Elbasan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 41,1168°, k. h. 20,0926°

Elbasan felülnézetből, előtérben a várfallal
Elbasani idill

Elbasan (vagy Elbasani) város Albániában, az azonos nevű Elbasan kerület székhelye, az ország harmadik legnépesebb városa. Lakossága mintegy 102 000 fő (2006-os becslés).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albánia középső részén, a Shkumbin folyó kiterjedt, nyílt völgysíkságában fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elbasan első említését a római korból ismerjük: a korábban az illír eordaei törzs szálláshelyéül szolgáló területen az i. sz. 2. században Masio Scampa néven építettek jelentékeny erődítést a rómaiak, kihasználva az Apolloniából Dyrrachiumba tartó Via Egnatia közelségét. A Római Birodalom összeomlását követően Szkampisz (Hiszkampisz) néven bizánci fennhatóság alá került, s a kereszténység terjedésével már az 5. századtól püspöki székhely lett, több székesegyháznak és egy bazilikának is otthont adott. A város jelentősége azonban csakhamar elenyészett: kedvezőtlen földrajzi helyzeténél fogva gyakran kellett barbár betöréseket elszenvednie, és noha I. Justinianus császár igyekezett megerősíteni a várost, a 6. században erre kalandozó bolgár és osztrogót törzsek végül elpusztították Szkampiszt. Az ily módon elnéptelenedett város története a 15. században folytatódott, amikor az oszmán fennhatóság alatt, 1467-ben II. Mehmed erőddel védett katonai tábort építtetett az ókori város helyére, s az Ilibaşan néven évszázadokon keresztül az Oszmán Birodalom és az iszlám albániai székhelyéül szolgált. A város központi jellege idevonzotta a régió nemzetiségeit, s az újkorra Ilibaşanban nagyszámú szerb, macedón, bolgár, aromun és olasz élt. Az erődítést Musztafa Resit pasa 1832-ben leromboltatta. 1909-ben, az isztambuli ifjútörök forradalmat követően itt tartotta oktatás- és kultúrpolitikai gyűlését az Albán Nemzeti Kongresszus, amelyen többek között elfogadták a latin betűs albán ábécé használatát, felváltva a korábbi arab írásmódot. A második világháborúban fontos partizánközpont volt a város, amit a kommunista korszakban széles körű iparosítással háláltak meg.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város ipari fejlődése a két világháború között, I. Zogu alatt vette kezdetét, ekkor létesültek a javarészt ma is üzemelő dohány- és szeszgyárak. A második világháborút követő kommunista érában hatalmas lakótelepnegyedek épültek az óváros körül (a korábban 15 ezres lakosság 75 ezresre duzzadt). Az ideköltözők tömegének a városon kívül, a Shkumbin völgyében kínai közreműködéssel felépült kohászati komplexum adott munkalehetőséget (a hoxhai ipari építészet emblematikus példája).

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori erődítmény fala veszi körbe az óvárost, amelyben néhány évszázados lakóház, a minaret nélküli Király-mecset (Xhamia e Mbretit, 1492) és az ortodox Szűz Mária-templom (Kisha e Shën Marisë, 18331868) érdemes a megtekintésre. A várfalon kívül található egy török fürdő.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]