T–33 Shooting Star

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–33 Shooting Star
Lockheed T-33 Shooting Star - CAF Centex 01.jpg

Funkció kiképző és gyakorló repülőgép
Gyártó Lockheed
Tervező Kelly Johnson
Sorozatgyártás 1948–1959
Gyártási darabszám 6557

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1948. március 22.

A Lockheed T–33 Shooting Star az Egyesült Államokban a Lockheed repülőgépgyár által kifejlesztett és gyártott sugárhajtású gyakorló és kiképző repülőgép.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétüléses kiképző és gyakorló gép kifejlesztését a P–80 (későbbi neve F–80) vadászrepülőgép rossz biztonsági statisztikája kényszerítette a Lockheed cégre (a P–80 alapul szolgált a T-33-hoz). Az első TP–80C egy P-80C átalakításával készült, és 1948. március 22-én repült először. Végül 6750 példányt gyártottak, közülük csaknem kilencszázat Kanadában és Japánban, licenc alapján. Néhány T–33A még napjainkban is szolgálatban áll.

A P-80 program kezdetén a Lockheed figyelembe sem vette az új, sugárhajtóműves vadászgép oktatóváltozatának elkészítésére érkezett számos javaslatot. 1947-ben viszont már bizonyossá vált, hogy a dugattyús-motoros repülőgépekről a sugárhajtóműves vadászgépekre történő átállás nagyon nehéz és a P-80-assal számos baleset történt.

Szükség volt az átmenethez egy sugárhajtóműves gyakorló repülőgéptípusra és a Lockheed a USAF-tól lehetőséget kapott arra, hogy egy P-80C-ből elkészítse a TP-80C prototípusát. A szárnyak előtt és mögött a törzset kiszélesítették, hogy kialakíthassák a hátsó kabinrészt az oktatónak. Mivel ez a belső üzemanyagtartály elhagyását jelentette, a szárnyvégek alatt egy-egy ledobható póttartályt rendszeresítettek, amelyeket végül a szárnyvégekre szerelt póttankok váltottak fel.

A kisebb légierővel bíró országok számára fegyveres exportváltozat készült, amelynél a T-33A szokásos, két darab 12,7 mm-es géppuskából álló fegyverzete a szárnya alatti megerősített pontokra függeszthető 907 kg-nyi fegyverzettel egészült ki. A NATO-erők az ötvenes években Kanadában pilóta-kiképzőközpontot hoztak létre. Az első 20 amerikai gyártású T–33A Silver Star Mk 1-est 656 db Kanadában licenc alapján készülő T-33AN Silver Star Mk 3 követte. Japán is gyártotta. Három dél-amerikai államon és Kanadán kívül a típus repül Dél-Koreában és Iránban.

Műszaki adatok (T–33A)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fesztáv: 11,85 m
  • Hossz: 11,51 m
  • Magasság: 3,55 m
  • Szárnyfelület: 21,81 m²
  • Üres tömeg: 3794 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 6832 kg

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajtóművek száma: 1 db
  • Típusa: Allison J–33A–35 gázturbinás sugárhajtómű
  • Maximális tolóerő: 24,02 kN

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 966 km/h
  • Utazósebesség: 732 km/h
  • Emelkedőképesség: 24,73 m/s
  • Hatótávolság: 1650 km (2050 km szárnyvég-tartályokkal)
  • Szolgálati csúcsmagasság: 14 630 m

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2 darab 12,7 mm-es géppuska

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T–33 Shooting Star témájú médiaállományokat.