Gjirokastra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berat és Gjirokastra történelmi központja
Világörökség
Gjirokastra.jpg
Gjirokastra
Adatok
Ország Albánia
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV
Felvétel éve 2005
Elhelyezkedése
Gjirokastra (Albánia)
Gjirokastra
Gjirokastra
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 40° 04′, k. h. 20° 10′Koordináták: é. sz. 40° 04′, k. h. 20° 10′
Gjirokastra hagyományos házai, 2001-es fotó

Gjirokastra (albánul Gjirokastër / Gjirokastra, görögül: Αργυρόκαστρο vagy Αργυρόκαστρον, aromunul Arghirocastru, olaszul: Argirocastro, törökül: Ergeri) Albánia déli részén található kisváros az É.sz. 40°04' és a K.h. 20°08' pontján, az azonos nevű Gjirokastra kerület székhelye. Lakossága mintegy 23 600 fő (2006, becslés). A közelben magasodó Gjera-hegy lábánál, a Drino folyó völgyében fekszik. Szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel a UNESCO világörökségi listáján, mint „a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája”.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legenda szerint Argürosz görög hercegnő alapította a várost, ezzel szemben emberi településre utaló legkorábbi nyomokat a Kr. e. 1. századból tártak fel a régészek. A város története igazán a 12. században vette kezdetét, amikor a Bizánci Birodalom erősséget építtetett a mai várhegyre. Az erőd körül a későbbi századokban kialakuló település Argiropolisz, majd Argirokasztron (Αργυρόκαστρον) néven idővel jelentős kereskedelmi központtá vált. Az Epiruszi Despotátus rövid fennhatósága után 1417-ben az Oszmán Birodalom kebelezte be a várost (Gjirokastra török névváltozata Ergiri). Fellegvárát a 18. században építtette Gjin Shpata helyi nemzetségfő. A 19. század elején a janinai pasa, Ali Tepeleni szállta meg Ergirit, és tovább bővítette a várat. A század második felében a város a török hódoltság elleni küzdelem egyik fészke volt: 1880. július 23-án itt tartotta gyűlését a Prizreni Liga, amelyen a résztvevők döntöttek Albánia függetlenségének kikiáltásáról és ideiglenes kormány alakításáról. Az I. Balkán-háború (19121913) során a görögök bejelentették igényüket Gjirokastrára, a város jelentős számú görögajkú nemzetiségére hivatkozva, ám hadseregük csak rövid időre tudhatta magáénak a várost. A II. világháború utáni kommunista érában Enver Hoxha múzeumvárossá nyilvánította szülővárosát. A szülőházaként számon tartott emeletes kőépület a személye körül kialakult kultusz egyik fő zarándokhelye volt (az épületet máig ismeretlen tettesek 1997. december 16-án felrobbantották, s csak 2003-ra sikerült renoválni).

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hoxha idejében épült ki az óváros körüli kereskedelmi és ipari negyed (élelmiszer-, bőr- és textilipar).

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gjirokastra hagyományos, palakővel fedett boltíves kőházai, szűk, macskaköves utcái sajátos légkört adnak a városnak. Mintegy kétszáz lakóház és a 17. században épült, majd az 1872-es tűzvész után újraépített bazár áll védettség alatt. Enver Hoxha szülőháza ma néprajzi múzeumnak ad otthont (a demokratikus fordulatig a felszabadító harc múzeumaként működött). Érdemes megtekinteni a bektási imaházat (1727), a Szent Miklós-templomot (1756) és a mecsetet (1757). A városka fölé magasodó 18. századi fellegvár jó állapotban lévő falai és saroktornyai uralják a városképet. A várban fegyvermúzeum található, de itt állították ki például az Albán Néphadsereg dicső hadizsákmányát, az albán légtérbe tévedt, 1957-ben lelőtt amerikai Lockhead T–33-as vadászrepülőt. A várudvarban óratorony, egykori börtön, szökőkút, istállók, és a pódium, amelyen évente-kétévente fellépnek a Nemzetközi Albán Folklórfesztivál résztvevői.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]