Torino
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Torino | |||
 |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország |
||
| Régió | Piemont | ||
| Megye | Torino (TO) | ||
| Polgármester | Sergio Chiamparino | ||
| Irányítószám | 10100 | ||
| Körzethívószám | 011 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 902 255 fő (2004) +/- | ||
| Népsűrűség | 6 928 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 240 m | ||
| Terület | 130 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Torino
Pozíció Olaszország térképén
|
|||
| Torino weboldala | |||
| A Savoyai- család rezidenciái | |
| Világörökség | |
 |
|
| A királyi palota | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | C (I) (II) (IV) (V) |
| Felvétel éve | 1997 |
Torino (piemontiul, valamint több európai nyelven Turin) Olaszország negyedik legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Róma, Milánó és Nápoly után 900 609 (2006) lakossal, a harmadik legfontosabb gazdasági központ Róma és Milánó után, Piemont és Torino megye székhelye, fontos üzleti, kulturális, és oktatási központ. Lakóinak száma az agglomerációval együtt mintegy 1 700 000.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Északnyugat-Olaszországban található; északról és nyugatról az Alpok határolja, délről a Monferrato dombság. Négy folyó szeli át a várost: a Pó, ennek két mellékfolyója, a Dora Riparia és a Stura di Lanzo, valamint a Sangone. A város éghajlata kontinentális, szemben az Appennini-félsziget nagy részén található mediterrán éghajlattal. Ebből következően, bár a dombokon a nyarak hűvösek, a város jórészt síkságon elterülő részein a nyári hónapok melegek, míg a tél hideg és száraz.
[szerkesztés] Története
Torino neve a kelta Tau szóból származik, mely hegyeket jelent, utalva a várost szinte teljesen körbefogó dombos-hegyes területre. Az 1. században (valószínűleg 28-ban) a rómaiak katonai tábort létesítettek ezen a helyen Castra Taurinorum (egy időben Augustus tiszteletére Augusta Taurinorum) néven. A tipikus római utcahálózat szerkezete ma is megfigyelhető a modern városban. Ebben az időben a lakosság kb. 5000 fő volt, akik a magas falakon belül éltek. A város mai neve a római elnevezésre vezethető vissza, jelentése kis bika, mely a címerpajzsban is megjelenik. A Római Birodalom bukása után a lombardok 569-ben foglalták el, majd a város többször gazdát cserélt: 773-ban, Nagy Károly uralkodása alatt a frankok kezére került, 942-ben megalapították a torinói grófságot, amely 1050-től a szavojai grófok birtoka lett. A 13. század végén a már 20 000 fős várost a Savoyai Hercegséghez csatolták. Uralkodásuk alatt számtalan palota és kert épült, jelentősen átformálva a várost; 1404-ben megalapították a város egyetemét is. 1536 és 1562 között francia uralom alatt állt, majd 1563-tól Emanuele Filiberto alatt a Savoyai Hercegség fővárosa lett. Virágkorát a barokk korban élte, ekkor fejlődött sakktáblaszerű, szabályos szerkezetű várossá, ekkor alakult ki a Via Roma útvonala, ekkor épült a királyi palota.
1706-ban a francia csapatok 117 napig ostromolták a várost, de nem sikerült bevenniük. Az ezt követő utrechti béke alapján a Szardíniai Királyságot a szavojai hercegséghez csatolták. Ekkor kezdődött a már 90 000 lakosú város átalakítása Filippo Juvarra tervei alapján.
I. Napóleon császár idején, 1801 és 1814 között ismét Franciaországhoz tartozott. Uralkodása után Torino az olasz egyesítés egyik élharcosává vált: 1861-ben itt válaszotta a parlament II. Viktor Emánuelt Olaszország királyává. Az egyesült olasz állam fővárosa Torino lett, míg 1864-ben a fővárost Firenzébe nem helyezték át. (Róma 1871 óta főváros).
A 19. század végén gyors iparosodás kezdődött: 1871-ben megnyitották az Alpok alatt átvezető Fréjus-alagutat, 1899-ben alapították a Fiat-ot, 1906-ban pedig a Lanciát. 1902-ben és 1911-ben Torino a Világkiállítás helyszíne volt. A folyamatosan fejlődő város lakossága 30 év alatt közel megduplázódott, az 1880-as években számolt negyedmilliós népesség a 20. század első évtizedének végére 430 000-re nőtt.
Az első világháború után a gyári munkások és a nagyiparosok között egyre több lett a konfliktus, az első igazán komoly sztrájkra 1920-ban a Lingotto gyárban, a Fiat, és az egész világ akkori legnagyobb autógyártó üzemében került sor, mely a gyár munkások általi megszállásával végződött.
A második világháború után a város gyorsan újraépült, még jobban erősítve ipari szerepét. A komoly munkaerőt igénylő termelés hatására a Mezzogiornóból folyamatosan áramlottak be a munkát kereső déliek, így a város lakossága is robbanásszerűen nőtt, 1960-ban elérte az 1 milliót, 1975-ben pedig elővárosokkal együtt a másfelet is. A nyolcvanas években a várost is elérte a klasszikus ipari termelés hanyatlása, így a lakosságszám is csökkeni kezdett, ma mintegy 900 ezer lakosa van a városnak.
[szerkesztés] Demográfia
A város lakosszáma az elmúlt években az Olaszország más részeiből, Kelet-Európából, valamint a Maghreb térségből érkezők immigrációja miatt kismértékű növekedést mutat. A bevándorlók a város népességének 9%-át teszik ki, elsősorban román és bolgár nemzetiségűek.
A város korfája Olaszország más részeihez hasonlóan elöregedést jelez, a 18 éven aluliak aránya 14,5%, a 65 éven felülieké 30,1%.
[szerkesztés] Közigazgatás
A város 10 történelmi kerületre oszlik, melyeket választott tanács irányít.
- 1. kerület: Centro - Crocetta
- 2. kerület: Santa Rita - Mirafiori Nord
- 3. kerület: San Paolo - Cenisia - Pozzo Strada - Cit Turin - Borgata Lesna
- 4. kerület: San Donato - Campidoglio - Parella
- 5. kerület: Borgo Vittoria - Madonna di Campagna - Lucento - Vallette
- 6. kerület: Barriera di Milano - Regio Parco - Barca - Bertolla - Falchera - Rebaudengo - Villaretto
- 7. kerület: Aurora - Vanchiglia - Madonna del Pilone
- 8. kerület: San Salvario - Cavoretto - Borgo Po
- 9. kerület: Nizza Millefonti - Lingotto - Filadelfia
- 10. kerület: Mirafiori Sud
[szerkesztés] Gazdaság
Torino mindig is Olaszország egyik legfontosabb ipari központja volt, ezt a szerepét máig őrzi. Róma és Milánó után gazdasága a harmadik legfontosabb Olaszországban. Az export tekintetében Torino megye a második helyet foglalja el az olasz megyék között.[forrás?] A legismertebb torinói márka a Fiat, mely a XX. század elején itt hozta létre a világ akkori legnagyobb autógyártó üzemét, a Lingottót. A Fiat-on túl azonban természetesen több más ismert vagy kevésbé ismert márka székhelye és gyártási központja van a városban, az autógyártástól a csokoládéig, többek között a Lancia, a Pininfarina, a Bertone, a Sparco, az Italdesign, a Ghia, a Fioravanti, a Stola, az Intesa Sanpaolo, a Superga, az Invicta (1821), a Lavazza, a Martini, a Kappa és a Caffarel.
Az utóbbi években Torino ipara komoly átalakuláson ment keresztül, egyrészt a gépipar válsága, másrészt pedig amiatt a tendencia miatt, amelynek következtében az iparilag fejlett országok cégei a gyártást a fejlődő országokba telepítik. A nyolcvanas évektől a hangsúly egyre inkább a szolgáltató szektor felé helyeződik.
A General Motors Torinóban alakította ki kutatóközpontját, ahol a dízelmotorok fejlesztése folyik.
A banki és biztosítási szektor szintén erős. Torinóban található az Intesa Sanpaolo bankcsoport, a Reale Mutua Assicurazioni és az Alleanza Toro központja.
A "hagyományos" ipari ágakon túl az űripar is képviselteti magát az Alenia révén. A Nemzetközi Űrállomás egyes részeit Torinóban gyártották. Az Ariane-5 hordozórakéta utáni közös európai űr-szállítóeszköz kifejlesztését szintén Torinóból irányítják.
Torinóban jött létre több, ma már olasz nemzeti cégnek számító vállalkozás, mint a Telecom Italia, vagy a Rai, az olasz közszolgálati tévécsatorna, de az olasz mozi is Torinóból indult. Ezek a cégek ma már nem Torinóban székelnek, de a Nemzeti Mozimúzeum továbbra is itt van, a Mole Antonelliana épületében.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatás
- Az egyetemet 1404-ben alapították.
[szerkesztés] Műemlékek
Paloták:
- Királyi Palota (Palazzo Reale): barokk és rokokó épület nagy fegyvergyűjteménnyel.
- Madama-palota (Palazzo Madama): a város legnevezetesebb épülete különböző stílusokat vonultat fel.
- Carignano-palota (Palazzo Carignano): barokk épület, Guarini atya alkotása, 1865-ben itt ülésezett először az olasz parlament.
- Chiablese-palota (Palazzo Chiablese)
- Castello de Valentino: folyóparti kastély, Madama Reale udvarának székhelye.
Templomok:
|
|
[szerkesztés] Múzeumok
- Mole Antonelliana – A Film Múzeuma
- Savoyai-galéria
- Museo del Risorgimento – Kossuth Lajos emlékszobájával, a múzeum Olaszország egyik legfontosabb történelmi témájú múzeuma. A Palazzo Carignano ad neki otthont. A risorgimento, azaz az olasz politikai egység kialakulásának időszakát dolgozza fel. 2006 és 2011 között felújították, átadására 2011. március 18-án került sor az olasz egység 150. évfordulója alkalmából.
- Museo Egizio – világviszonylatban a második legnagyobb tartalmú.
- Museo dell'automobile
[szerkesztés] Sport
- A városnak 2 labdarúgócsapata van (Torino F.C., Juventus).
- A 2006-os téli olimpiát Torino városban tartották.
[szerkesztés] Híres emberek
[szerkesztés] Itt született
- I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király (Vittorio Emanuele I di Savoia) (1759. július 24. – † Moncalieri, 1824. január 10.), a Savoyai-ház tagja, Savoya, Piemont és Aosta hercege, 1802–1821-ig a Szárd–Piemonti Királyság uralkodója.
- Giovanni Agnelli (1866–1945) – a FIAT alapítója
- Amedeo Avogadro (1776–1856)
- Joseph Louis Lagrange (1736–1813) – matematikus
- Vincenzo Lancia (1881–1937) – a Lancia alapítója
- Carlo Levi (1902–1975) – festő–orvos–író.
- Primo Levi (1919–1987) – író
- Salvador Edward Luria (1912–1991) – orvosi Nobel-díjas
- Rita Levi-Montalcini (1909. április 22.) olasz neurológus, aki Stanley Cohen kollégájával megosztva kapta az 1986-os fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat.
- Giuseppe Peano (1858. augusztus 27. Cuneo, Piemonte, Olaszország – 1932. április 20., Olaszország) olasz matematikus.
[szerkesztés] Itt élt
- Kossuth Lajos (1802-1894): (a turini remete) az 1860-as évektől fogva állandóan itt lakott s itt is halt meg 1894-ben. A Via dei Mille 22. számú házán a Kossuth által lakott lakosztály erkélyétől balra emléktábla jelzi emlékét, melyet (Calvi szobrász a tőszomszédságban emelt emléktáblájával együtt) Torino városa saját költségén állíttatott. A márványlapon ez áll: «Luigi Kossuth, gia governatore d'Ungheria esule per la liberta in questa casa ebbe longa dimora e mori il 20. marzo 1894.»
- Edmondo de Amicis (Oneglia, 1846. október 21. – Bordighera, 1908. március 11.) olasz író, publicista.
- Italo Calvino
- Umberto Eco (1932. január 5., Alessandria – ) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára
- Rotterdami Erasmus, (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. (?) – Bázel, 1536. július 12.), latin nevén Desiderius Erasmus Roterodamus, nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus.
- Natalia Ginzburg
- Antonio Gramsci
- Cesare Lombroso
- Friedrich Nietzsche (Röcken, Németország, 1844. október 15. – Weimar, Németország, 1900. augusztus 25.) klasszika-filológus, egyetemi tanár, német filozófus (aforisztikus stílusban alkotó), költő, zeneszerző.
- Cesare Pavese
- Jean-Jacques Rousseau (1712. június 28., – 1778. július 2.) svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző.
[szerkesztés] Testvértelepülések
Németország – Köln- Németország – Herzogenrath
Oroszország – Volgográd
Luxemburg – Esch-sur-Alzette
Egyesült Királyság – Glasgow
Belgium – Lüttich
Franciaország – Lille- Franciaország – Chambéry
Hollandia – Rotterdam
Brazília – Campo Grande
Argentína – Córdoba
USA – Detroit
Palesztina – Gáza
Izrael – Haifa
Japán – Nagoja
Guatemala – Quetzaltenango
Kína – Shenyang
Burkina Faso - Ouagadougou
[szerkesztés] Források
- Bokor József (szerk.). Torino, A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. (Torino története és Kossuth Lajos vonatkozása)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A város hivatalos honlapja
- Torino 2006 Olimpiai Játékok
- Útikalauz és hasznos linkek*
- Térkép Kalauz – Torino
-
A torinói dóm
-
A kapucinusok hegye
-
Egyiptomi múzeum
-
Piazza San Carlo
-
Olimpiai diadalív
-
A Valentino diadalív
-
Valentino-kastély
-
Superga bazilika
-
A Mole Antonnelliana
-
Mole Antonelliana, 17-03-2011
-
Porta Nuova vasútállomás
-
torinói metrómegálló
-
jellegzetes torinói utcarészlet árkádokkal
