzeum (1948), a Régészeti Múzeum (1948) és a 3200 albán és nemzetközi művet őrző Képzőművészeti Galéria. A város labdarúgócsapata az SK Tirana.

A város hangulata részben keleties, részben olaszos, de a leginkább mégis Enver Hoxha kommunista Albániája határozza meg a városképet. A 2000 óta a polgármesteri tisztséget betöltő Edi Rama sajátos akció keretében dobta fel a várost: a szlamosodó, lepusztult blokkokat élénk színűekre festette át.

A Szkander bég tér panorámaképe

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Et’hem Bey-mecset az Óratoronnyal

A fiatal főváros legtöbb látnivalója a központi elhelyezkedésű Szkander bég tér (Sheshi Skënderbeu) köré csoportosul, gyalogosan is könnyűszerrel bejárható. Az 17891821 között épült Et’hem Bey-mecset (Xhamia e Et’hem Beut) mellett érdemes megtekinteni a közeli, 18211830 között emelt Óratornyot (Kulla e Sahatit), valamint a tér központi helyét elfoglaló Szkander bég lovas szobrot (Odhise Paskali munkája, 1968). A teret emellett kormányzati épületek övezik, valamint a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Történeti Múzeum 1981-ben készült szocialista-realista mozaikos homlokzatával. Tirana keresztény templomai közül említésre méltó az ortodox Szent Prokop-templom (1780), valamint a Ferenc József építtette katolikus Szűz Mária-templom (1865). 2001-ben épült fel a római katolikus Szent Pál-templom, Albánia legnagyobb istenháza. A városközponton kívül eső részeken megtekintésre ajánlható az 1816-ban épült Kapllan pasa türbéje (Tyrbja e Kapllan Pashës), valamint a 18. századi kőhidacska, a Tímárok hídja (Urë e Tabakëve).

Testvérvárosok és partnervárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Partnervárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirana témájú médiaállományokat.