Esat Toptani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esat Toptani pasa
Essad Pasha Toptani.jpg
Albánia hercege
Hivatali idő
1920. június 10.1920. június 13.
Előd I. Vilmos albán herceg
Utód Legfelsőbb Tanács
Albánia miniszterelnöke
Hivatali idő
1914. október 5.1916. február 24.
Előd Mustafa Ndroqi
Utód Aqif Elbasani

Született 1863.
 Oszmán Birodalom, Tirana
Elhunyt 1920. június 13.
 Franciaország ,Párizs

Foglalkozás politikus, katona
Vallás muzulmán
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Esat Toptani témájú médiaállományokat.

Esat Toptani pasa (albánul Esat Pashë Toptani, Tirana, 1863Párizs, Franciaország, 1920. június 13.) albán politikus. Az I. Vilmos ellen szervezkedő ellenzék vezéralakja, rövid ideig az ország miniszterelnöke és 1920-ban 3 napig Albánia választott királya volt. I. Zogu nagybátyja.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint az illusztris és gazdag földbirtokos Toptani család sarja, ifjúkorában tisztként szolgált az oszmán hadseregben, majd a századfordulótól az ifjútörök mozgalom támogatójaként lépett fel. Az 1900-as években a janinai rendőrség parancsnokává nevezték ki, 1908-ban pedig az ifjútörökök támogatásával a török parlament albán követe lett. 1909-ben II. Abdul-Hamid megfosztotta mandátumától. Az első Balkán-háborúban, 1913. április 24-én a shkodrai oszmán helyőrség parancsnokaként, hét hónapos ostromot követően, szabad elvonulás fejében átadta a várost Montenegrónak. Július 2-án Ismail Qemali kormányának belügyminisztere lett, majd annak kormányából augusztus 1-jén kivált, szeptember 18-án ellenkormányt alakított Durrësban, és együttműködési egyezséget ratifikált az első Balkán-háborúban szembenálló szerbekkel. Ellenkormányát végül 1914. február 3-án feloszlatta. Március 6-án I. Vilmos hívta kormányába hadügy- és belügyminiszternek, de májusban menesztették, majd árulás vádjával őrizetbe vették. Sikeresen átszökött Olaszországba, de I. Vilmos szeptemberi trónfosztását követően visszatért hazájába. A (főként szerb) támogatóiból álló magánhadsereg élén bevonult Tiranába és 1914. október 5-én miniszterelnöknek nevezte ki önmagát. Jóllehet, a Tirana felé nyomuló görög, olasz és osztrák–magyar csapatok szorításában ténylegesen csak Közép-Albániában tudta érvényesíteni hatalmát, Toptani kormánya csak 1916. február 24-én oszlott fel. Ezt követően a szerbek oldalán harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai ellen. A háború után Franciaországba utazott, hogy Albánia érdekeit képviselje a párizsi békekonferencián, de a nagyhatalmak a tárgyalás során mellőzték a személyét. A következő két évben párizsi emigrációban élt, reménybeli visszatérését és a hatalmát biztosító államcsínyt készítette elő. Az albán nemzetgyűlés 1920. június 10-én, távollétében királlyá kiáltotta ki, de három nappal később, 1920. június 13-án párizsi szállása előtt egy albán tanár, Avni Rustemi merényletet követett el ellene. Egyes albán körök tartottak Toptani szerbbarát politikájától, és halálhírét megnyugvással vették tudomásul. Rustemi négy évvel később, 1924. április 20-án maga is merénylet áldozata lett Albániában – vélhetően Amet Zogu híveinek megbízásával.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. I. Zogu anyja, Sadije Toptani albán anyakirályné (1876-1934) Esat Toptani unokatestvére volt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Owen Pearson, Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908-1939, London, Tauris, 2004, ISBN 1-84511-013-7.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Mustafa Ndroqi
Albánia
miniszterelnöke

1914–1916
Utódja:
Aqif Elbasani