Berat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berat és Gjirokastra történelmi központja
Világörökség
Berat.jpg
Berat folyóparti házai
Adatok
Ország Albánia
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV
Felvétel éve 2008
Elhelyezkedése
Berat (Albánia)
Berat
Berat
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 04′, k. h. 20° 07′Koordináták: é. sz. 40° 04′, k. h. 20° 07′
A citadella

Berat vagy Berati (aromunul Berat, görögül Βεράτι vagy Βεράτιον) kisváros Albánia déli részén, az ország nyolcadik legnépesebb városa. Lakossága mintegy 47 200 fő (2006, becslés). Az azonos nevű Berat kerület székhelye, püspöki székhely. A városkát 1961-ben Enver Hoxha múzeumvárossá nyilvánította, 2008-ban pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára ([1]).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A festői városka az Osum folyó jobb partján, a mészkősziklákba vájt völgyszorosban épült fel. A várhegy oldalában, a Mangalem városnegyedben egymásra épült, fehérre meszelt, sokablakos házainak köszönhetően azon albán városok közé tartozik, ahol a kommunista időszak városrombolásait követően is érzik a történelmi levegő (közkeletű toposszal Berat „az ezerablakos város”). A közeli fenyveserdők, a Tomorr- és a Shpirag-hegyek komor tömege szolgál a városkép idilli hátteréül.

A legenda szerint a két óriás, Tomorr és Shpirag összekülönbözött egy berati leányon, és birokra keltek. Tomorr kardjával addig kaszabolta a másik gigászt, amíg azt tetőtől talpig sebek borították, s meghalt, de a heves harcba Tomorr is belepusztult. Mindketten heggyé váltak, s az őket sirató leány könnyeiből lett az Osum folyó.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berat Albánia egyik legősibb városa: az illírek dasaretes törzse már az i. e. 6. században erődített települést létesített Antipatrea néven ezen a helyen, itt húzódott ugyanis az Illyria és Épeirosz közötti határ. Antipatreát a rómaiak az i. e. 2. században elfoglalták, és a Római Birodalom összeomlását követően a Bizánci Birodalom egyik határerődjeként számos barbár betörést kellett elszenvednie, immár Pulkheriopolisz néven. I. Szimeon bolgár csapatai foglalták el a várost a 9. században, s tartották fennhatóságuk alatt egészen a 13. századig, amikor is Dukász Mihály epiruszi despota kezére került. 1345-ben a szerbek vonultak be a városba, s nevezték el Beligradnak, azaz „fehér városnak”, s a feltételezések szerint erre származtatható vissza a város nevének mai alakja is. A terjeszkedő Oszmán Birodalom határai 1450-ben értek el Beratig, s majdnem fél évezreden keresztül, 1912-ig török fennhatóság alatt állt a város, 1867-től mint a Berati szandzsák székhelye. A török hódoltság kezdetén a város lakossága erősen megfogyatkozott, s csak a 17. században kezdett ismét benépesülni, és vált az albán fafaragók egyik kézművesközpontjává. Ali Tepeleni pasa 1809-ben meghódította a várost. A 19. században társadalmi élete fellendült: a török fennhatóság ellen küzdő nacionalista Prizreni Liga egyik háttérbázisául szolgált.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város fölé magasodó sziklára épült várnegyed, a Kala kecsegtet a legtöbb látnivalóval. Az 5. században lerombolt fellegvárát a 6. században I. Justinianus, majd a 13. században I. Mihály epiruszi despota erősíttette meg. Bejáratát barbakán védi, s a szinte épen megmaradt fal által közrezárt területen, a várnegyedben figyelemre méltó évszázados épületek találhatók: a Vllahernai Szűz Mária- (Kisha e Shën Marisë Vllahernës) és a Szent Mihály-templom (Kisha e Shën Mihalit, mindkettő 13. századi), a Szentháromság-templom (Kisha e Trinitetit të Shenjtë, 14. század), a 16. századi albán festő, Onufri freskóival díszített Szent Tódor-templom (Kisha e Shën Todrit, 16. század). A restaurált Szent Miklós-templom ma Onufri Múzeum.

A várhegy oldalában, a Mangalem nevű Osum-parti városrészben zsúfolódnak a már említett, fehér lakóházak, és itt található az Agglegények mecsetje (Xhamia e Beqarëve, 1827) is. (Az „agglegények” a korabeli Berat kereskedőinek nőtlen férfiakból szervezett fegyveres őrségét alkották. A szó eredete a török bekâr, mely elsősorban agglegényt jelet, de ebből ered a magyar "betyár" szó is, az albánhoz hasonló jelentéssel.) További három muzulmán szakrális emlék található a városban: a II. Bajazid alatt épült Király-mecset (Xhamia e Mbretit, 15. század) és medreszéje, a városközpontban az Ólom-mecset (Xhamia e Plumbit, 1555), valamint a Helveti-imaház (Teqe e Helvetive, 1790). Ez utóbbi mellett található a zsidó Shabbatai Zví díszes síremléke, aki 1660-ban messiásnak adta ki magát.

Az Osum másik partján, a szintúgy szűk utcás, festői Gorica városrészben található a Szent Szpiridon-székesegyház (Kisha e Shën Spiridhonit, 1864). A várnegyed felé vezető út mellett, egy hagyományos kőházban található a Néprajzi Múzeum.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Berat témájú médiaállományokat.

Berat látnivalói angolul és albánul

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]