Ferences rend
A ferences rend (franciskánusok, ferencesek) egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182. január 12. – 1226. október 4.) alapított 1209-ben. Neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje), kolduló rend.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A rendről általában
Ferenc 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. A rend 1209-ben szóban, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Ince pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.
A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával. A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) nagy többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.
Az ezredfordulón a ferences rend teljes létszáma 17 064 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban élnek. A legtöbben Olaszországban (3 046 fő), az Egyesült Államokban (1 816 fő), Lengyelországban (1 119 fő) és Brazíliában (1 111 fő) vannak. A Rend által ellátott plébániák száma 2 190.
[szerkesztés] A rend belső szervezete
A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.
A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány(provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt, mindig másik kusztiódából választják.
A kolostor élén áll a guardián (gvárdián, gárgyán, papgazda).
Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.
A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában .
A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják. (általában 3 évre) [1]
[szerkesztés] A rend Magyarországon
Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Első kolostoruk Esztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla kiváló a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.
A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.
A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területen csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.
A trianoni békeszerződés nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak, míg 1950-ben 26 rendházban 350 rendtagot. 1950-ben Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.
A rend következő kolostorai ismeretesek a XIII. századból: a budavári, az esztergomi győri, a nagyszombati, a nyitrai a nyulszigeti, a pataki, pozsonyi, a radnai, a székesfehérvári, szemennyei és a verőcei kolostor.
A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton Nagyszőlősön, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora.
A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.
1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.
A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogja érinteni őket, de a XII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15 életbe léptette az bullát követő konstitúciót.
A provinciák tettek kísérletet, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:
- magyar nyelvű rendtartományok
- a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett rendtartomány (a Dunántúl és a Felvidék nyugati része)
- a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)
- a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)
- horvát nyelvű rendtartomány:
- a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát és szlavónország)
néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták)
a Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriával nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.
[szerkesztés] Ferences rend ágai
Szent Ferenc Első Rendje - Szent Ferenc regulája szerint élő szerzetesek, 1223 óta létezik.
- Kisebb Testvérek Rendje – Ordo Fratrum Minorum (OFM)
- Konventuális Kisebb Testvérek (Minoriták) (OFM Conv.)
- Kapucinus Kisebb Testvérek (Kapucinusok) (OFM Cap.)
Szent Ferenc Második Rendje - a ferences rend női ága, melyet Szent Klára és Szent Ferenc alapított 1212-ben.
- Közismert nevük Szent Klárára utal - klarisszák
- "Szécsény Ágacskája" Klarissza Remeteség – Ordo Sanctae Clarae (OSC)
Szent Ferenc Harmadik Rendje - az első és a második rend mellett alapított harmadik közösség.
- Ferences világi rend – Ordo Franciscanus Secularis (OFS)
- Reguláris Harmadik Rend
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- A Pallas nagy lexikona
- http://www.katolikus.hu/rendek/ffi8.html
[szerkesztés] Irodalom
A Ferences Család közösségei Magyarországon, Szent Ferenc útja I. kötet, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2009, ISBN 978-963-06-6244-4
