Kereszt (jelkép)

Egy 12. századi, kereszt formájú ereklyetartó, latin keresztforma

Kettős kereszt III. Béla magyar király címere

Hármaskereszt

Bizánci miniatura Nagy Konstantin és Szent Ilona középen kettős kereszt

Egyszerűsége miatt a környező világ formáiban minden kor embere fölismerte: keresztre emlékeztet a négy égtáj, a kiterjesztett szárnyú madár, a zászló, mérleg, kard az úszó emberi test, hajó, árboc, horgony, hárfa, eke stb. Ezáltal jelképezhet égitestet, szelet, vihart, fát, embert, állatot, eszközöket; lehet az áldás vagy átok jele. A tau (Τ τ) a görög ábécé tizenkilencedik betűje, a semita ábécének pedig az utolsó betűje, a tau (mint kereszt) iratokat hitelesítő aláírásként is szerepelt; s az írásbeliség kialakulásával szintén a személy nevét, s ezzel magát a személyt helyettesítő írásjel lett.

A legfontosabb kereszt formájú jelek mindegyike létezett már a kereszténység előtt is. Csak a 4. századtól teljesedett ki a kereszt jelkép ikonográfiája, miután I. Theodosius római császár 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet és eltörölte a keresztrefeszítéssel történő halálbüntetést. Ekkortól kezdik ábrázolni Jézus Krisztus kereszthalálát is. Az ókeresztény korban számos bizonyítéka van a keresztnek Krisztussal való azonosítására, több esetben csillagok, s az evangélistákat jelképezõ négy szárnyas alak, a tetramorphosz (tetramorphos) veszi körül.

A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. Jézus a jeruzsálemi Golgotán, a Koponyák hegyén, keresztre feszítve adta életét helyettesítő áldozatul. A 4. századtól a keresztények dicsőségének a jele. A gótika koráig csak ékkövekkel, vagy növényi motívumokkal díszítik, a test nem kerül fel rá. A gótika ábrázolja először a kereszten a megfeszített Krisztust. Ezután nevezik a korpusszal ellátott keresztet feszületnek is. Ma is a kereszténység legelterjedtebb jelképe. Feszületet helyeznek el a katolikus, ortodox és evangélikus templomok oltárán, vagy közvetlen közelében. Feszületet visznek a katolikus liturgia szerint a körmenet élén és a püspökök előtt. Kereszt van a katolikus és az ortodox templomok, valamint a legtöbb evangélikus templom tornyán is. Számos sírkő kereszt formájú.

Tartalomjegyzék

1 Kereszttípusok
2 Különböző népek, országokban elterjedt kereszthasználat
3 Kereszt és feszület
4 Lásd még
5 Forrás
6 Külső hivatkozások

Kereszttípusok [szerkesztés]

A magyar szóhasználat megkülönbözteti a keresztet és a feszületet: a kereszt a korpusz (latin corpus = test) nélküli geometriai forma, a feszület a megfeszített Krisztus testét is hordozó kereszt.

Elnevezés, névváltozatok	Alapforma	Eredet, jelentés
Chí-Ró (Khí-Ró; Chi-Rho) kereszt	Monogramos kereszt; X-forma előtt chí (X) és ró (P), a Krisztus név (XPIETOE) első két betűje.	Római hadi jelvény átalakított változata. Szent Konstantin császár a milviusi csata előtt a napkorong fölött a kereszt jelét látta "Touto nika" (Ezzel győzz!) felirattal és álmában azt az utasítást kapta Krisztustól, hogy ilyen labarumot vitessen csapatai előtt. Látomásáról Konstantin esküvel tanúskodott Kaiszareiai Euszebiosznak. A konstantini labarumról korabeli érmék tanúskodnak. A labarum csúcsára a római sas helyére aranykoszorúba foglalt, drágaköves Krisztus-monogram, a bíborszínű bársony lobogóra a császár és két fia mellképe vagy a látomás felirata került.
Krisztus monogram Crux monogrammatica	Kereszt Jézus Krisztus görög nevéből származtatott monogrammal.	Magát a monogramot kezdetben rövidítésként használták szövegösszefüggésben, olykor ragozott formában is. A 4. századtól Nagy Konstantin császár látomása alapján gyorsan népszerűvé vált. Fölkerült a labarumra, pajzsokra és pénzekre is.
Antalkereszt Crux commissa Tau kereszt Lator kereszt Egyiptomi kereszt Szent Ferenc kereszt	T alakú kereszt, melynek függőleges szára csak a vízszintes szárig terjed.	Remete Szent Antal ilyen formájú zarándokbotot használt, ezért egyes keleti egyházak apátjai és püspökei is T-alakúra formálták a pásztorbotjaikat.
Andráskereszt Crux decussata Haránt kereszt Burgundi kereszt Átlós kereszt	X formájú kereszt.	A hagyomány szerint Szent Andrást ilyen keresztre feszítették fel. Eredetileg 45 fokos szögben elforgatott görög kereszt. Ha természetes fatörzsekből van összerakva, burgundi keresztnek is nevezik.
Kettős kereszt Crux gemina Érseki kereszt Apostoli kereszt Pátriárkakereszt	Olyan kereszt, melynek függőleges szárát egy rövidebb és egy hosszabb vízszintes szár metszi.	A felső vízszintes, rövidebb szár a INRI keresztfeliratot jelképezi, melyet Pilátus helyeztetett Krisztus feje fölé a keresztre.
Hármaskereszt Tradicionális ferula Tradicionális pápai kereszt	Kereszt, amelynek függőleges szárát három vízszintes szár metszi.	A hármasság a Szentháromságra utal. A pápa ma már nem használ hármaskeresztet, csupán művészi ábrázolásokon fordul elő. Egyedül a 19. században készült ilyen pápai kereszt előbb XVI. Gergely pápa, majd XIII. Leó pápa számára. Ez utoljára akkor volt használatban, amikor II. János Pál pápa megnyitotta az 1983-as szentévet.
Görög kereszt Crux immissa	Egyenlőszárú, közönséges kereszt; két azonos hosszúságú, egymást derékszögben metsző vonalból áll.	A kereszt ősi formája, nagyon sok, valláshoz nem kapcsolódó jelentése is van.
Latin kereszt Crux oblonga	Két egymást metsző vonal, a hosszabb függőleges szárat kb. kétharmad részénél metszi a vízszintes szár.	Jézus keresztrefeszítését szimbolizálja.
Körmeneti kereszt Crux processionalis Stationalis	Latin kereszt formájú.	A körmenetek élén, hosszú száron vitt feszület.
Jeruzsálemi kereszt	Olyan (általában mankós) görög kereszt, melynek szárai között egy-egy kisebb görög kereszt van.	Először Bouillon Gottfried használta a címerén. A négy kis keresztet a négy evangéliummal magyarázzák vagy a négy égtájjal, amelyek felé Jézus tanítása Jeruzsálemből elterjedt. A nagyobb kereszttel együtt az öt kereszt pedig egyesek szerint Jézus öt sebére utal, melyet a megfeszítésekor szenvedett el. A Jeruzsálemi Királyság jelképe.
Mankós görög kereszt	Olyan közönséges kereszt, melynek szárai T-alakban végződnek.	Legkorábbi ábrázolása a 3. század végéről, a római Szent Péter-bazilikában fordul elő. Nagy Konstantin császár korától gyakran a Khí-ró (Krisztogram) monogrammal helyettesítették.
Liliomvégű kereszt	Olyan keresztfajta, melynek szárai (vagy egyes szárai) stilizált liliomokban végződnek.	A hagyományos szemlélet ide (pontosabban a lóherevégű kereszthez) sorol minden olyan keresztet, melynek a szára valamilyen virág vagy növénymintában végződik (lóhere, liliom, rózsa). (A liliom a héberben a rózsa szinonímájaként is szerepel.) A lóherevégű kereszt a gótikus művészetben jelent meg.
Máltai kereszt	Talpas kereszt, melynek szárai fecskefarokszerűen vannak kialakítva.	A farkak 8 csúcsot formálnak, melyek azt a "nyolc boldogságot" jelképezi, amelyet Krisztus hirdetett. Ezek egyben a legfontosabb lovagi erényeket is kifejezik: 1. a szegénység, 2. a "sírók" vigasztalása, 3. a szelídség, 4. az igazságra törekvés, 5. az irgalmasság, 6. a "lelki" tisztaság, 7. a békességre törekvés, 8. a Krisztus (a keresztény hit) követéséért történő üldöztetés, megaláztatás elviselése. Megjelenik a Máltai lovagrend címerében.
Kelta kereszt	Körmotívummal ellátott kereszt.	Kelta-ír keresztény kultúrkörhöz kapcsolódó kereszt. Gyakran rituális kőépítményként használták és gazdagon díszítették.

Különböző népek, országokban elterjedt kereszthasználat [szerkesztés]

A kelta vagy Ír kereszt
Orosz kereszt, ortodox kereszt, pravoszláv kereszt
Magyarországon és Szlovákiában elterjedt kettőskereszt
Kopt (egyiptomi) kereszt
Indiában használatos Tamás-kereszt

Kereszt és feszület [szerkesztés]

Latin kereszt
Feszület
Szent Kereszt ereklyetartó (sztaurotéka), fedelén kettős kereszttel
Crux commissa. Antalkereszt, egyiptomi kereszt vagy taukereszt. A keresztény művészetben a latrokat gyakran antalkereszten függve ábrázolták, ezzel is megkülönböztetve őket a latin kereszten függő Krisztustól.