Szkopje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Szkopje
Скопје
Shkup

A Kale-erőd

zászlaja

címere

Elhelyezkedése

Szkopje elhelyezkedése Macedóniában

Koordinátái: é. sz. 42°00′ k. h. 21°44′

Kormányzat

Népesség

Város (2004)

506 926 fő

Népsűrűség

3603 fő/km²

Földrajzi jellemzői

Területe

Teljes

1818 km²

Magasság

73,2 m

Időzóna
Nyáron (DST)

CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)

Weboldal: http://www.skopje.gov.mk

Szkopje (macedónul Скопје, albánul Shkup / Shkupi, törökül Üsküb vagy Üsküp) a Macedón Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb városa. A Vardar folyó felső szakasza mellett helyezkedik el, a Belgrád–Athén útvonalon. 2002-es becslés szerint a lakossága 506 926 fő. Ipari létesítményei: fémfeldolgozás, vegyipar, textilipar, bőripar.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ókor

A jelenlegi Szkopje területe már legalább i. e. 3500 óta lakott volt. A Kale erődben neolitikumi településmaradványokat találtak. Az ókori görögök Skupi néven ismerték a települést, amely a jelenlegi városközponttól északnyugatra, az új Zlokučani negyed területén helyezkedett el. A települést talán az i. e. 3. században alapították. Skupi i. e. 148-ban római uralom alá került, és Moesia superior tartomány székhelye lett. I. sz. 395-ben a Keletrómai Birodalom (Bizánci Birodalom) kezébe került.

[szerkesztés] Középkor

I. Jusztinianosz bizánci császár 483-ban született Skupi közelében, Tauresiumban. 518-ban egy földrendgés majdnem teljesen romba döntötte a várost. Jusztiniánusz a városlakók segítségére sietett, és megalapította a Justiniana Prima-nak nevezett új települést Skupi mellett. Justinianát és Skupi maradékát a szlávok betörése tette tönkre a 7. század végén, de a várost nem tudták megtartani, mert a bizánciak kiűzték őket. A Szkopje elnevezés a szlávoktól származik.

A korai középkorban a városért a bizánciak és a bolgárok viaskodtak. Az Első Bolgár Császárság 1018-ban bekövetkezett bukása után Szkopje a bizánci Bulgária tartomány (katepanat) fővárosa lett. Ebben az időszakban Szkopje virágzó kereskedelmi város volt, de a 11. század végén egy földrengés után hanyatlásnak indult. A 13. század közepén Konstantin Asen bolgár hűbérúr birtoka volt. Ezekben az időkben a város vidéken, de főleg attól északra kunok telepedtek le, akiknek nevét ma Kumanovo őrzi. 1282-ben a szerbek meghódították a várost. 1346-ban Stefan Dušan szerb birodalmának fővárosa lett.

[szerkesztés] A török város

1392-ben, három évvel azután, hogy a szerbek vereséget szenvedtek a rigómezei csatában, Szkopjét a törökök foglalták el. A következő ötszáz évben a török Üszküb vagy Üszküp néven ismerték. Üszküb volt a fővárosa az Oszmán Birodalom Kosovói tartományának (vilajet), amely sokkal kiterjedtebb volt, mint a mai Kosovo tartomány. Ebben az időszakban a város karaktere gyökeresen megváltozott. A törökök behozták az iszlámot, több mecsetet és más tipikusan török épületet építettek, például fürdőket (hammám) és vendégfogadókat, amelyek közül néhány ma is létezik. Sok szefárd zsidó is betelepedett Spanyolországból.

A középkori várost 1555-ben egy földrengés súlyosan károsította, de gyorsan magához tért. A 17. században a lakossága 30 000-60 000 fő között lehetett. Dulgar Dede török író ebben az időben látogatott el Üskübbe, és így írt róla: „Sok éven át utaztam Rumélia országában és sok gyönyörű várost láttam és gyönyörködtem Allah áldásaiban, de egyik sem tett rám olyan benyomást és egyik sem töltött el olyan gyönyörűséggel, mint Szkopje égi városa, amely a Vardar folyó kétoldalán fekszik.”

1689-ben az osztrák Engelberto d'Ugo Piccolomini tábornok felégette a várost, látszólag azért, hogy a kolera kitörését megakadályozza, de az is lehetséges, hogy bosszúból tette Bécs 1683-as ostromáért. A következő kétszáz évben a város gazdagsága eltűnt és a lakosok száma 10 000-re apadt. Csak 1873-ban, a városon áthaladó Belgrád–Theszaloníki vasútvonal megépítése nyomán tért magához.

[szerkesztés] 20.század

1905-ben Szkopje lakossága kb. 35 000 fő volt, amely albánokból, bolgárokból, romákból, szerbekből és törökökből állt. A város az ortodox egyház püspöki székhelye volt. A város volt az egyik fő központja a gyengülő Oszmán Birodalom elleni lázadásnak, és 1903-ban kulcsszerepet játszott a török uralom elleni sikertelen Ilinden-felkelésben. A törököket az albán erők 1912. augusztus 12-én űzték ki a városból. Néhány hónappal később, az első Balkán-háború elején a várost elfoglalták a szerbek.

1913-ban az első Balkán-háborúbeli szövetségesek egymásnak estek az osztozáskor, kirobbantva a második Balkán-háborút. Szerbia megtartotta a Szkopje feletti ellenőrzést, beleértve a Vardar völgyét is. Ez 1915 októberéig tartott, amikor Bulgária csatlakozott a Központi Hatalmakhoz és a szerbek által uralt Macedónia jó részét megkapta. 1918-ban, az I. világháború végén Szerbia visszakapta a várost. A bolgárok mindkét világháború során elfoglalták Szkopjét, de az 1944-ben felszabadulva az új Macedón Népköztársaság fővárosává vált. A háborút követően Szkopje (a jugoszláv Macedónia többi részével együtt) a Josip Broz Tito-féle Jugoszláv Szocialista Köztársaság része lett.

1963. július 26-án a Richter-skála szerint 6.1-es erősségű földrengés rázta meg Szkopjét, hajléktalanná téve 120 000 embert. A halottak száma kb. 1000 fő volt. A földrendgés lerombolta a város négyötödét, és sok műemlék is komolyan károsodott. A veszteség Macedónia akkori GNP-jének (bruttó nemzeti termék) 150%-a, illetve a teljes Jugoszlávia GNP-jének 15%-a volt. Nemzetközi segítséggel a város gyorsan újjáépült, de az építés során elég sokat vesztett régi török jellegéből. A régi vasúti pályaudvar romjait múzeumként megőrizték az áldozatok emlékére.

A jugoszláv uralom alatt Szkopje gyors ütemben nőtt és a régió egyik fő ipari központjává vált. 1991-ben, a jugoszláv szövetség összeomlásakor Szkopje a független Macedón Köztársaság fővárosa lett.

Görögország tiltakozott az ellen, hogy az új állam a Macedónia nevet használja, és gazdasági blokádot indított az ország ellen. Szkopje gazdasági élete komolyan megsínylette, hogy Görögország lezárta a Theszaloníkihez, vagyis a tengerhez vezető utat. A blokádot 1995-ben oldották fel. 2002-ben üzembe helyezték a Szkopje–Theszaloníki olajvezetéket, melynek kapacitása 2,5 millió tonna/év.

[szerkesztés] Látnivalók

A kőhíd a Vardar folyón

A Balkán legnagyobb keresztje

Szent Pantalaimon temploma (Nereziben, Szkopje mellett): a bizánci építészet kiváló példája. A templomot a királyi Komnénosz család több tagja építtette, és 1164-ben készült el. Nerezi híres a freskóiról, amelyek a 12. század meghitt és spirituális irányzatát tükrözik.
A város északi részén egy római vízvezeték maradt fent.
A kőhíd, amely a Vardar folyó két partját köti össze, Stefan Dušan korából származik.
Több figyelemre méltó épület található a török hódoltság idejéből, például a Kuršumli Han (középkori török fogadó), illetve több mecset.
A Szkopje melletti Vodno-hegyen található a Balkán legnagyobb keresztje: 76 méter magas, 400 tonna fémből több mint két évig készült, több mint 500 reflektor világítja meg, így 80 kilométerre ellátszik.